132

December 28. ‒ A Lumière testvérek első nyilvános filmvetítése (1895)

MOZI a napon – Sulyok Attiláné írása

lumiere-testverek-film-mozi

A film feltalálása hatalmas előrelépés az emberiség történelmében: a Lumière testvéreket a filmművészet és -gyártás úttörőjeként tartják számon. 1895. december 28-án a párizsi Grand Caféban megtörtént a világ első, nyilvános filmvetítése, és ezzel új korszak nyílt a képi ábrázolásban.

Auguste és Louis Lumière francia mérnökök feltalálóként és filmkészítőként is meghatározó szerepet játszottak. Találmányuk varázslatával örökre megváltoztatták a világot. Munkásságuk minden területen elválaszthatatlan, 170 különféle műszaki szabadalom közös megteremtői voltak, sok más mellett feltaláltak egy mozgókép rögzítésére alkalmas szerkezetet, a kinematográfot. Olyan formában tudtak anyagokat készíteni és dokumentálni világunkról, mint azelőtt soha senki. Összesen több mint 1400 kisfilmet készítettek; eleinte családjukat, otthonukat, Párizst filmezték le, majd operatőreikkel bejárták Európát és az egész világot. Ma már teljesen természetes a mozgókép, de akkoriban forradalminak számított. Az anekdota szerint egy vonat érkezését bemutató film során a közönségből sokan felsikoltottak, rémülten felugrottak, amikor meglátták, hogy robog feléjük a filmvásznon. A nézők azt hitték, a szerelvény elgázolja majd őket. Minden új technika megjelenésekor az embernek először meg kell tanulni értelmezni azt. A vonat érkezése amúgy nem a legelső némafilm volt, amit a közönség láthatott. Sőt, híres első vetítésükön nem is játszották ezt a filmet.

Bár a fényképezőgépet és a kamerát alapvetően a modern korhoz kötik, az elképzelés, hogy az ember mozgóképeket rögzítsen, egyáltalán nem új. Már az ókori Hellászban is gondolkodtak erről, a 10. században pedig az araboknál megszületett a camera obscura elméleti alapja, ami a fényképezés első állomásának számított. Ez a találmány egy kis doboz, „lyukkamera” volt, melynek segítségével egy sötét szobában ki lehetett vetíteni a külvilágból származó képeket. Ahogy ma rohamosan fejlődik a digitális technika, ilyen technikai fejlődés történt a 19. század során a képrögzítés területén. A fényképezés feltalálásától azonban még sok találmány kellett ahhoz, hogy egyetlen állóképből sok ezer kockából álló mozgókép legyen. A feltalálók azzal kísérleteztek, hogy minél gyorsabban megismételjék a fénykép rögzítésének műveletét. A francia testvérpár előtt többen alkottak már olyan szerkezetet, amellyel mozgó képeket lehetett készíteni vagy bemutatni, csak mindegyik eszköznek volt egy hibája: a filmezés három stádiumából felvétel, tárolás, lejátszás – legfeljebb kettőre voltak képesek, a rögzített anyag megtekintése gyakran egyszerre csak egy személy számára volt lehetséges. Edison már 1891-ben létrehozta az első filmfelvevőgépet, a kinetográfot, majd az így felvett mozgóképek lejátszására szolgáló kinetoszkópot is. Ez utóbbi szekrényszerű szerkezetek az automatákhoz hasonlóan pénzbedobással működtek, és 10-15 másodperces mozgókép egyszemélyes megtekintését tették lehetővé utcai változatban is. Európában is megjelentek, de nem lettek igazán népszerűek.

