Let it snow! Let it snow! Let it snow! – szól a rádióból a jól ismert dallam, és hamarosan előkerülnek régi fényképek hófödte tájakról, hócsatákról, szánkózásról, csúszkálásról és persze a hóemberépítésről is. Kipirult arcok, csillogó szemek tekintenek vissza a múltból. És fagyott lábak, kezek, dermedt orr érzése, átázott kesztyűk, csizmák képe villan fel az emlékeimből. Vidám, csapatos elfoglaltságoké, melyekbe a felnőttek is bekapcsolódtak. (Akkor – ahogy felidézem – nem volt más dolguk, mint visszafejlődni gyerekké!)

Valamiért az az ember érzése, hogy a hóból gyúrt figurák mindig is felbukkantak az emberiség történetében, bár nyilván az első alkotó ezt nem örökítette meg vagy nem jegyezte fel. A „hóembertörténelemben” mégis akadnak izgalmas, meghökkentő, elképesztő vagy vicces momentumok. Na, most persze azt gondolhatják, ugyan ki foglalkozna ilyesmivel?! Bob Eckstein díjnyertes amerikai író, karikaturista, a New York Times munkatársa játékos kíváncsiságból kezdett válaszok után kutatni, de aztán alaposan belebonyolódott a témába. Azon kapta magát, hogy múzeumokban, könyvtárakban búvárkodik, vezető történészek, tudósok segítségével hatol egyre mélyebbre. Az eredmény egy „szegecselt” történet lett, színes alkotóelemeiből azonban kirajzolódik a The History of the Snowman (Globe Pequot Press, 2018). S lám, mindjárt más szemmel tekintünk a gyerekkori jóbarátra, mégiscsak a világkultúra fontos alakja ő, amely szinte minden elképzelhető művészeti formában felbukkant az évszázadok során.

A hóember legkorábbi illusztrációja egy 1380-ban keletkezett hóráskönyvben található, melyre a szerző a hágai nemzeti könyvtárban talált. Valószínűleg az elmúlt idők leghíresebb hóemberét, pontosabban hószobrát Michelangelo Buonarroti és Piero de Medici építette egy havas firenzei télen a hercegi kertben. Erről Giorgio Vasaritól értesülhetünk. Persze minden hiába, mert a mestermunka éppúgy elolvadt, mint más jelentéktelen tákolmányok. A források arra engednek következtetni, hogy a középkorban igen népszerű lehetett a „hógyúrás”. Talán azért, mert másfajta önkifejezési lehetősége az egyszerű embereknek nem sok akadt, vagy mert a nyersanyag ingyen és mondhatni korlátlanul állt rendelkezésre. Szokássá vált ebben az időben egymás alkotásait megcsodálni. 1511-ben Brüsszelben hat hétig tartott a „csoda”. A „halál telén” hosszú ideig fagypont alatt volt a hőmérséklet, így a várost ellepték a hószobrok. Olyan gonddal készítették őket, hogy nem lehetett nem észrevenni, hogy némelyik politikai fricska volt, vagy az egyháznak szánt kritika, de akadtak pornográf jellegűek is. Testet öltött a művészi szabadság, aminek a lakosok csak az olvadásig örvendezhettek, mert a tavasz beköszönte pusztító árvizeket hozott.

A jéghideg mosolyú kis fickó a legváratlanabb időkben is megjelent. Akár vicces is lehetne az 1690-ben Fort Schenectady-ben (ma New York állam északi részén) lejátszódott történet, ha nem több tucat ember halálával végződött volna. A félreeső holland erődöt állandó támadások fenyegették, ezért gondosan őrizték. Azon a télen viszont a nyitva hagyott kapu befagyott, s a hóvihar közeledtével a katonák menedéket kerestek maguknak. Viszont maguk helyett két hóembert hagytak az őrhelyen. Nem sejtették, hogy a cudar időben veszély fenyegeti a telepet. Pedig 210 kanadai francia katona és indián közeledett, akik a csontig ható hidegben éppen ide tartottak, és a daliás hóvitézek sem tudták feltartóztatni őket. Az erőd megszállásának az ott élő ártatlan telepesek váltak áldozataivá.

