December 14. ‒ Bemutatják a Meseautó című filmet (1934)

MOZI a napon – Sulyok Attiláné írása

kabos-gyula-perczel-zita-torzs-jeno

1934 nyarán, a gazdasági világválság okozta mélyponton forgatták a Gaál Béla rendezte Meseautót, amelyet aztán az év december 14-én mutattak be Budapest legelőkelőbb filmszínházában, a Fórumban. Azonnal hangos siker lett, hetekig le sem vették a műsorról. A Meseautó egy új filmtörténeti korszakot nyitott meg Magyarországon.

A magyar hangosfilmgyártás kezdetét jellemző műfaji kísérletezések után a vígjáték, elsősorban a romantikus komédia vált uralkodóvá. A Hyppolit, a lakáj (1931) és a Meseautó (1934) voltak a kiemelkedő sikermozik, melyek a következő évek filmjeinek mintájává váltak, és döntően meghatározták a harmincas évek filmgyártását. Gaál Béla alkotása óriási siker lett, melyet az is mutat, hogy ezután négy év alatt 75 hasonló vígjáték készült hazánkban. A Meseautó története magával ragadó. A kedves, bűbájos, humorral átszőtt film önmagában is elvarázsolja a nézőt, a hatást pedig csak fokozza a legendás színészek játéka. Az egyik főszerepet, a főkönyvelő irodafőnököt a fantasztikus Kabos Gyula játssza (a fenti képen balra), a bájos Verát Perczel Zita (középen), Szűcs János bankigazgatót Törzs Jenő (jobbra), Kabos partnerét pedig Gombaszögi Ella.

Rejtélye azóta is foglalkoztatja a filmkritikusokat. A történet valóban olyan, mint a mesében. Szűcs János, a nőfaló bankigazgató szabadságra készül, ám mielőtt elutazna, még benéz barátjához, aki egy autószalon tulajdonosa. A naiv Verácska éppen elsétál az autószalon előtt barátnőjével (Tolnay Klári), mikor az a bolondos ötlete támad, hogy bemegy a szalonba érdeklődni a meseautó iránt. Elhatározza, ha törik, ha szakad, ő bizony beleül abba a csodajárgányba, melynek ára 21 évi fizetése. Ekkor pillantja meg Szűcs János, aki annak a banknak az igazgatója, ahol ő is dolgozik. Belehabarodik a bájos Verába, ezért megveszi az autót, és a szalon alkalmazottjaként bemutatja, mire képes a gyönyörű jármű. A kis gépírólány igazi gyermeki ártatlansággal élvezi a kitüntetett figyelmet. A férfi elintézi, hogy a szalon ajándékaként megkapja az autót nyereményként (mint „tízezredik” vásárló), sőt még a lány sofőrjéül is szegődik. A bankigazgatónak ez lehetőség arra, hogy egyszer az életben végre valaki őt magát, ne pedig a pénzét, a rangját szeresse meg. Lillafüredre mennek, a csodálatos Palotaszállóba. Itt Vera véletlenül megtudja, hogy akit sofőrnek hitt, az valójában a bank igazgatója. Mivel úgy gondolja, hogy csak egy tréfa vagy fogadás áldozata, a másik férfival vacsorázik (aki a bank vezérigazgatójának mondja magát). Azonban végül otthagyja, és mert jobban kedveli, visszatér a „sofőrhöz”, akivel aztán eljegyzik egymást.

Az igazgató irodafőnöke, a mindentudó Halmos Aladár persze azonnal gyanakodik Verácskára, és nyomozásba kezd. A vénkisasszony Annácska segít neki, aki 800 pengőt keres a főnök titkárnőjeként. A film emlékezetes jelenete, amikor Halmos felajánlja neki: „Maga keres 800 pengőt, én keresek 320-at, az annyi, mint 1120 pengő. Abból már egészen jól el tudnám tartani magát.” A szerelmeseket társadalmi szakadék választja el egymástól, ezenkívül fontos a szerepjáték is: az egyik fél szándékosan hazudik azért, hogy próbára tegye a másik szerelmét. A film készítői felismerték a mozinézők vágyait, akiknek nagy része a gazdasági világválság okozta nélkülözés, munkanélküliség rideg világában élte az életét. A film cselekménye a korszak embere számára azt sugallta: a boldogulás nemcsak pénz és rang útján lehetséges. A gazdagság és a kispolgári életkörülmények szembeállításának példája, amikor Verának választania kell az álvezérigazgató és a szegény sofőr szerepébe bújt valódi vezérigazgató között.

