Babits két hónap ismeretség után vette feleségül, úgy, hogy akkor éppen Szabó Lőrinc menyasszonya volt. Megakadt a szeme a csinos, szőke, kék szemű fiatal nőn, és két hónap múlva már meg is tartották az esküvőt. Török Sophie tudatosan építette fel azt az életet, amelybe véletlenül belecsöppent. Házasságkötése után a Nyugat rendszeresen közölte verseit és novelláit. Műveiben a magával vívódó női lélek fájdalmait, rejtelmeit szólaltatta meg.

A „zárkózott” Babits Mihály magányosan élt, nem kereste a nők társaságát. Már életében sikeres volt, sok fiatal író, költő életére gyakorolt hatást. Ilyen volt Szabó Lőrinc is, akit Babits befogadott Reviczky utcai lakásába. Barátság alakult ki köztük, a fiatal férfi tanítványa, barátja és titkára is volt egyúttal. A fiatal költő rajongott mesteréért és Babits könyvtáráért. Történt egy napon, hogy egy fiatal nő, Tanner Ilona Lujza Kamilla Babitsot kereste verseivel a költő lakásán. Már 17 éves kora óta írt verseket, melyek a kor legrangosabb lapjai, A Hét és az Új Idők hasábjain jelentek meg, de az ambiciózus nő célja a Nyugatba való bekerülés volt. Babits nem akarta fogadni Ilonát, zavarta, hogy nincs megborotválkozva. Így barátját kérte meg, hogy foglalkozzon az írónővel. Szabó Lőrincnek megtetszett a szép, fiatal nő azonnal elkezdett neki udvarolni. Tanner Ilona öt évvel volt idősebb nála, őszintén elmesélte az életét. Érettségi után ügyvédi magánirodáknál dolgozott, most a külügyminisztériumban tisztviselő, de költő szeretne lenni. Főnöke korábban ajánlatokkal zaklatta, ám mivel nem akarta, hogy ő legyen az első férfi az életében, elment egyetemista ismerőséhez, aki teherbe ejtette, így abortuszra kényszerült. Szabó Lőrinc a történet ellenére beleszeretett a nőbe.

A fiatalok sok időt töltöttek együtt, közös programokat szerveztek, többször magukkal hívták Babitsot is. Szabó hamarosan eljegyezte kedvesét, már az esküvőt tervezgették, ám fordult a kocka: Szabó Lőrinc egy alku során átengedte menyasszonyát Babitsnak. Egy téli este komoly beszélgetése során ugyanis Babits bevallotta, hogy tetszik neki Ilona. „Boldog ember vagy, amiért olyan szép menyasszonyod van.” Szabó Lőrinc írta: „Hónapokon át éjszakákat töltöttünk vallomásokkal. Én mint mesteremet, egyszerűen imádtam. Akkor az életemet érte feláldozni egyáltalán nem lett volna számomra áldozat. Minden örömének örültem, minden kínja az én kínom volt. Segíteni akartam rajta!” Így a 20 éves Szabó Lőrinc felhívta telefonon menyasszonyát a munkahelyén. Közölte Ilonával, hogy megegyezett barátjával, helyette Babits veszi feleségül. „Mi ez, vicc?” – nevetett a lány. Először ugratásnak vélte, de aztán Babits zavartan beleszólt a telefonba, és megerősítette a hallottakat. Találkát beszéltek meg a Centrál kávéházba, amely a nyugatosok kedvenc találkozóhelye volt. A két költő ismertette egyezségüket. A nő, meglepetésükre, elfogadta az új helyzetet, az esküvőt két héten belül megtartották. Így történt a szokatlan lánykérés, és így lett Babits társa egy életen át.

Szabó Lőrinc és Ilona ettől kezdve kerülték egymást, egy idő után pedig már dühöt is érzett korábbi vőlegényével kapcsolatban. Férje is elhidegült tanítványától, csak később rendeződött kapcsolatuk. Barátnője szerint Ilonának nem volt érzelmi kapcsolata Lőrinccel, azért állt vele szóba, hogy Babits közelében lehessen. Amikor először ment fel hozzájuk, akkor még nem látta Babitsot, de tudta, ki ő, ismerte a verseit, és az eszményképe volt. Mindenáron költő akart lenni!

