A Moszkvai Állami Egyetem és a Szentpétervári Állami Egyetem verseng Oroszország legrégebbi egyetemének címéért. I. Péter cár Szentpéterváron alapított egyetemet 1724-ben, ám ez nem váltotta be a reményeket; mivel nem működött folyamatosan, ezért a moszkvaiak maguknak tulajdonítják az elsőséget. (Csak összehasonlításképpen: a világ első egyetemét Bolognában alapították 1088-ban, Magyarországon 1367-ig, Nagy Lajos korába nyúlnak vissza a Pécsi Egyetem gyökerei...)

A Moszkvai Állami Egyetemet 1755-ben alapították Lomonoszov kezdeményezésére, az első oktatási miniszter, Iván Suvalov támogatásával. Erzsébet cárnő (mai naptárunk szerint) január 25-én írta alá a moszkvai egyetemről szóló rendeletet, ennek emlékére Tatjána napja mostanáig a diákok ünnepe, még mindig ünneplik diáknapként. Ekkor mézsört illik inni (ami ellen a tanulók nem szoktak tiltakozni), szánkózás és hógolyózás tartozik még a programhoz, ez az utolsó „tanítási nap” a téli szemeszterben, ezután két hét pihenés következik.

Az egyetem eredeti épülete Moszkva belvárosában, a Moha utcában

Mihail Vasziljevics Lomonoszovot tekintjük a felvilágosodás első „igazi” orosz képviselőjének, a szegény, paraszti családból származó fiú egyedüli kiemelkedési lehetősége a tanulás volt. 1711. november 19-én született Arhangelszk közelében egy kis halászfaluban, mely ma az ő nevét viseli. Gyermekként a szomszédtól tanult írni-olvasni, könyveket a helyi lelkésztől kapott. Tizenhét évesen megszökött otthonról, és Moszkvába gyalogolt. Származását eltitkolva felvételt nyert a csak nemesi családok fiait fogadó „szláv akadémiára”. Itt görög nyelvet és filozófiát tanult. Mint a legkiválóbb tanulók egyikét, ösztöndíjjal Szentpétervárra küldték, ahol aztán bányatiszti tanulmányokat folytatott. Hamarosan már Németországban tanult: a Marburgi Egyetemen filozófiai és természettudományos ismereteket hallgatott. Megnősült, majd kinevezték a pétervári akadémia fizikatanárának, azonban az iskola légköre és a számára adott egyhangú feladatok idegesítették. Emiatt többször megszegte az intézmény szabályzatát, letartóztatták, és házi őrizetbe helyezték. Ekkor írta meg főbb tudományos gondolatait. A házi őrizetből felesége segítségével szabadult, aki elküldte a cárnőnek két ódáját. Az uralkodó visszahelyezte őt az akadémiára, ahol hamarosan a kémia professzora lett. Ő volt az első, aki oroszul tartotta előadásait. Írásai jelentek meg az akadémia folyóiratában, tanulmányokat fordított németről oroszra. Sikerült létrehoznia egy korszerű laboratóriumot, melyhez megkapta a támogatást, itt végezte kísérleteit.

Rendkívül sokoldalú érdeklődés jellemezte, a kémia és a fizika mellett az ásványtan, a bányászat, a kohászat, a csillagászat, a meteorológia terén egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott, de a természettudományokon kívül szívesen foglalkozott az orosz történelemmel, nyelvvel, nyelvtannal és irodalommal, sőt még kiváló költő is volt. Számos irodalmi művet alkotott, köztük a modern, egységes orosz nyelvtan, melyet máig használnak. Sokoldalú tevékenységét az orosz patriotizmus fűtötte, hasonlított eszményképére, Péterre. Egyházi vagy rendi műveltség helyett a kor színvonalán álló világi, nemzeti kultúrát akart, harcolt a műveletlenség ellen. Európai típusú egyetemet tervezett, melyet nyugati mintára az állami beavatkozástól független, önkormányzattal rendelkező intézményként képzelt el. Az egyetemnek eleinte 3 tanszéke volt: orvostudomány, jog és filozófia. A filozófiai kart előkészítő kurzusnak szánták, és szemben a jogi és orvosi kar négyéves tanulmányaival, 3 év alatt lehetett elvégezni, így a teljes képzési idő hét évet tett ki. A teológiát kihagyták, mert függetleníteni akarták a tudományt az egyháztól. A hallgatók az első évben mindhárom kar tárgyait tanulták, a másodikban csak saját szakjukat, a harmadikban pedig már egyetlen professzornál. Lomonoszov nemcsak a születés és rang kiváltságosainak, hanem minden tehetségnek biztosítani akarta a tanulás lehetőségét. Az egyetem mindenki előtt nyitva állt, még a jobbágy is beiratkozhatott, ha erre földesurától írásbeli engedélyt vitt. A hallgatók és az oktatók nagy része nem nemesi családból került ki, a legszegényebb diákok pedig felmentést kaptak a tandíj alól. Újdonságnak számított az, hogy a vétkes hallgatókat már nem testi büntetéssel sújtották, hanem néhány napig paraszti öltözéket kellett viselniük.