Mese és álom a film egészét átszövő motívumok. Amikor Vera először ül be új autójába, boldogságát a film címadó slágere kíséri – a dallamos és andalító, ikonikussá vált zene Márkus Alfréd szerzeménye. A dalszöveg egy álomszerű jelenetet ír le: „Csak álom ez talán, s a boldogság után már holnap mostohán mered rám a valóság. Nem ébredek fel még, könyörgöm, ó nagy ég, hadd álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát.” Ezután a hősnő elalszik az autóban, mintha az egész történetet csakugyan álmodná.

horch-780-meseauto-film

Milyen is volt a meseautó, a Horch 780-as számú, nyitott tetejű kabrió (a fenti képen)? Egy luxusautó 12 hengerrel, beépített rádióval, 7 reflektorral, 4 többszólamú tülökkel. Mindössze egy apró hibája volt csupán, az ára: 20 ezer pengő. A jármű a valóságban báró Dániel Tibor tulajdonát képezte, csak a forgatás idejére adta kölcsön a több mint öt méter hosszú, 125 km/órás végsebességű, száz kilométeren 21 litert fogyasztó luxusautót (nem egy hasonló állt a garázsában). A kocsi miatt rögtön bajba is került a stáb, ugyanis Perczel Zita a volánja mögött érkezett az egyik jelenetre úgy, hogy nem volt nála hajtási igazolvány, ezért a rendőr megbüntette. Az autót a forgatás után a báró el akarta adni: két autókereskedőt bízott meg, és jutalékot ígért nekik. A milliomos bőrgyáros, Vincze Ernő akarta megvásárolni, ám két hónapig nem tudtak megállapodni az árban. A bőrgyáros ekkor jelentkezett a bárónál, hogy megvásárolja az autót, de hagyják ki a közvetítőket. A pórul járt két kereskedő azonnal jelentkezett a jutalékért, ám elzavarták őket, végül bírósági ügy lett a dologból. A meseautó ezt követő további sorsáról sajnos nem tudunk.

A luxusautót felhasználták a film reklámozására is, mivel a bemutató után az egyik újság játékot hirdetett. A mozijeggyel sorsoláson lehetett részt venni: akinek kihúzták a nevét, másnap a lakása elé ment a meseautó, és sofőr vitte egy sétakocsikázásra. „A Fórum-mozi nézőterén felállított urnákból és a posta terméséből levelek százai tornyosulnak asztalunkon. Mindenki, aki csak végignézi a Meseautót, felelni kíván a kérdésre, hol készültek a Meseautó külső felvételei?” A nyertesek szabadon használhatták a kocsit Budapesten, de legfeljebb 100 kilométert futhattak vele. Olyanok is akadtak aztán, akik társkereső apróhirdetésükbe is beletették: „Melyik úrilány lenne egy önálló úri fiú érdekmentes partnernője. Meseautó jeligére a kiadóhivatalba.

A filmet több országban forgalmazták (például Belgiumban), jogait az Egyesült Államokban is megvették. Németországban viszont betiltották, mert túl sok volt benne a zsidó származású szereplő. „A német propaganda-minisztérium nem engedélyezte a Meseautó című magyar film szinkronizálását. ... A Meseautó betiltása a szereposztás miatt következett el, az engedély megtagadásának oka az, hogy a film szereplői, rendezője és gyártói között nem árják is szerepelnek” ‒ írta az Esti Kurir.

A Meseautót a tragikus sorsú Gaál Béla rendezte, a Reflektor filmvállalat gyártotta. Egyes jeleneteit Lillafüreden, a Hámori-tó partján épült gyönyörű Palotaszállóban forgatták. A főszereplő a nem igazán bonviván alkatú, a forgatáskor 47 éves Törzs Jenő volt – azt gondolhatnánk, nem annyira illett a női főszerepet alakító 16 éves színésznőhöz. Akkoriban azonban nem számított szokatlannak, ha egy férfi jóval fiatalabb nőt vett feleségül. Perczel Zitának nem lehetett könnyű eljátszania, hogy szerelembe esik a zömök alkatú férfiba, de kiválóan megoldotta a feladatot. Filmszínésznőként korán befutott, elegáns megjelenésével, kellemes hangjával, szép mosolyával a harmincas évek egyik nőideálja volt. Hét filmet forgatott itthon hatalmas sikerrel, a két világháború közötti magyar színpad és film kiemelkedő egyéniségévé vált.

Nemeskürty István írja A meseautó utasai című könyvében: „Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar hangosfilm első évtizede A meseautó jegyében telt.” A harmincas évek vígjátékainak alapmodelljévé vált, de később is rajongott érte a közönség. Nem véletlen, hogy 1957-ben, egy évvel a forradalom leverése után is ezt a filmet választotta a hatalom. A kópiát felújították, és újra bemutatták az akkori Filmmúzeumban, a jegyekért hosszan kígyózott a sor az utcán. Így nem meglepő, hogy a magyar filmtörténet remake-jei között is szerepel: 2000-ben elkészítették a modern változatát. A különbség annyi volt, hogy Szűcs nem egy bank, hanem egy üzletközpont igazgatója, és úgy találkozik Verával, hogy véletlenül elüti a görkorcsolyázó hölgyet. A mesébe illő történetet Stohl András, Ónodi Eszter, Kern András és Bajor Imre játsszák.

Sulyok Attiláné

Források: kultura.hu, port.hu, mmalexikon.hu, mult-kor.hu, Esti Kurir 1934.12.19., Esti Kurir 1934.12.23 és Esti Kurir 1935.09.08.-i száma

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

2020.12.14