435

''Nem érzem feleslegesnek a mai tetteimet''

Interjú Markó-Valentyik Annával a környezetrombolásról és -megóvásról

marko-valentyik-anna

2020. november 21-29. között kerül sor az Európai Hulladékcsökkentési Hétre. A kezdeményezésnek minden évben van egy kiemelt fókusza: idén a „Láthatatlan hulladékok” állnak a projekt középpontjában. Erről és teljességében a környezetszennyezésről, környezetvédelemről beszélgettünk Markó-Valentyik Annával, a Vaskakas Bábszínház művésznőjével, aki elkötelezett „harcosa” a témának.

Mára a technológiai fejlettség, az emberi „túlszaporodás” és a civilizációs fogyasztói attitűd miatt megkerülhetetlen tény a környezetszennyezés. A legtöbb esetben azonban a dolog megmarad csupán egy jól hangzó, kötelező „lózungnak”, amelyet mindenki hangoztat, amelyre mindenki helyeslően bólogat, aztán folytatja tovább – akár mikro-, akár makroszinten – szennyező tevékenységét. Te hogyan látod globális tekintetben napjaink környezetszennyezését?

Pontosan így. Annyival egészíteném ki, hogy mindenki a másikra mutogat. A „kis ember” a multik szolgáltatásaira, a multik a „kis ember” igényeire. Az érezhető, hogy egyre több cég van, akik komolyan veszik a fenntarthatósági szempontokat, épp ezért buknak le azok, akik csak divatként értelmezik és marketingfogásként kezelik.
Én ezt elengedtem. Úgy döntöttem, nem várok senkire, se politikusokra, se cégekre. Cselekedni fogok. Megértettem, hogy minden vásárlásom egy szavazat. Minden egyes elköltött forintom egy jelzés a gyártónak. Vagyis, hogy ez a rágó, keksz, üdítő és mosószer kell nekem, tehát jó, ha gyártják. Ugyanígy minden „polcon hagyásom” is erős jelzés. Szóval lassan három éve nem veszek meg bizonyos szempontok alapján termékeket. Például, ha pálmaolaj van benne, ha fémgőzölt műanyagban van, ha messziről érkezett vagy nem szezonális, ha nem állatkísérletmentes, és egyes termékek esetében, ha nem vegán. Műanyag csomagolás csak akkor kerül a háztartásba, ha nincs alternatív megoldás a termékre. Sokkal kevesebb húst fogyasztok, a tejtermékek mennyiségét is visszafogtam, és kerüljük a nagyipari forrásokat. Ezeken felül csak a legszükségesebb esetben ülök autóba. A szelektív hulladékgyűjtést mint eredményt nem vagyok hajlandó említeni. Azt gondolom, annak olyan természetesnek kellene lennie, mint a légzésnek.

A hulladékgazdálkodás már Magyarországon is hosszú évek óta kiemelt prioritású terület, amely egyre és egyre szigorodó törvényi szabályozás alá esik. Ennek a folyamatnak a sikerességében mi, háztartási fogyasztók hogyan lehetünk aktív részesek?

Minden kicsinek tűnő lépés, döntés nagyon fontos! Először is azt ajánlom, hogy felejtsük el egy hónapra az automatikus vásárlást. Mielőtt beteszünk valamit a kosárba, nézzük meg, mit választottunk! Honnan jön, mi van benne, mibe csomagolták. Csodálkozunk, hogy az utóbbi időben milyen sok allergiás, érzékeny, figyelemzavaros emberről hallani. Pedig ha tudnánk, mi mindent viszünk haza, juttatunk be a szervezetünkbe, nem lenne ez olyan meglepő. Génkezelt, antibiotikumos, vegyszerezett élelmiszerek, ráadásul műanyagba csomagolva, melyekből különböző kemikáliák oldódnak ki… Hogy mit ajánlok? Nézzünk ilyen témájú dokumentumfilmeket. Olvassunk, kérdezzünk, és keressünk környezetbarát, vagyis egészséges megoldást, alternatívát. Azt hiszem, az nem világos a legtöbb embernek, hogy a környezetvédelem nem a természetről, hanem az emberről szól! Intézkedésekről, ami miattunk, a lehetőségeink miatt, az egészséges holnapunk miatt fontos.

Az idei Európai Hulladékcsökkentési Hét fókuszában a láthatatlan hulladékok állnak, amelyek az általunk megvásárolt termékek előállításai során keletkeznek. Egyszerű fogyasztóként mire kell(ene) figyelnem a környezet kímélése szempontjából akkor, amikor – amint már említetted – több lehetséges árucikk közül választok?

