A megvetés ideje eseményei után Ríviai Geralt Brokilonban lábadozik a driádok kegyeire bízva magát, szinte semmi információval nem rendelkezve arról, hogy mi történt a világban a Thanedd szigetén lezajlott harcok óta. Amikor tehát Kökörcsin érkezésével értesül róla, hogy egyes pletykák szerint Ciri a nilfgaardi császár udvarában van, elhatározza, hogy sérülései ellenére útra kel, és felkutatja a cintrai oroszlánfiókot.

Bár eleinte egyedül tervezi megtenni a hosszú utat, magát hibáztatva mindazért, ami Cirivel történt, Kökörcsin úgy dönt, hogy csatlakozik a vajákhoz, majd később kompániájuk újabb taggal bővül Milva, a vadászlány személyében. Miközben dél felé haladva átvágnak a Kontinensen, Geraltnak egyetlen cél lebeg a szemei előtt, mégpedig, hogy megmentse Cirit a császár karmai közül, azonban ahogy telnek a napok, egyre világosabbá válik, hogy a háború okozta káosz közepette korántsem lesz olyan egyszerű eljutni Nilfgaardba, mint ahogy azt elsőre gondolták volna.

A regény legnagyobb részében a trió viszontagságos utazását követjük nyomon, az előző kötet óta eltelt idő történéseit pedig a különböző karakterek – menekültek, törpök és egy renegát nilfgaardi katona – elbeszéléseiből ismerhetjük meg. Ennek köszönhetően a Tűzkeresztség hangulatában az író novelláit idézi, úgy is mondhatnánk, hogy A végzet kardja óta ez a „legvajákosabb” Vaják-történet, ami kikerült Sapkowski kezei közül. Míg az előző regényekben a szereplők javarészt városokban töltötték idejüket, a cselekmény pedig ezekben bontakozott ki, addig ebben a kötetben az író ismét útra bocsátotta a vajákot és társait, ezzel egyfajta road-regény érzést adva a sorozat ötödik részének.

A cselekmény nem annyira gyors folyású, mint az előző részekben, sőt szinte teljesen hiányoznak a nagyszabású, akcióval teletűzdelt jelenetek, ezek helyett Sapkowski a karakterek belső konfliktusaira fekteti a hangsúlyt, és saját vívódásaikon keresztül mutatja be fejlődésüket. A Nilfgaard felé vezető utat mindannyian egyfajta tűzkeresztségként élik meg, egy olyan dologként, amely egyszerre töri és tisztítja meg az ember lelkét, a regény végére érve pedig egyértelművé válik, hogy már egyik szereplő sem teljesen ugyanaz, mint a történet elején. 

Andrzej Sapkowskinak sikerült egy olyan folytatást írnia, amely hű maradt az általa megalkotott világhoz és karakterekhez, de mégis újszerű a maga módján. Már a korábbi köteteknél is egyértelmű volt, hogy a lengyel író a világteremtés mellett a karakterábrázoláshoz is remekül ért, azonban a Tűzkeresztségben mindezt sikerült egy új szintre emelnie, a végeredmény pedig egy keserédes történet a bűntudatról, csalódásról és az ember belső démonairól.

A könyv a GABO Kiadó gondozásában jelent meg; a sorozat következő része, valamint a Vaják-saga záró kötete pedig már szintén elérhetőek, így aki kíváncsi arra, hogyan folytatódnak Ríviai Geralt kalandjai, azonnal elmerülhet a folytatásokban.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com