Hercule Savinien Cyrano de Bergerac 1619. március 6-án, Párizsban született, gazdag polgári családban. Kalandvágyó volt, híres kardforgató, egy gascogne-i gárdacsapat tagja. Kötekedő, vakmerő ember hírében állt, aki legalább ezer párbajban vett részt. Materialista filozófiát és fizikát hallgatott, a szabadgondolkodók, az úgynevezett libertinek közé tartozott. A kor íróival, köztük Molière-vel barátkozott. Miután katonaként többször megsebesült, majd apai örökségét életmódja miatt nem tudta megtartani, az írásból élt. Legismertebb művei a Holdbéli utazás és a Nap államai és birodalma című szatirikus hangvételű, fantasztikus utópiák. Színműveiben metaforákat, vaskos tréfákat és groteszk jeleneteket alkalmazott. Egy drámája miatt istenkáromlással is vádolták. 1654-ben egy gerenda zuhant a fejére, feltételezhetően vallási fanatikusok követtek el merényletet ellene. 1655-ben hunyt el.

Edmond Rostand (a fenti képen balra), a Cyrano de Bergerac írója régi provence-i előkelő család sarja volt. Elismert közgazdász apja fontosnak tartotta a műveltséget. Az ifjú Rostand kitűnőként tanult Párizsban görög, latin nyelvet és irodalmat. Tizenkilenc éves korában elnyerte az Akadémia irodalmi tanulmányokra kitűzött ösztöndíját. Versei, tanulmányai ismertté tették a nevét, de legkedveltebb és legsikeresebb műfaja a verses színjáték volt. 1894-ben jelent meg első bohózata, A regényesek, melyet ugyanúgy a Comédie-Française mutatott be (a lenti képen), ahogyan 1897-ben a Cyrano-t. (A Comédie-Française, a francia nemzeti színház 1680-ban jött létre, amikor Molière – a drámaíró halála után magára maradt – társulata egyesült az addig vele rivalizáló párizsi színházakkal.)

Cyrano Rostand művében romantikus hőssé emelkedik: önfeláldozó, becsületes úriember, igazi lovag, akinek humora és önkritikája is van. Az első felvonásban egy provokációra válaszul hangzik el a darab talán legismertebb része, az Orr monológ, melyet Cyrano párbaj közben mond el. Így szóval és karddal is megleckézteti az őt feltűnően nagy orra miatt sértegető lovagot, egyben bemutatkozik a közönségnek. A dráma alapkonfliktusa szerint Cyrano Roxanne-ba, az unokahúgába szerelmes, azonban kiderül, hogy Roxanne Christian de Neuvillette, a fiatal kadét életéért aggódik. Christian pedig attól fél, nem elég ékesszóló, hogy szerelmet valljon a lánynak. Cyrano felajánlja a segítségét a fiatalembernek, hogy az meghódíthassa Roxanne-t…

Az 1897. december 28-i bemutatón Cyranót a kor egyik legismertebb színésze, Benoit Constant Coquelin (művésznevén Coquelin aîné – Coquelin, az idősebb alakította, a címlapképen a két középső fotón). Fia, Jean Coquelin játszotta Ragueneau-t, Maria Legault láthatták a nézők Roxanne szerepében, Christian de Neuvillette-ében pedig Maurice Volny-t. Az előadást Louis Pericaud rendezte. Coquelin aîné 1900-ban a New York-i Garden Theatre-ben is eljátszotta Cyranót, partnere ott Roxanne szerepében a kor ünnepelt francia színésznője, Sarah Bernhardt volt (a címlapképen jobbra).

Ugyanebben az évben Clément Maurice rövidfilmet rendezett a párizsi világkiállításra a Cyrano de Bergerac párbajjelenetéből, ugyancsak Benoit Constant Coquelin főszereplésével. A hangot fonográf hengerre rögzítették – minden bizonnyal ez az alkotás volt az első színes, hangos film. A drámának később aztán teljes filmfeldolgozásai is készültek, 1950-ben José Ferrer, majd 1990-ben Gérard Depardieu főszereplésével, illetve Rostand művét vette alapul az 1987-es Roxanne című vígjáték.

Hegedüs Géza szerint a Cyrano de Bergerac „magyar fordítója, Ábrányi Emil ugyanolyan mesterien játékos verselő mint ő (Rostand). A magyar fordítás valóban egyenértékű az eredetivel.”

Bogár Erika

Felhasznált irodalom:
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac (mek.oszk.hu)
Cyrano története Cultura – A kulturális magazin, cultura.hu 2019. március 6.
Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok (mek.oszk.hu 495-497. old.)
Cyrano de Bergerac, 1897 (fr.wikipedia.org)
Benoît-Constant Coquelin (en.wikipedia.org)

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.