Nagyon sokunkat – különösen a diákokat – érzékenyen érint a vírus miatt kialakult helyzet, így nem volt véletlen a versíró pályázat iránti nagy érdeklődés. A zsűrinek többek között ezért sem jutott könnyű munka. Na meg azért sem, mert a beküldött alkotások messze túlmutatnak az egyszerű rímfaragáson, komoly gondolatokat, erős érzelmeket öntenek szavakba. Interjúim során világossá vált, hogy manapság a fiatalok körében igenis menő verset írni. Hogyan gondolkodnak irodalomról, alkotásról? Mi számukra az inspiráló? Többek között ezekről a kérdésekről is faggattam a pályázat „dobogósait”! Tartsanak velünk, ismerjék meg őket!

Nagy Patrik Gondolatok a szobából című versének körültekintő megformáltsága ragadta meg a zsűri figyelmét és az, ahogyan a bezárkózás miatti magány ellenére is sikerült szélesebb látószögben és dinamikusan megjeleníteni a helyzetet. A 18 éves Patrik születése óta Győrben él, nagyon kötődik a szülővárosához, fontos számára minden, ami ide fűzi. Jelenleg a Deák Ferenc Közgazdasági Technikum diákja, közgazdaságot és pénzügyet tanul, de a számok világán túl a kreatív önkifejezés is érdekli.

Hogyan és miért kezdtél versekkel foglalkozni?

11-12 évesen kezdtem jobban érdeklődni a lírai művek iránt, talán mert nagyon szerettem az akkori magyartanáromat. Ezenkívül sok zenét is hallgatok, megfigyeltem, hogy remekül megragadtak bennem a jó szövegek, ez ugye nem áll távol a költészettől. Magam is elkezdtem írogatni, főleg azért, mert úgy vettem észre, ha vannak olyan érzések, gondolatok, amelyek nyomasztanak, és valahogy meg akarok tőlük szabadulni, akkor jó, ha ki tudom írni magamból őket. Azt érzem, hogyha bármi problémám van, bármi nyomja a mellkasom, és azt én leírom, akkor könnyebb lesz, kitisztul a fejem, jobban érzem magam tőle, azáltal, hogy sikerül kimondanom. Nekem ez bevált, szóval főleg a gondolataim, érzéseim kifejezőeszköze. Festeni vagy mondjuk énekelni nem annyira tudok, de a versben otthon vagyok. Az önkifejezésen túl az is motivál, hogy van egy barátom, aki hasonlóképpen írogat, akivel meg tudjuk osztani a gondolatainkat, az írásainkat, és ez is mindig előrelendít.

Mikor mutatkoztál be először a verseiddel a nyilvánosság előtt? Hogyan derült ki, hogy ez neked „jól megy”?

Nyilvánosság előtt most vállaltam fel először, amit írok, bár már korábban is gondoltam a baráti visszajelzések alapján, hogy ez nem egy elveszett ügy. Eddig még nem jelentek meg a verseim sehol, és szakértő véleményét sem kértem ki, de valahogy belülről érzi az ember, ha valami vállalható. A barátaim persze mindig biztattak, de eddig nem tartottam fontosnak, hogy bemutatkozzam valamilyen fórumon.

Mi motivált, hogy most mégis „felfedd magad”, és kiállj a nyilvánosság elé?

A pályázatra egy barátom hívta fel a figyelmemet, de elsőre nem mozgatott meg. Egy hét múlva, egyik este újból ráakadtam, elgondolkodtam a témán, aztán spontán jöttek a sorok, és ha már megírtam, gondoltam, beküldöm, lássuk, mit ér. Kicsit izgultam is, hogy milyen lesz a fogadtatás, de az eredmény elgondolkodtatott, érdemes folytatni, akár szélesebb közönség előtt is.

Mi az, ami téged „beindít” versírásra? Mi ihlet meg? Milyen témák ragadnak magukkal?