lumiere-testverek-film-moziA két testvér, Auguste és Louis Lumière 1862-ben és 1864-ben, Besanconban látta meg a napvilágot, a fényképezés bűvöletében nőttek fel. Érdeklődésüket édesapjuktól örökölték, aki fiatalon Párizsban arcképfestéssel foglalkozott, majd a dagerrotípia feltalálása után fényképészeti műtermet nyitott. A család az 1870-es években Lyonba költözött, ahol megélhetésüket eleinte egy szerény fényképészeti műterem biztosította. Ennek ellenére a fivérek a város legelőkelőbb oktatási intézményébe jártak. Jeles diákok voltak, sokat foglalkoztak apjuk laborjában fotográfiai kutatásokkal. Édesapjuk lassan tönkremenő üzletét egy 1882-ben általuk felfedezett új, fényérzékenyebb fémlap felfedezésével, majd ennek gyártására létrehozott üzemmel váltották fel. A kezdetben tíz-egynéhány emberrel dolgozó gyár dinamikusan fejlődött, így a családi vállalkozásban szerezték meg a kinematográf feltalálásához nélkülözhetetlen ismereteket. Édesapjuk visszavonulása után átvették a fotólemezeket gyártó üzem irányítását, mely aztán legnagyobb ilyen európai vállalkozás lett. Elsősorban Louis műszaki zsenialitásának köszönhetően számos technikai újítást vezettek be, többek között a papír tekercsfilmek gyártását is.

A világhírt a mozgófényképezés megvalósítása hozta meg számukra, melyhez apjuk segítette hozzá őket. 1894-ben a párizsi bemutatón az öreg Lumière vásárolt egy Edison-féle kinetoszkópot a fiainak, ezt fejlesztették tovább, egy olyan eszközt alkotva, mely alkalmassá vált mozgókép felvételére és vetítésére is. Rájöttek a forradalmi megoldásra: lehetővé tették a szalag szakaszos mozgatását. A történelmi jelentőségű kinematográffal fel lehetett venni, másolni és vászonra vetíteni a mozgóképet. Igaz, csak rövid anyagokat tudtak készíteni. 1895. február 12-én, Lyonban szabadalmaztatták, Cinematographe Lumière néven, hamarosan pedig már rögzítették is első filmkockáikat. A legelső filmet titokban, 1895 márciusában vették fel saját gyáruk előtt, Lyonban. A film 46 másodperc hosszúságú és A munkaidő vége címet viseli. Ezt a filmet vetítették le az első, zárt körű bemutatón 1895. március 22-én, a Nemzeti Ipart Támogató Társaság ülésén, Párizsban. Ekkor készítették a híradó jellegű mozgóképüket, amelyen a párizsi obszervatórium vezetője beszélget egy kollégájával. A felvételt levetítették az összejövetel második napján, nagy sikert aratva.

A világ első, nyilvános filmvetítésére – vagyis a mozi megszületésére – 1895. december 28-án került sor a párizsi Grand Café egyik termében, alagsorában. Hatalmas plakátokkal hirdették a szenzációs eseményt, melyek kortörténeti dokumentumnak számítanak. 33 néző vett részt az első előadáson fejenként egy frankért. Tíz rövidfilmet (17 méteres szalagon) vetítettek – 20 perc alatt – a mindennapi életből vett témákkal. Az előadás első filmje a már említett A munkaidő vége volt, a másik pedig A megöntözött öntöző, melyben egy kertész ellen követ el csínyeket a rosszcsont fiú. Ez már egy megírt, megrendezett történet volt, melynek érdekessége, hogy a kertészt Lumière-ék kertésze alakítja, a fiút pedig egy gyári inasuk. Az első nap csupán 33 frank bevétel jött össze, ebből 30 el is ment terembérletre. A következő hetekben azonban már jóval nagyobb bevétellel, naponta húsz előadással szórakoztatták az érdeklődőket. A kinematográf tökéletesen működött.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a Lumière fivérek újabb felvételeket készítettek, 1896-ban 40 filmet forgattak. A témákat a mindennapi életből merítették, főleg az embert helyezték középpontba: kártyázók, egy gyermek etetése, dolgozó kovács, kikötőből távozó bárka. Ők készítették az első tudósítást a francia fényképészeti társaság konferenciájáról és az első dokumentumfilmet a lyoni tűzoltókról, valamint az első rövid burleszket. Az első híradóban az 1896-os árvizet mutatták be. Történetek elevenedtek meg aztán a korai ál-híradókban, ahol olykor színészekkel játszattak el valódi politikai-történelmi eseményeket. Ezek a filmek még csak lefilmezték a kamera előtt megrendezett eseménysort.

