89

A hit zsoldosa

Megváltás – képregénykritika

farkas-lajos-megvaltas-kepregeny

Farkas Lajos, nevezett képregény rajzolója megérdemelten kapott 2019-ben Korcsmáros Pál-díjat (ezt előző éves tevékenységek okán ítélik oda az alapítók), de ízlelgessük emellett azt a tényt is, hogy legjobb képregényes munkái Franciaországban, az európai képregény mekkájában jelennek meg és lesznek rendre sikeresek.

Karikaturista, bábtervező, storyboardos, reklámszakember hősünk ritka jó grafikus, a hátterekhez is remekül ért, de főleg karakteres, széles érzelmi skálát megmutató és mozgásukban is jellegzetes figuráit érdemes elsősorban szemlélni. Még egyszer: a figurák nyílt terekbe, természeti környezetekbe és különböző (főleg történelmi) enteriőrökbe helyezése is hibátlan. 2018-ban megjelent Farkas Lajostól magyarul az Akasztottak balladája (ez a Jour J című sorozat 26. és 34. részét jelenti egybekötve), idén pedig a Rédemption két kötete – ami a hazai kiadásban is külön lett bontva – Megváltás címmel (Libub Group, 2020). A Képes Krónikák sorozatcím akár ismerős is lehet, ez alatt jött ki a Királyok és Keresztek is, és a további párhuzamokat erősíti, hogy a Megváltás kötetek borítóit és nyomdai előkészítését a Királyok… rajzolója, Németh Levi csinálta. A Megváltás év eleji első kötete A hit zsoldosai, a most decemberre megjelent második pedig a Vért a vérért alcímet kapta. A sorozat írója, Nicolas Tackian különböző magazinok főszerkesztőjeként dolgozott sokáig, képregényes forgatókönyveinek száma már bőven harminc fölött van, emellett neves sorozatíró, az utóbbi években pedig sikeres regényíróként is számon tarthatjuk.

A Megváltás klasszikus történelmi ponyva, és annak kifejezetten jóízű. Központi figurája egy meghasonlott kereszteslovag, Adhémar de Montfort, a felütés az ő zaklatott szentföldi múltját vázolja fel erős kontúrokkal (az ezeregyszázas évek végén járunk, a második keresztes hadjárat után): látjuk ártatlanokat ölni a hit nevében, és ennyi elég is, hogy amikor rögtön ezután lepattant franciaországi tanyáján találkozunk vele, ahol elmagányosodva és megöregedve tengeti életét, egyértelművé váljon, hová is vezet egy háborúkban eltöltött élet, még úgy is, ha magasabb elveknek és törvényeknek engedelmeskedik az ember. Ez a morális meghasonlás aztán végig is kíséri az egész történetet, de teljes alábucskázásra senki ne számítson, Adhémar lelke megtépázható, de véglegesen meg nem törhető, bizonyos erkölcsi normái fölül nem írhatók. Az események főleg egy Beaucaire nevű dél-francia falucska körül zajlanak, amit épp egy eretnekeket hajkurászó (és ha kell, hamis vádakkal teremtő) harcoscsapat zaklat egy igen rosszarcú pap vezetésével. Egy agilisebb parasztfiú felkeresi az öregedő Adhémart, hogy zsoldosként felfogadja a falu védelmére. A lovag végül rááll az alkura, elvégre valamikor a gyengék megsegítésére esküdött fel, majd felkutatja még életben lévő csapattársait, és az első rész végére hárman a „hét szamuráj” szerepébe helyezkednek. Közben megismerjük a helyi uraság életét (és családját) is, a gonosz inkvizítorral való feszült lelki küzdelmeit, valamint a kor viszonyaira, szokásaira is rálátunk. A történet tehát klasszikus kalandponyva, és bár tényleg élvezetesen megírt olvasmány, azért nem tudja elkerülni a szokásos kliséket, még kasztok közti, nagyjából tragédiára ítéltetett szerelmi szál is bejátszik, és főleg a szélsőséges érzelmi kisülések dominálnak minden szituációban, legyen az kiképzés, helyzetmegbeszélés, családi szóváltás vagy épp gyilkolás. Hangsúlyozom, ez persze rendben van, hiszen kalandregényben vagyunk, az ennél árnyaltabb és finomabb karakter- és viszonyábrázolás nem ennek a zsánernek a jellemzői. Saját műfajában a Megváltás tehát igen jól teljesít, ám mégis: Farkas Lajos nagyszerű grafikája nélkül nem biztos, hogy lenne miről beszélnünk.

A második kötet a falu megvédésére fókuszál, ami közben a különböző történetszálak végzetesen egybefonódnak, és elkerülhetetlenül halálos konfliktusokba sodródnak. Az akciók, a lovasostromok és a közelharcok is jól követhetően és látványosan vannak ábrázolva, de messze az arcok a kedvenceim: a sötét tekintetek, metszett arcélek, borostás állak és mélyen barázdált szemek a bizalmatlanság, a bűntudat, a nyugtalanság, a harag, a fölény és az elemi gonoszság kifejeződései. Nyugalmat, lelki békét ritkán látunk, inkább csak a sokat tapasztalt és halálra elszánt öreg lovagokon, akik már tényleg semmitől sem félnek, talán csak Istentől, de akad, aki már vele is megbékélt. Nagyon bejön, hogy nincsenek egész oldalas panelek, nem játszanak mutatós megúszásokra, alaposan ki van részletezve az összes fontos mozzanat a néma tekintetektől a dialógusokon át a harcokig. Zsigeri az élmény, húz magával mindvégig, összességében az egyik legeslegjobb történelmi tárgyú képregény, amit eddig olvastam.

Mindkét kötet 48 oldalas, francia album méretű, kemény táblás kiadásban jelent meg itthon is, fordította Bayer Antal.

Rácz Mihály
Forrás: langolo.hu

2021.01.17