Babits már 38 éves volt, amikor hét találkozás és két hónap ismeretség után 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát. Házasságuk nem volt szerelmi házasság, Ilona rajongott érte, gondoskodott róla, de nem volt belé szerelmes. Amikor egymás mellé sodorta őket az sors, mindketten nehéz napokat éltek: a hatóságok visszavonták Babits egyetemi tanári kinevezését, akkor vetett véget Csinszkával való kapcsolatának, Ilona pedig egyedül tartotta el családját édesanyja megözvegyülése után. A Babitscsal kötött váratlan házasság nem szüntette meg belső bizonytalanságát, évek múlva is azt hitte, hogy a költő meggondolatlanságból vette el. Házasságuk elejétől arra törekedett, hogy a költői példaképének tartott férfi számára biztosítsa az alkotáshoz szükséges nyugodt családi hátteret. Versei, visszaemlékezései alapján azonban úgy tűnik, házassága nem hozott számára megnyugvást. Önálló szellemi teljesítményre vágyott, de saját írásait Babitséi mellett jelentéktelennek érezte („vérszegény zöngemények”). Nem találta meg az egyensúlyt az értelmiségi nő és társ, a háziasszony és anya szerepei között. A háziasszonyi teendőket tehernek érezte: „Oh szerelem! Nagymosás és paradicsomfőzés undok / gőzei alatt / felemeled-e még egyszer / elalélt gyönyörű fejed?” – írta egy versében 1924-ben. „Szép így, lassan lépkedni, / meghitt kettesben összefogózva, / – de egyedül, ó egyedül talán / szállni is tudnék” – ezt 1937-ben írta.

Házasságkötésük után Ilonának férje hamarosan új írói nevet ajándékozott: Török Sophie. Rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugatban, de – férje minden igyekezete ellenére – nem tudott kitörni a költőfeleség szerepből, ez lett élete legnagyobb tragédiája. Egyrészt költőként sosem tudhatta, miért írtak róla jót, másrészt egyfajta „közvetítő” volt, akihez az ifjú költők azért közelítettek, hogy Babitshoz közelebb kerüljenek. Férje támogatta a Nyugatban való megjelenését, ugyanakkor tartózkodott attól, hogy a feleségéről írjon. Ez etikai szempont volt számára. Babits vajon tényleg hitt abban, hogy Török Sophie jó költő? „Nekem sajnos nem adatott meg maradandót alkotni, hiába készültem gyerekkorom óta írónak, ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha. Soha senkitől őszinte kritikát vagy jóakaratú biztatást nem kapok. Milyen örökkévalóság várhat énrám? Munkáira alig teszek hatást, csak feleség vagyok. Az irodalom számára sokkal fontosabb nálam az a fogarasi kis cukrászleány, kihez legszebb szerelmes verseit írta.” Ezeket a sorokat néhány évvel házasságkötése után vetette papírra.

Közös életük legnagyobb fájdalma volt, hogy saját gyermekük nem születhetett. Sophie műveiben is a gyermek utáni vágy került középpontba. Cselédlányuk állapotos lett az öccsétől. A szülés ideje alatt Sophie vakbélműtétre kórházba vonult, és az újszülött kislánnyal tért haza. Sajátjukként nevelték a gyermeket, és rajongásig szerették. Amikor Babits Ildikó 13 éves lett, egy folyóirat cikkéből kiderült a titok. Sosem tudta feldolgozni, és anyjával való viszonya egyre rosszabb lett. Később teljesen elhidegültek egymástól, közös házukban még a szobáikat is kulcsra zárták egymás elől. Babits halála után Sophie kitagadta az örökségből Ildikót, aki 1956-ban emigrált, és Londonban halt meg nincstelenül, egyedül, egy lakókocsiban – macskákkal körülvéve.

