491

Japán légitámadás az ausztráliai Darwin ellen

Ezen a napon történt: 1942. február 19. – Horváth Gábor írása

darwin-mv-neptuna

A britek által Taranto ellen 1940-ben alkalmazott repülőgép-hordozókról indított légitámadás nagy hatást gyakorolt a japán haditengerészet vezetésére, s ráébredtek, milyen potenciál rejlik ebben az új hadviselési módban.

Mikor Japán 1941. december 7-én megtámadta – és első pillantásra úgy tűnt, meg is semmisítette – az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját Pearl Harbornál, majd sikeresen lerohanta a britek uralta Malájföldet, a hadműveleti kezdeményezés a térségben egyértelműen a császári csapatok kezébe került. A kulcs a tengerek és légtér feletti uralom volt ebben a szigetekben oly gazdag és hatalmas területen, amelyben a távolságok magyar fejjel szinte felfoghatatlanok (csak Borneó szigete több mint kétszer nagyobb Németországnál…). A japánok 1941 decemberétől szisztematikusan hatoltak előre a délkelet-ázsiai szigetvilágban, egymás után foglalva el a kulcsfontosságú városokat és kikötőket. Ennek megakadályozására és a térségben lévő szövetséges erők összefogására hozták létre brit vezetéssel az úgynevezett ABDA-t vagy ABDACOM-ot, az Amerikai-Brit-Holland-Ausztrál Parancsnokságot (American-British-Dutch-Australian Command) a brit Sir Archibald Wavell tábornok vezetésével.

A vegyes összetételű szövetséges flottának és haderőnek a hátországát adta Darwin, Észak-Ausztrália legnagyobb és legfontosabb kikötője. Az ausztráliai város emellett katonai repülőterekkel is rendelkezett, ahonnan ellenőrizni lehetett a Timor-tenger, a Banda-tenger és az Arafura-tenger vízi és légi forgalmát. Darwin még fontosabb lett, ahogy Holland Kelet-India és Malajzia egyre nagyobb része került japán megszállás alá. Innen indultak konvojok erősítéssel és utánpótlással Jáva felé, és ide futottak be sebesülteket szállító hajók vereségek után. Az ausztrál katonai vezetés még 1941 végén a felesleges polgári lakosságot kitelepítette a városból, de egy légitámadás ellen nem rendelkeztek elegendő védelemmel. Legalábbis akkora támadás ellen biztos nem, amilyet Nagumo Csúicsi szervezett meg 1942. február közepén. A február 10-én végrehajtott felderítést követően 254 repülőgépből álló légiflottát indítottak el két hullámban Darwin ellen, 1942. február 19-én reggel. A légitámadás első hullámát a repülőgép-hordozókból álló, úgynevezett „1. csapásmérő erőnek”, a „Kidó Butai 1.”-nek kellett megindítania 188 repülőgéppel. Az Akagi (a képen), Kaga, Szórjú és Hirjú anyahajókról felszálló támadó hullám 36 vadászgépből, 81 úgynevezett támadó repülőgépből (ezeket bombákkal és torpedókkal is fel lehetett szerelni) és 71 zuhanóbombázóból állt. A támadó csoport parancsnoka ugyanaz a Fucsida Micuo sorhajókapitány volt, aki a Pearl Harbor elenni akciót is vezette. Az egyes századoknak előre meghatározták a célpontokat, s úgy kalibrálták az indulást, hogy 10 óra körül érjenek Darwin fölé. A japánok a tengerészeti légierő támadását egy 54 repülőgépből álló, szárazföldről induló második hullámmal egészítették ki, amelynek 11:30-kor kellett újabb bombázást végrehajtania az első bombázás okozta sokkból ébredező város ellen.

akagi-japan-anyahajoDarwint légvédelmi tüzérütegek védték, valamint 31 repülőgép, ám ez mind létszámában, mind felkészültségében kevésnek bizonyult, annak ellenére, hogy várható volt egy japán légitámadás. Fucsida támadó csoportja több irányból csapott le a városra, ahol néhány – éppen levegőben tartózkodó – ausztrál vadászgépet leszámítva nem sok ellenállásra talált, pilótái szinte válogathattak a kikötőben úszó hajók közül. A vadászgépek és támadógépek nagyrészt még a földön megsemmisítették az ausztrál repülőket, lebombázták a hangárokat, repülőtereket és adminisztratív épületeket, míg a bombázók a kikötőben lévő hajókra összpontosítottak. Az MV British Motorist nevű brit tanker éppen a USS Peary amerikai romboló feltöltésével szorgoskodott, mikor lecsaptak az ázsiaiak. A tartályhajó később napokig lángolt, míg a Peary heves légvédelmi tüze ellenére 5 találatot is kapott, melynek következtében 88 tengerészével együtt elsüllyedt. A szövetségesek szerencséjére csak kevés hadihajó tartózkodott a kikötőben. Ellenben az aknászhajók és szállítóhajók megszenvedték a támadást, összesen 14 hajó pusztult el, míg 25 másik megrongálódott. Mindösszesen 236 ember halt meg a bombázás során, és 300-400 megsebesült. A japán veszteség alig 3 repülőgép volt, abból is egy kényszerleszállt, s csak kettőt lőttek le. Az elért eredményeket a japán jelentés így foglalta össze:

(a) Egy nagy és tíz kisebb repülőgépet lelőttünk, négy nagy és három kisebb gép, valamint három repülőcsónak lett szétgéppuskázva, melyek lángba borultak, ezenfelül két nagy és három kisebb repülőgépet géppuskával megsemmisítettünk, mindösszesen huszonhat repülőgépet (mind a helyszínen).
(b) Nyolc szállítóhajó, két romboló és egy tengeralattjáró vadász elsüllyedt. Egy romboló súlyosan megrongálódott. A fentieken kívül egy kórházhajó és néhány kisebb hajó volt megfigyelhető, de ezeket nem támadtuk. Az öbölben repülőgép-hordozó vagy tengeralattjáró nem volt megfigyelhető.
(c) Ami a földi létesítményeket illeti, mind a keleti, mind a nyugati repülőtér melletti hangár, valamint még egy hangár lángba borult. Az adminisztratív körzet mellett fekvő épületeket, a haditengerészet főhadiszállását, valamint a kikötői mólót is bombáztuk és leromboltuk. A lakókörzet északkeleti végén lévő barakkokat szintén bombáztuk, lángba borultak.

A Darwin elleni akció jó időre kiiktatta a várost mint a szövetségesek ellátóbázisát, s bár a károk helyreállítása azonnal megkezdődött, ez időbe telt. Pár nappal később a japán tengeri flotta végül képes volt megsemmisíteni a szövetségesek flottáját is a Jáva-tengeren vívott csatában. A Darwin elleni légicsapás volt a világháború folyamán a legnagyobb bombázás Ausztrália ellen, a későbbiek során Japánnak már nem nyílt módja volumenében megismételni ezt, s négy hónappal később az akcióban részt vevő valamennyi japán repülőgép-hordozó már mind a Csendes-óceán mélyén feküdt, a döntő Midway-szigeteki amerikai győzelmet követően.

A címlapképen: Az MV Neptuna szállítóhajó éppen felrobban Darwin bombázása után.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: hagibal.blogspot.com, Senshi Sosho 26. – The Operations of the Navy in the Dutch East Indies and the Bay of Bengal. Ed. Willem Remmelink. Leiden, 2018.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2021.02.19