Czuczor Gergely élete tele volt nehézségekkel. Költőként 1824-ben vált ismertté, amikor a Kisfaludy Károly által alapított Aurorában az Augsburgi ütközet című hőskölteménye megjelent. Művei évről évre szaporodtak, hazafias versei számos folyóiratban és évkönyvben jelentek meg. Az 1848-as forradalom kitörése lelkesedéssel töltötte el, fordulópontot jelentett az életében. Paraszti múltja miatt jobban meg tudta érteni a nép sérelmeit. Amikor a haza szabadsága forgott kockán, akkor írta meg leghíresebb versét, a Riadót, mely a zsarnokság ellen buzdított.

Bajza József, a Kossuth Hírlapja szerkesztője is sokallta merészségét meghökkentő tartalma miatt, és csak a hadi helyzet kritikus pillanatában közölte, amikor Windischgrätz tábornagy, a császári csapatok főparancsnoka már a főváros felé közeledett. A Riadó 1848. december 21-én jelent meg Kossuth Pesti Hírlapjában. A különösen éles, radikális verset röplapokon terjesztették, megzenésítették, hamarosan forradalmi indulóvá vált. Petőfi költeményei mellett ez lett 1848 leghatásosabb lázító alkotása. A szabadságharc egyik legszenvedélyesebb, legfenyegetőbb csatadalában a költő a nemzet szenvedéseiért megtorlást követelt a Habsburg uralkodóra. Fegyveres ellenállásra szólított fel minden hazafit. A verset sokan olvasták, refrénjét tömegesen szavalták, olyan hatást váltott ki, mint a Nemzeti dal. Egy szerzetes pap, Czuczor Gergely tollából éles bírálat hangzott el: merészen harcba hívta az ország népét az idegen zsarnok ellen.

1848 végére a császár katonái elfoglalták Pest-Budát. Világossá vált, hogy a zsarnok nem tűri a szabad szellemet, ezért bosszút áll. Riadó című verse miatt 1849. január 18-án elfogták Czuczort, és csak egy hajszálon múlt az élete. Mivel saját nevével jelent meg a sajtóban, a legsúlyosabb árat kellett fizetnie ezért a költeményért. Haditörvényszék elé állították, ahol Windischgrätz halálbüntetést javasolt, ezt azonban gróf Teleki József – a Magyar Tudós Társaság elnöke – közbenjárására hatévi, nehéz vasban (kezén, lábán bilincsekkel) letöltendő várfogságra enyhítették. Az akadémia tagjai próbálták elérni, hogy javítsanak a körülményein, de még azt sem sikerült elintézni, hogy külön cellába kerüljön. Ez rendkívül nyomasztóan hatott Czuczorra, szomorúan teltek a napjai. 1849 májusában, Buda felszabadításakor szerencsére ő is kiszabadult, egymás után látogatta meg barátait, akik a nehéz napokban kiálltak mellette. A nyarat Tihanyban, a bencések apátságában töltötte, megromlott egészségének helyreállítása érdekében.

Sajnos azonban a szabadság nem tartott sokáig. Világos után elhatározta, hogy feladja magát, így próbálván elérni azt, hogy sokéves munkájának gyümölcse, a nagyszótárhoz összegyűjtött anyag ne vesszen el. Másokat arra biztatott, mentsék az életüket, a maga személyes biztonságával azonban nem törődött. Jelentkezett a budai Haditanácsnál, ahol azonnal őrizetbe vették. Mivel önként vonult be, ezért nem börtönbe zárták, hanem a ferencrendiek zárdájába irányították, ahol házi őrizetbe vették. Itt nyugodtan dolgozhatott a szótáron. Egyszer azonban titokban elhagyta a kolostort, emiatt vasra verve átvitték a hírhedt Újépületbe, ahol a szabadságharcban résztvevőket tartották fogva. Innen Bécsen át Kufstein várába szállították Haynau parancsára, ahol 1850 áprilisában kezdte meg büntetése letöltését. A hírhedt kufsteini börtönben a monarchia politikai elítéltjeit őrizték, sok szabadságért küzdő ember töltötte itt szomorú napjait (pl. Kazinczy Ferenc és Wesselényi Miklós).

A nagybeteg Czuczor Gergely súlyos vasban töltötte napjait. Nehezen viselte, ha több fogolytársával kellett együtt laknia, nagyon örült, amikor külön cellába vonulhatott, ahol klasszikusokat fordított, illetve engedélyezték neki, hogy a szótáron dolgozhasson. Titokban még néhány költeményt is írt (legismertebb közülük A rab). Egyre búskomorabbá vált, a szabadságharc leverése, fogsága kiábrándulttá tette. Hívő emberként élte meg a rá nehezedő sorscsapásokat, a nehéz napokon imádsággal igyekezett magányát enyhíteni. Az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott, azonban egészsége ekkorra nagyon megromlott. Nyolcszáznegyvennégy napos fogság után, 1851 májusában szabadult. Ezután visszavonult a közélettől, pesti házában csak szótárával foglalkozott, kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt, verset alig írt. A magyar nyelv értelmező szótárának elkészítését még halála előtt sikerült befejeznie, a nagy mű nyomdai szerkesztését viszont már nem érte meg. 1866-ban, 66 évesen a kolerajárvány áldozata lett. Temetésén szerzetestársai és akadémikus barátai, köztük Arany János vettek részt.

A Magyar Tudományos Akadémián 1868. március 21-én Toldy Ferenc tartott emlékbeszédet róla. 1875. június 6-án Czuczor Gergely szülőházát Andódon márvány emléktáblával jelölték meg, mely alkalmat Érsekújvár népünneppé emelte: „Mely méltó nagyérdemű nyelvészünk és hazafias költőnk emlékéhez!”

Sulyok Attiláné

Források: Vágvölgyi Szilárd: Czuczor Gergely 1800-1866 mátyusföldi papköltő és tudós élete és munkássága; mek.oszk.hu; czuczorfogarasi.hu; nevpont.hu; arcanum.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.