Iskolai tankönyvek nem írják azt a történetet sem, amely arról szól, hogy az első világháború alatt, télvíz idején a hógolyózás és a hóemberépítés bevett szokás volt a katonák körében. A jéghideg, a megmerevedő frontok, az akadozó ellátás, az egyre értelmetlenebbé váló küzdelem aláásta a katonák hitét, kezdeti lelkesedését, harci kedvét, így érthető, hogy ezt a „kis mulatságot” engedélyezték a számukra. Fényképek őrzik például, ahogyan olasz katonák készülnek hócsatára I. Károly osztrák császárral (IV. Károly néven magyar király) és II. Vilmos német császárral.

Az alábbi fotó az ukrajnai Berezsaniban (ekkor Brzezany) készült, ahol a katonák feltehetően hószobrok alkotásával (is) igyekeztek elütni az időt és kifejezni érzéseiket. Hogy mi mindent lehet egy hógyúrással kifejezni, jól mutatja a másik felvétel, amelyen pontosan olvasható az évszám: 1932. Hatalmas hókolosszus vállán két vehemens természetű fiatal ember pózol. Hogy miért vannak egy szál gatyában? Talán szolidaritásból. A hóemberen is csak kalap van, nem igaz? (Fortepan / Fortepan adományozó, 26653. kép; Fortepan / Fortepan adományozó, 33666. kép)

Ez a figura újra és újra felbukkan hol ritka nyomatokon, festményeken, hol filmekben (egészen korán), reklámokban. Vidáman, komoran, csálén, szemtelenül, egykedvűen tekint ránk. De versenyeken, fesztiválokon is találkozhatunk vele. Zürichben 1818 óta tartja magát egy meglehetősen furcsa hagyomány. Mondhatnám, igazi nagy durranás, mert a végén tényleg felrobbantanak egy hóembert. A Sechseläuten nevű ünnepet április harmadik hétfőjén tartják, amikor a Bööggnek nevezett pamutvászon hóembert megtöltik dinamittal (a lenti képeken). Ezután a mesteremberek – pékek, kovácsok és mások – végigvonulnak vele a városon, miközben kenyeret és virslit dobálnak a bámészkodóknak. A felvonulás végén Bööggöt ráteszik egy tizenkét méter magas farakásra, s miután a Szent Péter-templom harangjai hatszor megkondulnak, jelezve a tél elmúltát, meggyújtják a máglyát. Amikor a hóember felrobban, a tél hivatalosan is véget ér. Úgy tartják, minél rövidebb ideig ég a tűz, annál hosszabb lesz a nyár.

Nem vagyok a tél szerelmese, de mégis azt mondom, az a legfelemelőbb ilyenkor, ha esik a hó. Let it snow! Essen a hó! Fehérsége oldja szürke hétköznapjainkat! Tapasztaljuk meg a tél varázsát! Essen a hó, hogy készülhessenek mókás, vidám, ránk nevető vagy éppen extrém felfogású hóemberek!

Érdekesség: A világ legnagyobb hóemberének rekordját 37,21 méteres magasságával egy hóasszony tartja, akit 2008-ban Bethelben (Maine) építettek fel, és a szenátorasszonyuk után nevezték el Olympiának (a lenti képeken). 1999-ben is felállítottak egy rekordot ugyanitt, akkor a 34,62 méteres Angussal, a hegyek királyával hökkentették meg a világot.

SzaSzi

Források: rd.hu, wikipedia.hu, bobeckstein.com, mrfoster.blog.hu

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép. A képek a Fortepan.hu gyűjteményéből származnak, pontos lelőhelyek itt találhatók: 8. kép - FOTO:FORTEPAN / Adományozó: Fortepan; 9. kép - FOTO:FORTEPAN / Adományozó: Fortepan.