A mobiltelefon ma egy nélkülözhetetlen személyes tárgy, szinte a személyiségünk meghosszabbítása, vitathatatlanul ott a helye a női táskában. Kis készülékeink már olyan „okosak”, hogy csak jóindulattal lehet telefonnak nevezni őket. Inkább hordozható iroda, amellyel belenézhetünk az elektronikus levelezésünkbe, böngészhetjük a híreket, közösségi oldalakon szörfölhetünk, bankügyeket intézhetünk, jegyet vásárolhatunk az utazáshoz vagy színházba, és hosszan sorolhatnám még, mi mindent vagyunk képesek elintézni és kézben tartani általuk.

Hová tűntek a régi tárcsás telefonok? Hogyan jutottunk el idáig? A mobiltelefonok fejlődése szinte a szemünk előtt zajlik, mégis nehéz a történetük kezdetét meghatározni. Vehetnénk a telefon feltalálásának idejét (1876), amit az amerikai Alexander Graham Bell nevéhez kapcsolunk, de a „távbeszélő” csak részben tekinthető elődnek. Legalább ennyire fontos mérföldkő 1888, amikor Heinrich Hertz a Maxwell-egyenletek alapján bizonyította az elektromágneses hullámok létezését. Ősapának azonban inkább a hordozható és rövidhullámon működő rádió adó-vevőket tartjuk. 1938-ban a Signal Corps Lab fejlesztette ki az első, még 11 kg tömegű és maximum 5 mérföldes hatótávolságon belül működő készülékeket. A második világháború idején az amerikai gyalogság már rendszeresen használta, az SCR-300 típus például részt vett a normandiai partraszállásban is. A kezelő rádiós hátát 18 darab elektroncső melegítette a menetelésben, vagy éppen a harcok hevében. A nagy súlya és alacsony teljesítménye mellett még több hátrány jellemezte, de a hordozhatóságukban rejlő előny mégis további fejlesztésre ösztönözte az újítókat. Így például 1942-ben a Motorola 130 ezer darabot gyártott le az SCR-536-os típusból, amely 1 mérföldes hatótávolsága ellenére már csak 2,5 kilós volt, kézbe lehetett venni, és zavarmentesebb vételt biztosított.

A háború befejeztével a gyártók az üzleti célú hasznosításon gondolkodtak. 1946-ban Bell Labs MTS (Mobil Telephone System) néven St. Louisban (USA) a világon elsőként nyilvános célú mobiltelefon szolgáltatást indítottak, amely lényegében a vezetékes telefonhálózatra kapcsolódva üzemelt, és rendkívül nagy súlya (35 kg) miatt csak járművekben volt életképes. A csomagtartóba épített készülék beszélőjét a műszerfalon helyezték el, de tárcsázni még nem lehetett, hanem a kezelőtől kellett kérni a kívánt számot. Ez már elég korszerűnek hangzik, de volt egy nagy gond: eleinte egyszerre maximum három rádiótelefon-beszélgetést lehetett kezdeményezni egy városon belül, ha pedig a felhasználó elhagyta az adó hatókörzetét, akkor a hívás megszakadt. A vevőállomások között több száz kilométert kellett áthidalni, a 10-15 ampert is elfogyasztó elektroncsöves elektronika pedig igen hamar lemerítette az akkumulátort, ezért csak járó motorral volt ajánlatos rádiótelefonálni. A mobiltelefonálás e kezdetleges formája 1948-ra már mégis több mint száz városban volt hozzáférhető. A szolgáltatásra például szállítmányozási vállalatok és riporterek fizettek elő.

1955 elején kísérleti jelleggel a hétvégi sürgősségi ügyeleti rendszer támogatására Svédországban is bevetették a rádiós gépkocsikat. 1956. április 25-én pedig véglegesítették a rendszert Stockholmban. A mobiltelefon egyszer és mindenkorra bekerült a köztudatba. A viharos terjedés gátja sokáig a készülékek magas ára volt, a svéd Ericssonok esetében gyakran vetekedett az autó árával, amelybe telepítve lett. A rendszer 1969-ig élt. Eközben Amerikában a Motorolának sikerült kihangosítóval felszerelt autós mobiltelefont készíteni, és hamarosan megoldani, hogy az autóból közvetlenül lehessen tárcsázni, de magas ára miatt ez sem terjedt el széles körben.