lumiere-testverek-film-moziAz első bemutatót további filmvetítések követték. Nemcsak Párizsban szerveztek vetítéseket, hanem távolabbi helyekre is elküldték képviselőiket. Mivel Franciaországban hatalmas siker volt, ezért hamarosan hajóra szálltak, és az egész világot bejárták találmányukkal, mely aztán a filmipar születését eredményezte. A testvérek rájöttek, hogy erre a látványosságra hatalmas igény van. Villámgyorsan kiképzett munkatársaikkal (az első operatőrök és vetítőgépészek) egész Európában és a tengeren túl is népszerűsítették a mozgóképet. A Lumière-mozi varázsa abban rejlett, hogy szétküldték operatőreiket a világba, hogy készítsenek érdekes felvételeket, és „elhozzák” a távoli tájakat, ahol nemcsak forgattak, hanem vetítéseket is rendeztek. A filmek nagy része különlegességeket mutat be abban az időben, amikor még senki sem láthatott ilyen képeket azokról az országokról és lakóiról, ahol még sohasem járt. Pedig az első időkben önmagában elég volt szenzációnak az is, hogy mozog a kép. Az akkori technikai korlát 50 másodperc volt, amit egyben fel tudtak venni. Sokirányú kísérletezésbe kezdtek az operatőrök, gyakran alkalmaztak tudatos megkomponálást. A technikai bravúrok és a világ bemutatása mellett nagy szerepet kapott a humor is. Hatalmas sikerrel szerepeltek az 1900-as párizsi világkiállításon is, ahol egy óriási, 21x16 méteres vászonra vetítették filmjeiket. Gazdag, kreatív munkásságuk révén így ők tekinthetők többek közt a híradó, a dokumentumfilm, sőt a burleszk megteremtőinek is.

Budapesten 1896 áprilisában a Royal Szálló kávéházában tartottak vetítéseket, és felvételeket is készítettek. Két Magyarországon forgatott képsort ismerünk ez időből: egyik a millenniumi felvonulást mutatja be a Várban, a Dísz téren, a másik pedig a Lánchíd budai hídfőjénél készült. A mozi nálunk is sokáig a mutatványosok produkciója volt, akik sátraikban a bolhacirkusz és a bohócműsor között rendeztek vetítéseket, amellyel nagy sikereket értek el. 1896. június 22-én adta ki a budapesti főkapitányság az első magyar moziengedélyt, a rövid életű Ikonográf mozgóképszínház azonban már korábban, 1896. június 13-án megkezdte működését az Andrássy út 41. szám alatt a Sziklai testvérek, Zsigmond és Arnold vállalkozásaként. Az első állandó pesti mozit 1906-ban nyitották meg az Erzsébet körúton Projektograph (később Odeon) néven. (A mozi amúgy speciálisan magyar szó, Heltai Jenő „találmánya”.) Az első mozipalota, a Royal Apolló 1915-ben nyílt meg az Erzsébet körúti Royal Szálloda dísztermében, és hamarosan a főváros legnépszerűbb szórakozóhelyeinek egyike lett.

A Lumière testvérek nevéhez számos egyéb filmtechnikai és fényképészeti találmány is fűződik. 1907-ben szabadalmaztatták például az autokróm eljárást, mely színes felvételek készítését is lehetővé tette, sőt sikeresen kísérleteztek a 3D-s mozival is. Meglepő módon a két francia feltaláló „kalandozása” a mozgókép világában azonban csak rövid kitérőnek bizonyult. A mozi későbbi diadalútját már kívülről szemlélték – mindketten elfordultak ettől a területtől, ugyanis azt haszontalan szórakozásnak tartották. Néhány év után visszatértek a fényképészethez, és a színes fotók készítésének szentelték kutatásaikat, mellyel 1903-ban végül sikerrel is jártak.

Auguste Lumière érdeklődése később az orvostudomány, valamint a kutatások felé fordult, és ezen a területen is számos eredményt ért el. Hosszú élete második részében többek között fehérjekutatással, égési sebek kezelésével, érzéstelenítési problémákkal foglalkozott. 1936-ban munkásságukért mindketten megkapták a Francia Becsületrend főtiszti fokozatát. A neves feltaláló szeretett városában, Lyonban fejezte be sikerekben gazdag életét 1954. április 10-én. Testvére, Louis Lumière néhány évvel korábban, 1948. június 6-án hunyt el a franciaországi Bandolban.

Sulyok Attiláné

Források: rubicon.hu, offmedia.hu, kulturkrimo.blog.hu, mandarchiv.hu, okosmozi.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2020.12.28