A talajtani kar (a főépület 27. emeletéről fényképezve)

Eleinte alig jelentkeztek hallgatók az egyetemre. A nemesség a kadétiskolákat részesítette előnyben, az értelmiségi rétegből pedig nem akadt megfelelő képzettségű diák. Először a „Szláv-latin akadémiáról” vezényeltek át 100 diákot, számuk csak lassan nőtt: 1760-ban még csupán 57, 1787-ben 82, 1800-ban 102 hallgatója volt az egyetemnek. A szervezés is gyengének bizonyult. 12 éven át a jogi és orvosi fakultás összes tárgyát egy-egy professzor adta elő francia, német vagy latin nyelven. De más nehézségek is akadtak. A Lomonoszov által tervezett autonómia helyett az egyetemet állami hivatalnokok kormányozták, ez bürokratizmushoz vezetett. Az orosz professzorok és a külföldi tanárok nézetkülönbségei állandó vitákat szültek. A fiatal orosz tudósok az orosz nyelv használatát akarták az egyetemen bevezetni, ami nehéz helyzet elé állította az oroszul nem tudó, és a latin jelentőségét hangoztató külföldi kollégáikat.

Később a hazai szakemberek képzése lassan az orosz társadalom saját igényévé kezdett válni. Demokratikus és nemzeti szellemű képzés jellemezte az intézményt. Az egyetem – a diákok bevonásával – már gyakorlati eredményeket tudott felmutatni. Gimnáziumi tankönyveket, idegen nyelvű szótárakat adtak ki. A hallgatókat nemcsak a tudományos munkába vonták be, hanem a művészetet is ápolták. Az egyetem részt vett vidéki gimnáziumok szervezésében, ahol zenei osztályok is nyíltak. Könyvtárát megnyitották a közönség számára. Lomonoszov 1756-ban nyomdát szervezett az egyetem mellé.

Az egyetem könyvtára

A XX. század elején fontosabbá vált a természettudományok oktatása. 1919-ben megszüntették a tandíjat. A háború után Sztálin hét hatalmas, neoklasszikus tornyot rendelt, melyek Gulag munkaerő felhasználásával épültek, több ezer elítéltet dolgoztattak az építkezéseken. Sztálin tervezői a Moszkva folyó túloldalára helyezték az egyetemet. Ma a Lomonoszov Egyetem főépülete a Veréb-hegyen magasodik az ún. „Hét nővér” egyik tagjaként. 1949-53 között épült, ez máig a világ legmagasabb oktatási intézménye (1990-ig Európa legmagasabb épülete is volt): a központi torony 36 emeletes és 240 m magas. Eleinte maga Berija, a KGB hírhedt vezetője irányította a kivitelezést. Az első építész, Borisz Iofan közvetlenül a Veréb-hegy szélére tervezte a tornyot a még jobb hatás érdekében. Ez a város egyik legmagasabb pontja, 220 méterrel a tengerszint és 60 méterrel a Moszkva folyó felett. Mégis úgy döntöttek, hogy nem érdemes vállalni a nagy kockázatot. Ezután új szakembert bíztak meg a feladattal, Lev Rudnevet. Összesen körülbelül 2,6 milliárd rubelt (415 millió dollár) költöttek az építésére.

Az egyetemnek négy hatalmas hallgatói és oktatói szárnya van, amely összesen mintegy 33 km folyosót és 5000 helyiséget tartalmaz. Az épületen belül számos további lehetőség áll rendelkezésre: a négy fő karon kívül könyvtár, színház, koncertterem, múzeum, úszómedence, rendőrség, posta, fodrászat, több menza, üzletek és kávézók mellett a Földtani Múzeum is a főépületben található. Az egyetem Makszim Gorkijról elnevezett könyvtára a legnagyobb ilyen intézmény Oroszországban, és a második legnagyobb a könyvek számát tekintve. Mintegy 9 millió kötetet tartalmaz, és évente 55000 olvasót szolgál ki. Az egyetemi város rendkívül komplex együttes, több mint 600 épület, nyolc kollégium, 15 kutatóintézet tartozik hozzá, valamint külön egyetemi kórház. Négy múzeumot tart fenn, nyomdát és könyvesboltot üzemeltet. A veréb-hegyi óriási főépület előtt még egy szökőkút is áll. Az egyetemet park öleli körbe, megtalálható itt egy botanikus kert is. Ami az oktatás színvonalát illeti, leginkább a természettudományok szerepelnek jól nemzetközi összehasonlításban. Bár az intézmény – amely 1940 óta viseli Lomonoszov nevét – az utóbbi időben vesztett tekintélyéből, de Oroszországon belül ma sem akad sok komoly versenytársa. Autonómiáját az 1992-ben elfogadott törvény biztosítja, 2009-től az egyetem összesen 39 karral rendelkezik.

A főépület esti kivilágításban

Lomonoszov pedagógiai hatása messze túlhaladta korát. Nevezetes tankönyveit sokáig használták az iskolákban. Munkássága nyomán létrehozták a „kisiskolák” rendszerét 5-12 éves gyermekek számára, továbbá a gimnáziumot, Kijevben pedig még egy egyetemet. A nemesi gyermekek nevelése érdekében bentlakásos, önköltséges internátusok létesültek. Az Akadémián folytatott harcai és demokratikus felfogása miatt azonban udvari körökben nem kedvexlték. A 18. század legjelesebb orosz tudósa végül 1765. április 15-én, 53 éves korában hunyt el. Puskin szerint „Ő maga volt az egyetem”. Halála után Katalin parancsára könyvtárát és iratait elkobozták, és a cárnő szeretője palotájába vitték, ahol végleg nyomuk veszett.

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, sk-szeged.hu, mek.oszk.hu, divany.hu, hu.qaz.wiki

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.