Mielőtt az új dalotokról ejtenénk szót, kérlek, mutasd be röviden a Goldstep zenekart!

A Goldstep 2019 nyarán alakult, de a zenekar magja már ezt megelőzően is közösen zenélt és írt dalokat egy évig. Szóval ez a dátum inkább a mostani felállás időpontja. Ekkor indultunk, és rövidesen, 2019 októberében meg is jelent az első számunk, a Jöjj velem! Műfajilag a punk-rock stílus áll hozzánk közel, bár ez annyira nem kialakult. Az biztos, hogy inkább a keményebb vonalon igyekszünk haladni. Úgy gondolom, hogy Győrben kellenek a jó rockzenekarok.

Milyen a felállás? Hogyan oszlanak meg a feladatok, szerepek a zenekarban?

Pocsay Ádám az énekesünk, a gitárok mögött Pirka Gergő és én állunk, a basszusgitáros Kovács Csaba, a doboknál Nagy Richárd. Igazából nincsenek kiosztva a szerepek, mindenki próbál hozzátenni valamit. A Betonban szoktunk próbálni. A legtöbb zenei alapot én készítem a házi stúdiómban, aztán elviszem és ötletelünk rajta.

Honnan jött a Goldstep elnevezés?

A névválasztás elég nehéz dolog. Egy angol bandának, a Neck Deep-nek van egy Goldsteps című száma, ez elég jó hangzásúnak tűnt, így ebből jött a név, csak levettük a végéről az „s”-t.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Milyen sikereket könyvelhettek már el?

Az első dalunknak nagyon jó fogadtatása volt. A felvételeket én rögzítettem, az utómunka a No Silence Stúdióban készült, és alighogy megjelent 2019 októberében, több koncertajánlatot is kaptunk. 2020 januárban új dallal jelentkeztünk Sosem mondtad címmel. Ez egy lassabb tempójú, melankolikusabb szám, de ezt is nagyon szeretik. Talán az ezután bekövetkező járványhelyzet miatt kisebb volt a visszhangja, de nem panaszkodunk, hiszen fenn vagyunk a YouTube-on, és szépen gyűlnek a megtekintések, közel 20 ezernél járunk, ami hirdetések nélkül szerintem elég jónak számít. A legnagyobb siker ezután következett, hiszen 2020. augusztus 20-án (a Győri BaRock Zenebonán) mi játszhattunk a Depresszió zenekar előtt, ami nagy megtiszteltetés, hiszen ők nekünk példaképeink. Nagy élmény volt, jól megbirkóztunk a feladattal, ez volt a legnagyobb koncertünk eddig.

Milyen visszajelzéseket kaptok? Milyen a dalaitok fogadtatása?

A járvány ellenére jó dolog, hogy az interneten jelen lehetünk, és a közösségi oldalakon tarthatjuk a kapcsolatot a közönséggel. A legtöbb visszajelzés pozitív, persze vannak kritikusok is, de meg kell válogatni, hogy kinek a véleménye fontos, mert mindig lehet olyat találni, ami valakinek nem tetszik. Ezért jók a tehetségkutatók, mert neves zenészek ülnek a zsűriben. Ott is lehúzhatnak, de azért lehet ezekből tanulni, és pozitívumot is próbálnak mondani. Egyszer például azt mondta egyikük, hogy a szövegeinket sosem fogják elfelejteni. Ezt nagyon jó volt hallani.

Milyen téma mozgatja meg a fantáziátokat? Miről írtok dalokat?

Ez nagyon változó. Jöhet jókedvünkben, bulizós hangulatban, mint a Jöjj velem!, de lehet kicsit elgondolkodóbb, mint a Sosem mondtad. Most egy elég mély témát sikerült megfogalmazni a legújabb dalunkkal, amelynek a címe 24. óra.

Beszéljünk erről egy kicsit! Miről szól? Hogyan született? Honnan jött ez a komoly mondanivaló?

Igen, ennek komolyabb a mondanivalója. Arról a tényről szól, hogy a világ, amit magunkénak gondolunk, csak átmenetileg a miénk, csak kölcsönbe kapjuk, és egyszer tovább kell adnunk. Addig pedig a tetteinknek következménye, ára van, ezért fontos, hogy mit teszünk, és felelősséget kell vállalnunk. A szöveget Pityer Balázs, a korábbi basszusgitárosunk írta, és nagyon jónak tartottuk. Egyszer valaki késett a próbáról, és volt egy kis idő zenélni. Abban a negyed órában össze is állt a dal, arra raktuk rá ezt a szöveget. Általában hónapokig alakítunk egy új számot, de ez spontán és gyorsan született.

Miért volt fontos, hogy ez a komoly téma dalban fogalmazódjon meg?

Az ember nyitott szemmel jár a világban, és van az a pont, amikor már nem akarsz elmenni a dolgok mellett szó nélkül, mert mondjuk zavar a környezet pusztítása, vagy az emberek közötti vagyoni egyenlőtlenségek, vagy más. Ezek nagyon mély témák, de nem járhatunk csukott szemmel. Kell a vidám, bulizós, könnyed nóta, de az ilyen is. Ettől csak színesebbek leszünk, és fontos az is, hogy a zenénknek legyen értelme, mondanivalója. Rengeteg rockzenekart említhetnénk, akik a zenélésen túl valamilyen üzenetet akarnak megfogalmazni vagy pozitívan változtatni.

Az új dal azt is bizonyítja számomra, hogy felül tudtatok kerekedni a „bezártságon”, amit a járványhelyzet hozott magával. Hogyan sikerült ez?

Több helyről halljuk, hogy vannak zenekarok, akik teljesen leálltak, talán fel is oszlottak. Minket is lenyomott eleinte ez az egész. A próbák száma lecsökkent, nem jöttek úgy az ötletek sem. Veszítettünk a lendületből, de nem álltunk le, nem ment el a kedvünk. Munka mellett, hobbiszinten zenélünk, többségünk már tíz éve csinálja, és szeretné is folytatni, nem nyomulunk sehová. Reméljük, az új dal sikeres lesz, az is adna egy újabb lendületet.

Milyen terveitek vannak a jövőre?

Szóba kerül, hogyan tovább, bár most nehéz tervezni, ez azonban inkább csak a fellépéseket érinti. Befejezzük a számainkat, videót készítünk hozzájuk, és ha végre színpadra lehet menni, mi készen állunk. Addig pedig követhetnek bennünket a zenemegosztón.

Bizonyára a közönség is készen áll egy jó bulira. Reméljük, hogy az új dalt hamarosan élőben is hallhatjuk!

SzaSzi
Fotók: Koncertkép (Győrplusz), Bandafotó (Eszes Bence)

A Győri zenekarok sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Colombre Band
2. rész: Víganjáró Apnoé
3. rész: A Friends Big Band
4. rész: A Hangraforgó
5. rész: Hoppáré
6. rész: TOSODA Projekt
7. rész: Belvárosi Betyárok
8. rész: Kétszemközt
9. rész: Eszkimó
10. rész: RockMilady