Különösen olyan dolgok, események és a mögötte álló történések, amelyek személyesen érintenek, melyekhez valahogyan kapcsolódom. A koronavírussal kapcsolatban például már nagyon nyomott, hogy lassan egy éve itthon vagyok. A korlátozott szabadság, az állandó itthonlét, egyedüllét, a személyes kapcsolatok hiánya már kezdett elég lenni, a felgyülemlett feszültség egy részétől így sikerült megszabadulnom, ezért talált rám ez a pályázat. Ezen kívül olyan témák kerülnek a papírra, amelyek egy átlagos tinit is foglalkoztatnak, hétköznapi szituációk, történések, szerelmi csalódások, vagy éppen szerelmi kapcsolatok.

Milyen visszajelzéseket kaptál? A környezeted hogyan reagál a verseidre? Mit gondolnak rólad? Fura vagy, vagy inkább menő?

Ahogy már említettem, inkább a szűkebb baráti köröm tud a verseimről, ők pedig támogatnak, elfogadnak. Egyáltalán nem tartanak furának, azért a barátaim, mert el tudjuk fogadni egymás emberi vonásait, tulajdonságait. Szerintük a versírás rendben van. Úgy fogják fel, és én is úgy gondolom, hogyha valaki valamiben tehetséges, azt nem kell takargatni.

Az irodalomórán tanultak mennyire befolyásolnak az alkotásban?

Régebben, amíg nem tudtam a versbeli kötöttségekről, kötetlenül írtam, ahogy gondoltam. De egyre többet tanulok, egyre jobban igyekszem figyelni ezekre, és nem csak megfigyelni, hanem próbálok ezt-azt alkalmazni is a sajátjaimban. Szerintem úgy fejlődik az ember, ha minél több dolgot kipróbál.

Ehhez szükség van arra, hogy megismerd a „mestereket”. Szoktál verseket olvasni? Vannak kedvenceid, példaképeid?

Néhány éve kezdtem igazán felfedezni a lírát, és egyre többet olvasok. Inkább a klasszikusokat kedvelem, az egyik kedvencem Ady Endre. A kortársakat még annyira nem ismerem, ez még várat magára.

A jövőre nézve milyen céljaid, terveid vannak?

Jövőre érettségizem, és van még a technikusi vizsgát adó ötödév, amelynek elvégzése után szeretnék marketing és menedzsment szakon továbbtanulni. A versírásban is jó lenne még jobban elmélyülni, fejlődni. Ezenkívül tervezek más dolgokat, prózaírást, zenélést is kipróbálni, szeretnék ezekből is valamit kihozni.

A harmadik helyezést jelentő vers:

Gondolatok a szobából

Csend öleli körbe a várost este,
Elnémul minden visszhang,
Csak semmitől kongó várótermek,
Bezárja kapuit a Pilvax,
Nézem, hogy telnek a másodpercek,
Kint eső csepereg, pirkad,
A magánytól kicsikét álmos lettem,
Néha a szobám is itt hagy.

Nem találom az énemet a kavalkádban,
Veled merülnék a szabadság tengerébe,
De hogyan ha, a külvilágtól falak zárnak?
A feszültségnél többet ér az emberélet,
Úgy látszik, maradok még magam társa,
Szenvedélyem elcseréltem szenvedésre,
Kiáltásom leváltottam hallgatásra,
Magányodból magányommal mentenélek.

Menekülnék ebből a zord világból,
Lehet, meg sem állnék a koporsóig,
Az ember az életből kiábrándul,
S, a maszkok mögött sem mosoly bújik,
Lassan elfeledjük, hogy az érzés nem bűn,
Mert nem védekezhetünk szabadlábon,
Ha majd, jól működik minden érzékszervünk,
Akkor ízlelhetjük újra meg a szabadságot.

Régóta nem láttam iskolámat,
Derűs hírt hoz egy szennylap,
Vértócsába fulladnak titkos vágyak,
Megismétli magát a tegnap,
Keresem a tömeget a félhomályban,
Egy perc s, szombatból szerda,
Az örökkévalóságnál még tovább tart,
De a szürkeség kivirul egy nap.

Patrik lendülete magával ragadó, szurkolunk neki, hogy vágyai, céljai megvalósuljanak!

SzaSzi