A miszticizmus erősen áthatotta a 19. század végének, 20. század elejének európai elitjeit, amely vallásos már nem igazán volt, de szeretett hinni a természetfeletti erőkben. Ez volt a jóslás és szellemidézés aranykora, gondoljunk csak a viktoriánus korszakban felcseperedő Agatha Christie regényeire, amelyekben gyakran kigúnyolt szereplő a jósnő, vagy mulatságos epizódja a történéseknek egy-egy szeánsz! Egyes elemzések szerint a darwinizmus és marxizmus okozta spirituális éhség hozta el az okkultizmus előretörését, de ez témánk szempontjából majdhogynem mindegy. Mindesetre ez a korszellem tette lehetővé, hogy egy csaknem írástudatlan szibériai parasztszármazék beleszólást kapjon Oroszország történetébe.

Grigorij Jefimovics Raszputyin eredetileg úgynevezett „sztárec” volt, azaz egyféle elöljáró, „öreg” az orosz világi és egyházi lét határán, aki aszkétikus életmódjával a kezdetektől komoly imázst épített fel. 1860-70 körül születhetett egy Pokrovszkoje nevű faluban, ahol 18 éves korában állítása szerint megjelent neki Szűz Mária, s élete vallásos fordulatot vett. Misztikus személyisége egészen addig repítette, hogy 1909-ben úgy lehetett a cárné gyóntatója, hogy valójában sohasem szentelték pappá. Karizmája aligha megkérdőjelezhető, ha egy egyszerű szibériai orosz muzsikból a cári udvar egyik legbefolyásosabb tagjává avanzsálhatott, és képességeiről is fogalmat alkothatunk. Ugyanakkor erre a lehetőséget a cári család, különösen a cárné csodákat áhítozó, csodákra vevő személyisége adta meg a lehetőséget. Emberileg nagyon érthető volt ez, hiszen a cárné egyetlen fia – a sok éven át hiába várt – Alekszej cárevics trónörökös vérzékenységben szenvedett, és a korabeli orvostudomány nem tudott megbirkózni ezzel a betegséggel. Mikor Raszputyint először kérték fel, hogy próbáljon segíteni a trónörökös állapotán, már jelentős híre volt a fővárosban mint szent ember és gyógyító. Jó pszichológusként és szuggesztív személyként képes volt megnyugtatni a benne és képességeiben hívő embereket. Raszputyin le tudta csillapítani a cárevicset rohamai alkalmával, elnyerve ezzel a cári család bizalmát. Befolyása nőttön-nőt, egyházi és politikai kérdésekben egyaránt, s végül már képes volt arra is, hogy miniszteri tisztségek elnyerése múljon akaratán. Természetesen sohasem volt ténylegesen vezető, de hatással volt a cár és környezete döntéseire, és mivel jól értett az emberek nyelvén, sokszor keresztül tudta vinni azt, amit szeretett volna. Ettől persze aztán ellenségeinek száma is folyton szaporodott.

Különösen a világháború alatt – melyet Raszputyin ellenzett – erősödött fel a propaganda, amely őt és a német származású cárnőt, Hessen-Darmstadti Alexandrát sározta. Ennek fontos eleme volt, hogy Raszputyint a cárné szeretőjeként mutatták be. A taktika nem volt új, 1789-ben Franciaországban is az – egyébként teljesen normális, szerethető – osztrák származású Mária Antóniát kezdték ki a forradalmárok, hamis vádakkal. Egy korábbi barátból lett ellenség ellopta a cárné néhány Raszputyinhoz intézett levelét, melyeket aztán – már külföldön – meg is jelentetett könyvben, nyomtatásban. A levél szövege ugyan valóban bensőséges kapcsolatról tanúskodott, de egyáltalán nem bizonyított semmit. A suttogópropagandának viszont tökéletesen megfelelt. A cárnő német volta a világháború során eleve nem volt szerencsés. Raszputyint az egész cári család csak Grigorijként nevezte, és leveleik végén ölelik és csókolják, amit lehet ugyan így értelmezni, de a korban rendszerint így zárták a baráti leveleket. Egyes kutatók nem tartják kizártnak azt sem, hogy Raszputyinnak közvetve kapcsolata volt a német hírszerzéssel, bár az nyilván erős túlzás, hogy nekik dolgozott volna. Egyszerűen a németek és ő is azt szerette volna, ha Oroszország kiszáll a konfliktusból. Mielőtt esetleg nagyon megvetjük emiatt Raszputyint, el kell mondani, hogy tökéletesen jól látta: a háború nem a javát szolgálja sem a cári családnak, sem Oroszországnak. Eleve alapvetően békepárti volt, és a Balkán-háborúk idején még sikerült is semlegességben tartani a cárt. Ezzel párhuzamosan már fényűző és züllött életmóddal vádolták meg a „szent ördögöt”, melyek hitelessége finoman szólva is kétséges, bár lehetett benne némi igazság. Oroszország szövetségesei (Nagy-Britannia és Franciaország) is szerették volna félreállítani Raszputyint, de ezt nem sikerült elérniük. 1916 decembere előtt két merényletet is túlélt már, s ez alapot adott a hiedelemnek, hogy még megölni sem lehet.

De. Lehetett. 1916. december 29-én (a julián naptár szerint 16-án) Feliksz Juszupov herceg meghívta Raszputyint a Mojka palotába, ahol azonban a herceg nem feleségével, hanem összeesküvő társaival és mérgezett süteménnyel meg borocskával várta. Mivel – állítólag – a nagy dózis cián sem ölte meg a szerzetest, ezért ütni-verni kezdték, és pisztollyal is rálőttek. Végezetül a testet bedobták a jeges Néva folyó vizébe. Ez utóbbira ténylegesen aligha volt már szükség, mivel a Raszputyin holttestéről később készült fotón egyértelműen látszik egy homloklövés, amelyet nyilvánvalóan nem lehetett túlélni. Raszputyin nem sokkal halála előtt levelet írt a cárnak, melyben megsejtette halálát.

„Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!”

A gyilkosa, Juszupov herceg volt, a cár pedig családjával együtt hamarosan szörnyű véget ért. Az mindenesetre, hogy a cárnak írt levelében megírt jóslata szinte maradéktalanul beteljesült, elég félelmetes… A Romanovok 300 éves uralma a gyilkosság után pár hónappal már össze is omlott, majd másfél évvel később az egész cári családot brutálisan lemészárolták. Bár a cár nem az „orosz nép” áldozata lett ártatlan lányaival együtt, hanem bolsevik gyilkosoké.

„Ra Ra Rasputin
Lover of the Russian queen
They put some poison into his wine
Ra Ra Rasputin
Russia's greatest love machine
He drank it all and he said "I feel fine”

„Ra Ra Raszputyin
Az orosz királyné (sic!) szeretője
Mérget tettek a borába.
Ra Ra Raszputyin
Oroszország legnagyobb szexgépe
Megitta mind, és azt mondta: jól vagyok.”

(Boney M.: Rasputin)

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tarján M. Tamás: Raszputyin – egy kórtünet. In: Belvedere Meridionale. 2014. 1. sz. 82-93. o.; rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.