Babitsot 1938-ban megműtötték, légcsőrákja miatt gégemetszést hajtottak végre rajta. Élete utolsó két évében teljesen az asszonyra volt utalva, aki ekkor is odaadó felesége maradt. Csupán húsz évet tölthettek együtt. „Sötétben élek, / s csak az lett enyém magamból, / mit lényed édes fénye átvilágít” – írta férje halála előtt Sophie. A költőnő olykor úgy érezte, életét bevilágítja a Babits szerelméből áradó fény, komor versei mégis belső gyötrelmekről tanúskodnak. Nagyon kötődött bálványozott férjéhez, de labilis lelki egyensúlyát megrengette a hosszan elhúzódó betegség. Értem és helyetted című versfüzére 1938-ban arról tanúskodik, hogy úgy érzi, elvesztette lába alól a talajt: „Minden lehetséges és semmi sem / valószínű. Micsoda köd! / Ferdén csuszkálok / e körvonalait vesztett világban.” Idegösszeomlását is Babits halálával magyarázták, nem vett át olyan levelet, amelyen özvegynek címezték.

Török Sophie hatéves koráig nem tudott magyarul, mert anyanyelve a német volt. Az első elemiben tanult csak meg magyarul, és még sokáig nehézséget jelentett a számára. Babitsnak gyakran javítania kellett a verseit, sokszor a helyesírását is. Minden írását úgy kell tekinteni, mint hangulatának megnyilvánulását – egyrészt a férje iránti imádat, másrészt a lázadás: ez a két véglet jellemezte. Önemésztő személyiség volt, mindig kitalált valamit, mivel gyötörheti magát. Babits halála után igyekezett magát tartani, de depresszióba süllyedt. Ezután 15 évig élt még egyedül. Állandóan gyötörte magát, kutatta saját életét, hogy hol ronthatta el, mit kellett volna másképp csinálni.

Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Török Sophie-hagyatékban önmarcangoló költemények tanúskodnak válságáról. Tervei megvalósításához elfogyott az ereje. 1948-ban Sirató címmel még megjelentetett egy Babits emlékének szentelt verseskötetet, de férje életrajzát már nem írta meg. Egy XIX. századi költőnő elődjéről, a tragikus sorsú Majthényi Flóráról elkezdett regényét sem fejezte be. Bántotta, hogy azok, akik korábban körülvették, most teljesen magára hagyták. Egyedül maradt, fogadott lányával elhidegültek egymástól. 1945-ben legjobb barátnője, a művészettörténész Hoffmann Edit baleset áldozata lett, és problémáit még anyagi gondok is tetézték. „Azelőtt félelem nélkül írtam és éltem. Ma nem ez a helyzet. Nappal elfoglal a hivatal (a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott), éjszaka mosni és stoppolni kell. Sok rosszat éltem át, és olyan idegállapotban vagyok, hogy alig tudok dolgozni. Amióta legkedvesebb barátnőmet, Hoffmann Editet elvesztettem, annyira nincs kivel beszélnem, hogy legtöbbször hallgatok” – nyilatkozta. Egy év múlva szanatóriumba került, ahol megismerkedett Koháry Saroltával. Az 53 éves költőnő barátságába fogadta a 30 éves fiatalasszonyt, aki érdeklődött az irodalom iránt, és egyetlen barátként mellette maradt a nehéz időkben. Mindent megtett, hogy enyhítse Sophie magányát. Halála napjáig, 1955. január 28-ig kitartott mellette, és később is gondozta irodalmi hagyatékát: 1973-ban közreadta a költő életrajzát, 1988-ban pedig megjelentette válogatott verseit.

Babits személyisége felesége alkotásainak utóéletére is hatást gyakorolt. Török Sophie líráját és prózáját máig a nagy költő művészete iránti érdeklődés borítja homályba. A Nyugat második nemzedékéhez tartozó költő a magyar nőírók egyik „klasszikusának” számít, négy verseskötete, több novellája és kisregénye jelent meg. Valójában azonban inkább férje miatt foglalkozott vele az irodalomtudomány, eddig még a hagyatékát sem mérte fel senki. Jelenleg is sok kiadatlan kézirata van.

Nemrég jelent meg az irodalmár házaspárról Sárközi Mátyás Párban magányban című könyve, melyet ajánlok az érdeklődők figyelmébe.

Sulyok Attiláné

Források: Nyári Krisztián: Így szerettek ők - Magyar irodalmi szerelmeskönyv Bp, 2013.; vates.hu; vasarnap.hu; beszelo.c3.hu 1; beszelo.c3.hu 2; cultura.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.