1973. április 3-án újabb mérföldkő következett, és a telefon végre valóban mobilként működött. Ezen a napon Martin Cooper (a lenti képen), a Motorola mérnöke New Yorkban sétálva egy ilyen készüléken hívta fel legnagyobb riválisuk, a Bell egyik mérnökét. Az „autós telefonok” után végre megjelent a piacon a Motorola DynaTAC 8000x, amelyet sokan a mobiltelefon valódi elődjének tartanak. Kicsit méretes volt és drága, mégis divatszimbólummá vált, mert bárhová el lehetett vinni. Ismertségét olyan filmes alakításoknak is köszönhette, mint Gordon Gekkoé a Tőzsdecápákban.

Személyes célú használatról még ekkor sem beszélhetünk, bár a fejlesztők fej fej mellett igyekeztek ügyfeleik igényeit kiszolgálni. (1983-ban a Motorola DynaTAC közel 4000 dollárba került. A kb. 1 kilós darab 8 órás elérhetőséget és 1 órányi beszélgetést tett lehetővé.) Kedvelt volt az 1989-ben megjelenő MicroTAC, az első kihajthatós modell (kihajtóján a mikrofonnal), amely megalapozta a 2000-es évek nagy divatját is.

Ebben az évben kezdte meg működését Magyarországon a Westel Rádiótelefon Kft., amelynek szolgáltatása 1990. október 15-én indult be (1993-ra lett elérhetőség az ország nagy részében.) A reklámoknak köszönhetően országosan ismertté váltak a 0660-as számok, de a telefonjai ekkor még több mint egy évnyi átlagkeresetbe kerültek, és a hívott félnek is kellett fizetnie a hívásokért.

A fejlődés a 90-es években rohamosan felgyorsult. 1992-ben Amerikában a Motorola bemutatta az első GSM technológiát használó telefonját (Motorola International 3200), az IBM pedig megalkotta Simont (a lenti képen balra), az első személyes digitális asszisztenst (PDA), amely személyhívó és fax is egyben. Ez a már érintőképernyős „kütyü” volt, az első okostelefon.

Kétségtelenül a Nokia telefonjai voltak ekkoriban a legikonikusabbak, pl. a Nokia 3210, amelyből 1999-ben 160 millió kelt el világszinten. 1994-ben Magyarországon a Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt., majd a Pannon GSM Rt. is megkezdte működését. 1999-ben a Vodafone 0670-esei is helyet kértek a magyar piacon.

A 2000-es éveket nyugodtan nevezhetjük a mobilok aranykorának, igazi innovációs pezsgés eredményei kerültek a piacra, hogy aztán újabb nagy durranásként ámulatba ejtsenek bennünket: 2007-ben az első érintőképernyős iPhone-ok, majd 2008-ban az első Androidos telefon, a HTC Dream. Az állandó versengésben elkerülhetetlenek voltak a nagy bukások, mint például a Nokiáé, és ma már a hajlított kijelzőknél, ujjlenyomat olvasóknál, csupa kijelzős, gomb nélküli telefonoknál tartunk. A méretek igen változatosak, az azonban biztos, hogy információs forradalmat hoztak, amely globális életfelfogással, a világ „összezsugorodásával”, az információhozzáférés demokratizálódásával járt, s közben a kommunikációs eszköz multimédiás eszközzé vált.

SzaSzi

Forrás: pcworld.hu, hu.wikipedia.org, ritkanlathatotortenelem.blog.hu, hogyantortent.com, businessinsider.com, wb6nvh.com, tartalommarketing.org, passportbdd.ru

A képek a Wikimedia Commons és a digitaltmuseum.se gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A (papír)zsebkendő
2. rész: A rúzs
3. rész: Az összecsukható esernyő
4. rész: A zsebtükör
5. rész: A napszemüveg
6. rész: A rágógumi
7. rész: Az öngyújtó és a gyufa
8. rész: A zsebkés
9. rész: A kulcscsomó