361

Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

A győri könyvtár online könyvbemutatója – Szilvási Krisztián írása

meszaros-urban-szabo-konyvbemutato

November 28-án 18 órai kezdettel került sor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér második, a virtuális térben zajló könyvbemutatójára: Mészáros Urbán Szabó Gábor A győri regény című új kötetét mutatta be a szerző, akinek a beszélgetőtársa Falvai Mátyás volt.

Mészáros Urbán Szabó Gábor két novelláskötettel a háta mögött (Nemmozgó – 2009 és Bábelgép – 2012) vágott bele egy nagylélegzetű munkába, amelyet közel egy évtizeden át írt és csiszolgatott. A győri regény – címéből adódóan – Győrben játszódik, súlyos lapjain a misztikum, a szerelem, a filozófia egyaránt megjelenik egy drámai atmoszféra hálója alatt, miközben mélyen elmereng az emberi létezés morális alapvetésein, lehetőségein.

Rendkívül izgalmas az alkotói oldalról megküzdeni egy regénnyel, illetve a szerzőnek mindig újra és újra fel kell találnia a műfajt” – kezdte Falvai Mátyás egy bevezető szerzői részletfelolvasás után, utalva arra is, hogy közel 10 évig készült a vaskos kötet. Mészáros Urbán Szabó Gábor bevallotta, hogy sem időben, sem terjedelemben nem számított arra, hogy végül ide fog kifutni a regény, amelynek fizikai hosszához képest meglehetősen rövid történetének időbeli terjedelme. Kezdetben az volt a szándéka, hogy ezúttal „tervezői típusú alkotóként” áll hozzá a könyvhöz, ám aztán később ez az elképzelés megváltozott: „beépült” a fejébe a tudatos tervezési attitűd, és onnantól ösztönösen alakult az írói folyamat.

Beszélgettek arról, hogy a 19. században érte el a regény mint műfaj a csúcsát, attól kezdve bizonyos tekintetben már „lejárttá” vált, mivel a ma embere rég kikerült abból a kulturális körből, ahol az hatni tudott. Mészáros Urbán Szabó Gábor is inkább a rövid prózában alkot (és olvas), mégis hitt abban, hogy sikeres tud lenni a mondanivalója egy ilyesfajta nagyregény területén is. Belátja, hogy napjainkban az írókban van egyfajta „regénykényszer”, emiatt többször kénytelen volt önvizsgálatot is végezni, amely szerencsére azt az eredményt adta, hogy ő nem ebbe a csapdába esett, ugyanis ez a történet, ezek a karakterek nem működnének elbeszélésekben, novellákban.

A győri keret indoka egyrészt, hogy ismerős hátteret adjon a történetnek, másrészt – mint ahogy Falvai végül „kihúzta” a szerzőből – valamelyest a városhoz való viszonyát igyekezett rendezni benne. Így egyfajta emlékezeti prózává is vált számára az egész, ugyanakkor megerősítette, hogy Győr szerepe szinte csak a háttér, a kulissza, a lényeg, a hangsúly mindenképpen a történeten van. Azon a történeten, amely folyamatosan utaztatja az olvasót, „a főszereplő állandóan megy A-ból B-e”, a sztori során végül aztán bejárjuk az egész várost. A regényben tetten érhetőek időbeli és térbeli anomáliák: valamennyire a modern, mai korban játszódik, ugyanakkor szerepelnek benne olyan helyek, amelyek már régen nincsenek meg a városban.

A cselekményhez mennyire szolgáltak valódi győri, emblematikus figurák? ‒ tette fel a kézenfekvő kérdést Falvai. Mészáros Urbán Szabó úgy válaszolt, hogy megtörténhet, a szerző nincs tudatában annak, hogy létező személyről formáz egy karaktert, de akik kívülről látják, olvassák, azok viszont rögtön ráismernek egyik-másik szereplő valódi „forrására”. Ő mindenesetre igyekezett, hogy ez ne látszódjon, vagy ne legyen szembetűnő, még ha így is volt.

Falvai szerint a regény elbeszélői stílusa meglehetősen „barokkos”, a szó nemes és nem pejoratív értelmében, tisztán „olvasható” benne a túldíszítettség, amellyel a szerző egyet is értett, de leszögezte, hogy mindez nem volt szándékos. Ugyanakkor ez a stílus valóban kitűnő eszköznek bizonyult ahhoz, hogy emocionális mélységeket adjon a történet textúrájának, miközben arra azért ügyelt, hogy egyúttal ne legyen túlírt vagy modoros, hogy az olvashatóságot egy egészséges szinten belül tartsa.

A regény főszereplője egy pályakezdő író, aki egyben a narrátor is. A történet folyamán szerelmi és egzisztenciális válságába egyaránt betekintést nyerünk, csakúgy, mint az alkotói krízisébe. Mészáros Urbán Szabó Gábor remek terepnek tekintette mindezt ahhoz, hogy megnyilvánulhassanak benne elmebeli, belső fejtegetések is, így a mondanivaló mintegy predesztinálta magának a fő karakter milyenségét. A könyvben szereplő ellentétpárok, kettősségek szándékolt polarizáltság eredményei. A regény javarészt a szerelemről szól, a hullámhegyek megélése közben annak ártó oldalát kidomborítva jócskán boncolgatja a szerző.

Az online könyvbemutató a könyvtár Facebook-oldalán zajlott, de utólag is megtekinthető a könyvtár YouTube-csatornáján.

Szilvási Krisztián
Fotók: F. Sipos Bea

2020.12.02