A nyomtatott könyvnek hatalmas a jelentősége a műveltség terjesztésében és a tudomány népszerűsítésében. Gutenberg találmányának lényege a betűsokszorosításban rejlett: egy nap alatt több könyvoldalt tudott kinyomtatni, mint amennyit – az addigi technika szerint – egy kolostor legjobb másolója egy év alatt elkészíteni. A kézzel írott könyv (kódex) mellett így megjelent a nyomtatott könyv is. Eleinte utánozta a kódexet, de aztán nagyobb lehetőségeivel – gyorsabb és olcsóbb előállítás, több azonos példány készítése – hamarosan egyeduralkodóvá vált. Könyvnyomtatás már korábban is létezett, a 11. századtól Kínában is egyfajta nyomtatási eljárással dolgoztak, de ez Európában ismeretlen volt. A 12. századtól azonban Európa-szerte egyetemek (Bologna, Sorbonne, Oxford... stb.), majd városi iskolák alakultak, melyeknek sok könyvre volt szükségük. Megnőtt az igény egy olyan technika iránt, melynek révén több száz vagy több ezer példányban létre lehet hozni ugyanolyan szöveget. A kézzel írott és nyomtatott könyvek között az átmenetet a fametszetű nyomatok képviselik, a XV. század első felében már fatábláról nyomtatott képeskönyvek jelentek meg.

A mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, szedő-sorjázó (vagy más néven szedővas), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója, Johannes Gutenberg (Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg – nevét szülőháza után kapta) 1394 és 1399 között látta meg a napvilágot Mainzban. Családja a város patrícius rétegéhez tartozott. Mivel nem tüntette fel nevét kiadványain, emiatt csak néhány külső adat (pl. a Johann Fusttal való per) nyomán lehet rekonstruálni életét.

Az 1420-as évek elején elhagyta városát, és előbb Eltville am Rheinbe, majd 1430 táján Strasbourgba költözött. Már ekkor kísérletezett könyvnyomtatással. Rájött arra, ha képes lenne fémből betűket és alakzatokat előállítani, akkor azokat többször is fel lehetne használni. A betűöntő készülék segítségével létrejött a szedés-nyomásos eljárás és a szép nyomtatás legfontosabb feltétele. Ez egy négyszögletes, faburkolatú, fémbetétes szerszám, melynek csavarmenettel szabályozható oldalfalai voltak. A betűöntéshez először kemény fából kimetszették a patricát (pecsételőt), amely a betűk tükörképét mutatta. Ezt puhább fémbe, rézbe kalapálták, préselték, így bemélyített, de nem tükörképet kaptak, az ún. matricát. Az öntőszerszám segítségével a matricákba ólomötvözetből álló betűfémet öntöttek. Ez tette lehetővé tette a pontos, azonos méretű és formájú, mozgatható betűk tömeges előállítását. Ezzel a módszerrel 5-6 betűt tudtak percenként önteni. A betűket elhelyezték a szedőszekrény fiókjaiban, innen rakták egymás mellé a szedővasba, ahol szavakat, sorokat, oldalakat alakítottak ki. A szavak közé a betűknél alacsonyabb, ún. vakanyagot helyeztek el, hogy a sor össze ne dőljön. A soroknak egyformán függőleges vonalban kellett végződniük, ezt is a vakanyag segítségével, azaz a szóközök bővítésével vagy szűkítésével érték el. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel átkötöttek, hogy ne essen szét. Így alakították ki a könyv mai formáját. Mivel a fatáblanyomáshoz használt víztartalmú festék a fémbetűk festékezéséhez nem volt alkalmas, Gutenberg előállította az olajtartalmú nyomdai festéket is. A befestékezett szedésről készítendő nyomáshoz megfelelő sajtóra volt szükség, ezt a szőlőprés átalakításából hozták létre, melyet Sasbach Konrád strassburgi ácsmesterrel készíttetett el 1437-ben. Ez a sajtó az alapelveit tekintve a 19. század elejéig szinte változatlan is maradt.

