Ez a lenyűgöző épület a város egyik szimbólumává vált, melyet 1983-ban, a közeli Szent Jeromos-kolostorral együtt a Világörökség részévé nyilvánítottak. Kettős funkciót szántak neki: egyrészt a portugál főváros ünnepélyes kapujának szerepét kellett betöltenie, másrészt Lisszabon védelmi rendszerének része volt. Francisco de Arruda hadmérnök tervezte, akinek már voltak tapasztalatai erődítmények építésében a portugál gyarmatokon. A torony két részből áll: a szabálytalan hatszög alakú bástyából és a négyemeletes toronyból az északi oldalon, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.

A díszes építményen fellelhetők mór jellegzetességek is, de alapjában véve Mánuel stílusban épült, mely a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos portugál változata – Nagy Mánuel királyról kapta a nevét. A dúsan faragott erkélyek, tornyocskák, címerpajzsok mind e stílus jegyei, de a mór díszítőművészet is jól felismerhető a boltíves ablakok és balkonok finom dekorációjában és a bordázott kupolákon. A gyilokjáró és a lőrések díszítése is a Mánuel stílus remek példája. Nem véletlen, hogy a Belém-tornyot tartják az irányzat legfőbb alkotásának, hiszen megtalálható rajta a király jelképe, az armilláris gömb (egy körgyűrűkből álló csillagászati eszköz, melyet az égbolt modelljeként is emlegetnek), valamint a Krisztus-lovagrend – melynek tagja volt az uralkodó – keresztje.

A bézs-fehér mészkőből épített torony 12 méter széles, 30 méter magas és négy emeletet rejt. Legfontosabb részei a kormányzó csarnoka (Sala do Governador) az első emeleten, a királyi csarnok (Sala dos Reis) a másodikon, a közönségterem (Sala das Audiências) a harmadikon, a kápolna a negyediken, valamint a terasz. A felsőbb szintekre csigalépcsőn lehet feljutni. Ez volt az első olyan portugál erődítmény, ami kétszintű fegyverzettel rendelkezett, mely kétféle építészeti modell ötvözetéből adódott: a magas torony őrző stílusban, középkori arccal, és a modern bástya, ágyúkkal felszerelve. Egyszerre volt képes alacsonyan és magasan védekezni.

Mikor az építmény stratégiai jelentősége csökkent, már nem katonai feladatokat látott el, hanem börtönként és vámházként működött tovább. 1810 körül egy távírót helyeztek el a legfelső teraszon, 1865-ben pedig egy jeladót a védőterasz szélén, amely 1940-ig ott maradt.

1846-ban helyreállító munkálatokra került sor, melyet Terceira hercege, II. Mária királynő minisztere rendelt el. 1994 és 1999 között példamutató megőrzési projektet hajtottak végre, és a tornyot a legkorszerűbb takarítási és állagmegóvási technikákkal rehabilitálták.

Napjainkban a Belém-tornyot – melyet Szent Vince toronynak is hívnak a város védőszentjéről elnevezve – turisták ezrei látogatják, ez Lisszabon egyik legtöbbet fényképezett pontja és ikonikus jelképe.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Vasárnap a világ körül, Qaz.wiki, hivatalos honlap, 500 Years of History: Tower of Belém

A képek a Wikimedia Commons és a Pixabay gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné