404

Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye

Hát ez csúcs! 7. rész – SzaSzi írása

leonardo-da-vinci-salvator-mundi

2017. november 15-én a Salvator Mundi, vagyis Az Üdvözítő, A megváltó Krisztus néven ismert festmény beírta magát a művészvilág rekordjai közé. A New York-i Christie’s árverésén 450,3 millió dollárért kelt el, s ezzel felállította a „minden idők legdrágább festménye” címet. Az aukciós ház csupán 100 millió dollár körüli összegre számított. Vajon mi lehet a „férfi Mona Lisa” hihetetlen népszerűsége mögött? Milyen titkokról mesélhetne a 65x45 centiméteres, diófára készült remekmű?

Először is fontos tudni, hogy a leghíresebb festmények, különösen az 1803 előtt készült régi mesterművek általában a múzeumok tulajdonában vannak, vagy a mecénások számára ott őrzik, felbecsülhetetlen értékűek, nagyon ritkán cserélnek gazdát. Hogy mekkora értéket képviselnek, nehéz megmondani. A párizsi Louvre állandó kiállításán látható Mona Lisát például 1962. december 14-én 100 millió dollárra becsülték. Az inflációt figyelembe véve mostani értéke 850 millió dollár körül lenne. A Salvator Mundi Leonardo da Vinci egyetlen magángyűjteményben található műve. Ha egyáltalán az övé…

Vaskos irodalom igyekszik bizonyítani, hogy tényleg Leonardo da Vinci festette, vagy esetleg valaki a tanítványai közül. Az élénk kék és bíbor ruhát viselő, jobb kezét áldásra emelő, baljában kristálygömböt tartó Jézus Krisztus éteri portréja valamikor 1505 után keletkezhetett, de nem lehet pontosan tudni, kinek a megrendelésére. Egyes kutatók szerint XII. Lajos francia uralkodó kérte fel a reneszánsz nagyságot a kép elkészítésére. Feljegyzések szerint 1649-ben I. Károly angol király birtokába jutott, ő az első ismert tulajdonosa. 1763-as elárverezése után eltűnt, és majdnem 140 évig elő sem került. 1900-ban, amikor felbukkant, csaknem felismerhetetlen volt. Az olasz Luini festményeként számontartott alkotást Sir Charles Robinson angol gyűjtő vásárolta meg.

Rejtegetői többször átfesthették, így másolatnak tűnt, sötét és komor volt, ezért nem is tartották eredetinek, 1958-ban mindössze 45 fontért (jelenleg kb. 18 ezer forint) jutott hozzá egy amerikai gyűjtő. Itt kell megjegyeznem, hogy a festőiskolákban természetes volt (ma is gyakorlat), hogy a tanítványok nagy mesterműveket másoltak. A Salvator Mundinak körülbelül 12-20 további változatát ismerik. Ezeken kívül a mű vázlatait, kréta- és tintarajzait ma is őrzi a British Royal Collection. Tehát lehet találgatni, hogy melyik az eredeti.

De térjünk vissza a kalandos történethez! 2005-ben ismét új tulajdonoshoz került a festmény. A fordulat ekkor következett be, mert restauráltatta és megvizsgáltatta a képet, amelynek során a szakértők hat évig tartó kutatás alapján megállapították, hogy eredeti Leonardo-alkotással van dolgunk. Évszázadok távolából mivel lehet az eredetiséget igazolni? A számos bizonyító erejű tény sorát szakértők egész hada állította össze. A felújítás során infravörös fényképek segítségével is vizsgálva óriási felfedezést tettek: Krisztus jobb hüvelykujja eredetileg egyenes volt. Ez azt mutatta a szakértőknek, hogy a művész elgondolkodott a hüvelykujj helyzetén, amelyen egy másoló valószínűleg nem tanakodott volna. És még néhány tény: összehasonlítva a Mona Lisával az ajkán látható színátmenet, tökéletes, a változataival egybevetve is a legmagasabb szintű tudást tükrözi, a kezek részletes kidolgozása is Leonardóra utal, aki köztudomásúan az elhunytak boncolásával tanulmányozta az emberi testet, valamint a gömbön keresztül látható bal tenyér kidolgozottsága is a mesterre mutat.

Ám a „tagadók” is legalább ennyire nyomós érveket sorakoztattak fel: a Leonardo-irodalomban nincsenek nyomok a Salvator Mundiról, a művet inkább tehetséges asszisztense, Bernardino Luini készítette, mások szerint egy másik tanítványa, Boltraffió alkotása az ecsetvezetést, a színhasználatot nézve. Vannak neves szakértők, akik ennél tovább mentek, és azt állítják, hogy a festmény súlyosan megrongálódott, ami miatt rendkívül nehéz az eredetiség megállapítása. Charles Hope brit művészettörténész egyenesen odáig jutott, hogy „A kép maga is rom, arcát nagyon helyreállították, hogy a Mona Lisára emlékeztessen.” Szerinte ez a Nemzeti Galéria és mások „ügyes” marketingfogása.

A legtöbb vitát az átlátszó kalcit vagy hegyikristály gömb generálta, amelynek a tudományos megközelítés szerint nagyított és fordított képeket kellene tükröznie. Leonardo nem tudta megfesteni a torzulást, vagy nem akarta? Miért üvegbuboréknak festette?

Az eredetiség 2011-es bejelentése óta tovább izzanak a viták, de a története is tovább bonyolódik. A „megtalált” remeket 2012-ben állították ki a nagyközönség előtt a National Galery-ben. Lehetett volna ez egy diadalmenet, de az utat aukciós csalás, jogi perlekedés és a fentebb említett további támadások árnyékolják. Egy tény, amit már soha nem vitathatnak el tőle, a 450 milliós rekord ár, amelyért 2017-ben elkelt a műkincs piacon.

A rekord ténye – melyre két és fél évig kellett várnia a nemzetközi műkereskedelemnek – önmagában nem okozott nagy meglepetést, hiszen az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb géniuszának a gyűjtők számára még hozzáférhető egyetlen alkotásáról van szó, nagyságrendje azonban annál inkább, hiszen ez a valóban rendkívüli összeg két és félszerese az eddigi rekordnak, amit 2015 tavasza óta Picasso: Algíri nők című festményének O változata tartott (…) Valószínűleg hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a most született rekord újra átíródjon” – írta Emőd Péter művészeti újságíró.

Külön érdekesség, hogy a meg nem nevezett vevő végig telefonon licitált, titkosszolgálati nyomozást is tartottak, hogy fény derüljön az új tulajdonos kilétére. Mostanra már ismert, hogy nem más, mint Szaúd-Arábia trónörököse, Mohamed bin Szalmán. Az eredeti tervek szerint a festmény az Emirátusok fővárosában található Louvre Abu Dhabiba került volna, a Salvator Mundiról azonban azóta sem hallani semmit.

SzaSzi

Források: angol és magyar nyelvű wikipedia, artportal.hu, hun.worldtourismgroup.com, ich.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából

2020.12.04