Szinte hihetetlen, de már több mint hét év telt el azóta, hogy a Middlemist Red bemutatta első kislemezét a Lángolón. A srácok akkor még nem sokkal voltak túl az érettségin, de a következő egy évben gyökerestül felfordult velük a világ, és szinte egy csapásra ők lettek a magyar zene Szoboszlai Dominikjai. 2014-ben a Single Switcheroo-val megnyerték az Index első dalversenyét, majd a szebb napokat is látott Deezeren szavazták meg őket a legígéretesebb fiatal zenekarnak – már nem Magyarországon, hanem a világon.

Ezt egy elég jó bemutatkozó lemez követte (Supersonic Overdrive), majd két év múlva egy még jobb második (Ripple Soul). A kezdeti gitáralapú pszichedelikus rock mellé new wave-es szintik érkeztek, és kiteljesedett a zenekar hangzása. Tavaly tavasszal úgy tűnt, hogy még abban az évben jön a folytatás, egy új dalt mutatott is a zenekar a leendő harmadik lemezről, ehelyett azonban Nóvé Soma énekes-gitáros szólóalbuma jelent meg 2019 őszén. Később erről az időszakról azt mondta Deli Soma basszusgitáros, hogy a tagok valamelyest eltávolodtak egymástól, a világjárvány azonban rákényszerítette őket, hogy megálljanak egy kicsit és átértékeljék az eddig történteket, aminek köszönhetően ismét csökkent a távolság közöttük.

Egy jól működő koncepció

Az Other Side of Nowhere tehát 2020 terméke. Már csak azért is, mert a koncertekre épülő zeneipar összeomlásával a Middlemist Red tagjai is elestek fő bevételi forrásuktól, és az új lemez munkálatait csak egy fundraiser kampánnyal tudták finanszírozni. Azzal viszont tudták, ami jól mutatja, hogy hiába a hosszabb szünet, 2020-ban még bőven van igény a zenekarra.

Az Other Side of Nowhere az első két albummal szemben konceptlemez, amely a westernfilmek világa köré épül, a hangulatot megőrizve, de a stílusjegyeket újraértelmezve, ami praktikusan a pszichedelikus, elektronikus, népi és törzsi zenei hatások kavalkádját jelenti. Utóbbi kettő persze nem független Nóvé Soma egy másik projektjétől, a Mordáitól, és a lemezen leginkább a Starry Nights – Csillagok, csillagok című számban érhető tetten, ami konkrétan egy népdalfeldolgozás (na meg az uruk-hai orkos borítón).

A westernes hangulat tényleg végigkíséri az albumot, amit nyugodtan lehetne filmzeneként is alkalmazni. Ha mondjuk Tarantino rendezne még egy klasszikus westernt, a Don’t Let The Sunlight Catch You Cryin’ simán ott lehetne a soundtracken. El tudom képzelni, ahogy a tök jó dallamú refrén közben Michael Madsen cowboy-kalapban és piros kendővel a nyakában cigit teker egy poros kisváros kocsmája előtt. Vagy ott van az It’s Only You, ami inkább egy olyan filmhez (sorozathoz) illik, ami maga is újraértelmezte a western műfaj elemeit. A Mandalorianban például jól működne valamilyen magányosan bandukolós, tatuini jelenethez.

Nincs tele a tár

Emellett azért arról is beszélni kell, hogy az Other Side of Nowhere nem egy igazán könnyen fogyasztható lemez, és nem ez fog nagyszínpados zenekart csinálni a Middlemist Redből. Nincs tele instant slágerekkel, sőt, igazából egy sincs rajta. Ha nagyon kellene egyet mondani, az a leghagyományosabb dalszerkezettel rendelkező Grip of the Sun lenne, az antitézis pedig a Starry Nights – Csillagok, csillagok, ami a leginkább tekinthető rétegzenének a kilenc dal közül.

Ettől függetlenül ez egy kifejezetten jó album, ami a rajongók igényeit szerintem tökéletesen kiszolgálja, ha a szélesebb közönségét nem is mindig. Nyugodtabb, érettebb az előzőeknél, de kiforrottabb és következetesebb is. Tovább tágítja a zenekar világát, de közben ha valaki meghallaná az egyik dalát a rádióban (amire persze nem sok esély van), akkor nagy valószínűséggel felismerné, hogy ki az előadó. Erre pedig lehet építkezni.

Abban egyelőre még nem vagyok biztos, hogy hányadik helyre tenném a lemezt a zenekar életművében. A Ripple Soul biztosan előtte van, a Supersonic Overdrive pedig talán igen, talán nem. De ha minden csak ilyen jól sikerült volna 2020-ban, mint ez az album, akkor nem lenne sok okunk panaszra.

Magyar Ádám
Fotó: Martin Wanda
Forrás: langolo.hu