Gutenberg fő műve, a 42 soros Biblia Mainzban készült el 1455. február 23-án. Nevét onnan kapta, hogy egy oldalra 42 sor került, és két hasábban szedték. Miután Strasbourgból hazatért szülővárosába, egy tehetős polgár, Johann Fust támogatásával és egy Párizsban tanult írnok, Peter Schöffer segítségével kezdte a munkát. Kétévi előkészület, majd 3 évi kemény munka után készült el remekműve, mely a mai szemlélőt is elkápráztatja tökéletes sorainak látványával. Még iniciálékat is rajzoltak, hogy minél hűebb mása legyen a kódexeknek. A legfinomabb pergament használták, és a nyomtatásra is odafigyeltek. Gutenberg első betűjével, az ún. őstípussal készült, e betűt a korabeli misekönyv kéziratokban használt gót írásfajta alapján tervezték, és egyre jobban tökéletesítették. Arra törekedett, hogy a nyomtatásban is megőrizze a kézirat sajátosságait, ezt 290 betűvel és jellel érte el. E műnél már a sortávolságok azonosságát is megtartották, és a sorokat pontosan kizárták. A szedés képe, azaz az írásképnek az egész laphoz, illetve a margóhoz viszonyított aránya összhangot és szépséget biztosít. Eleinte megpróbálták, hogy a kiemelkedő részleteket vörös színnel nyomtassák, de az iniciálék helyét üresen hagyták, hogy utólag kézi eljárással színezzék. A Biblia kétkötetes, összesen 641 (324, illetve 317) lapból áll. Hat szedő dolgozott a munkán, de sem ők, sem a keletkezés helye és ideje nincs feltüntetve sehol. Valószínűleg 200 példány készült belőle, 35 példányt pergamenre, 165-öt pedig papírra nyomtak. Az első köteteket 1454-ben a frankfurti vásáron árulták, és bár elég drága volt, hamar elfogyott, a találmány pedig igazi szenzáció lett. Napjainkig 44 példánya maradt fenn, Leningrádtól New Yorkig számos nagy könyvtárban található egy-két példány belőle. Magyarországon nincs teljes 42 soros Biblia, csak az MTA Könyvtárában egy lap, és az Országos Széchényi Könyvtárban egy lapnak a töredéke.

Johannes Gutenberg 1468. február 3-án halt meg Mainzban. A ferencesek templomában temették el. Sajnos mind a templom, mind szülőháza elpusztult a későbbi háborúk során. Mainzban szobor és emlékmúzeum tiszteleg előtte. Ő maga valószínűleg nem ismerte fel még teljesen találmánya óriási jelentőségét. Arra törekedett, hogy titokban tartsa, és titoktartásra kötelezett mindenkit. A nyomdászat azonban még Gutenberg életében kezdett elterjedni Németországban, sőt halála előtt már Itáliában is megnyílt az első könyvnyomtató műhely (1465). Az első olasz, francia, angol nyomdászok vándoroltak, vagy külföldre mentek kitanulni a mesterséget. Sokoldalú, képzett emberek voltak, nyelveket, irodalmi műveltséget, technikai tudást követeltek tőlük, viszont nagy megbecsülésben volt részük, kiváltságokat élveztek. Mesterségük eleinte vándoriparként jelentkezett, a szükséges eszközöket (betűbélyegző, öntőműszer, szedővas) könnyen lehetett hordozni. Papiros, ólom bárhol szerezhető volt, a betűket napok alatt ezrével ki lehetett önteni, az egyszerű sajtógépet bármelyik ács (vagy maga a nyomdász) felállíthatta. A mesterek a betűk tervezésétől a könyvárusításig mindent maguk végeztek. A 15. század végéig, mely időszakot a könyvnyomtatás első fejlődési korszakaként emlegetik – mint az ősnyomtatványok és az ősnyomdászok korát –, a műhelyek már behálózták egész Európát. Hazánkban a könyvnyomtatás kezdete Mátyás uralkodásának idejére esik. Az első Magyarországon nyomtatott könyv Hess András budai műhelyében látott napvilágot 1473-ban.

Gutenberg találmánya és eljárása 350 éven át nem változott lényegesen. A sokszorosítás mesterségesen történt, de kézi erővel, kézműipari eljárással. A 18-19. század fordulójától a kézi erőt a gőz, majd a villany hajtóereje váltotta fel, az ember, a nyomdász kézi munkáját pedig fokozatosan gépek vették át, ezzel 1800 körül megkezdődött a könyvnyomtatás nagyipari időszaka. „A könyvnyomtatás feltalálása kiteljesítette az írás forradalmát, megteremtette és a következő fél évezredre biztosította a betű hegemóniáját a társadalmi kommunikációban.” (Fülöp Géza) Hamar kiderült aztán, hogy a nyomtatás technikájával nemcsak könyveket, de újságleveleket is lehet sokszorosítani. Az első nyomtatott újságok a könyvnyomtatás feltalálása után 20 évvel jelentek meg: ezek eleinte egylapos, egy-egy hírt tartalmazó nyomtatványok, röplapok voltak.

A nyomdászat feltalálása hatalmas lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek – az egész szellemi és gazdasági életnek. Valóra vált Gutenberg mondása: „Es werde Licht!”, azaz „Legyen világosság!”. A német ötvösművész a betűöntés technikájának feltalálásával egyben az első tömegprodukció megteremtőjének is tekinthető. A nyomdászat jelentőségével kapcsolatban végül álljon itt Adalbert Stifter osztrák költő, író, festő idézete: „A betűvel, a könyvnyomtatással hódította meg az emberi szellem a világot.”

Sulyok Attiláné

Források: Kéki Béla: Az írás története; Szántóné Balázs Edit: Írástörténet és történelemtanítás; mek.oszk.hu; forgos.uni-eszterhazy.hu; tudasbazis.sulinet.hu; users.atw.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.