Naponta közel 21 milliónyi mikroműanyag-részecske úszik át a Rába magyarországi szakaszán, és hetente egy bankkártyányi műanyagot eszünk meg. Jelenleg fogalmunk sincs, milyen hatással vannak ezek a mikroműanyagok a szervezetünkre. Erre szokták azt mondani, minek riogatni, pánikot kelteni. Én azt mondom, minek homokba dugni a fejünket ahelyett, hogy még időben szembesülnénk?
Szóval először is a műanyag nagyfokú kizárására kell figyelnünk. Keresni a csomagolásmentes vásárlási lehetőségeket. Vagyis olyan tisztálkodási, tisztítási termékeket vásárolni, amelyek nem flakonban várnak minket a boltok polcain. Olyan élelmiszert venni, amely nincs becsomagolva, vagy legalább papírban, üvegben van.
Másodszor, ha az előbbieket már gyakorlottan tesszük, tereljük át a fókuszt a ruháinkra, a minket körülvevő textíliákra. A második legszennyezőbb iparág a divat. Becsüljük meg a ruháinkat, javíttassuk őket, ameddig csak lehet. Ha már újat kell vennünk, akkor válasszunk használt ruhát. Ha újonnan vásárolunk, válasszuk a természetes alapanyagokat és a magyar termékeket. Egyszer azt olvastam, hogyha ma megállna a ruhagyártás, akkor is minden egyes embernek jutna elegendő ruhanemű. A műszálas ruhák mosására is érdemes figyelni, ugyanis mosás közben rengeteg mikroszál kerül a vízrendszerünkbe.
Harmadszor, felejtsük el a ruhák, cipők, háztartási hulladék és PET-palack égetését. Azt gondolnánk, ezt csak kényszerhelyzetben teszi bárki is. Tévedünk. Sok, teljesen biztonságos anyagi körülmények között lévő családban rutinos mozzanat ez esténként. Szépen fogalmazva szennyezik a levegőt, kicsit konkrétabban elrákosítják saját családjukat és a kéménynek köszönhetően az egész környéket.

europai-hulladekcsokkentesi-hetHogyan tudom sikeresen csökkenteni az életvitelem során keletkező hulladék mennyiségét?

Ilyenkor szoktuk a tudatos vásárlás, tudatos vásárló fogalmakat használni. De ki tudatos? 
1. Aki felkészül a vásárlásra; vagyis listát ír, szütyőkkel, tárolókkal készül.
2. Aki tartja magát a listához; vagyis csak azt veszi meg, amire valóban szüksége van.
3. Aki csak annyit vesz, amennyi elfogy; vagyis megakadályozza, hogy a háztartásban élelmiszerhulladék jöjjön létre.
4. Aki kerüli a műanyagot, vagy egyenesen csomagolásmentesen vásárol; vagyis csökkenti a kommunális és a szelektív kukák tartalmát.
5. Aki hazai terméket, még jobb, ha regionális terméket választ; vagyis nemet mond a rettentő károsanyag kibocsátással járó távolságokra, valamint a nagy ipari termékekkel járó egészségtelen adalékokra és a sokszor embertelen állattartási módokra.
6. Aki szezonálisan vásárol gyümölcsöt, zöldséget; vagyis azt eszi, aminek éppen szezonja van.
Ezeket betartva látványos lesz, hogy sokkal kevesebb lesz a szemetünk. A mi kommunális kukánk már sosem telik meg, maximum negyedig van benne szemét, amikor kirakjuk a ház elé. Többször láttam, hogy a kukások bele is néznek, nem értik, miért olyan könnyű a kuka.

Melyek a legfontosabb szempontok, tevékenységek, módszerek a termékek újrahasználata, az anyagok újrahasznosítása esetében?

Az újrahasználat elve szerint valamit addig használok újra és újra, amíg az használhatatlanná válik. Vagyis stoppolom a zoknim, javíttatom a cipzárt, tépőzárat, cipőt. Felvarrom a leszakadt gombot. Az egyszer használatos termékeket többször használatosra cserélem. Kulacsot használok PET-palackok helyett, vagy állandó kávés poharat az újabb és újabb papír pohár helyett. Nem tépek le több kis zacskót, helyette szütyőket tartok magamnál. A már meglévő műanyag éthordókat valóban használom, abba kérek az étteremben, pékségben elvitelre ételt. Vagy például papír zsebkendő helyett mosható textilt használok, ugyanígy egyszer használatos pelus helyett mosható pelenkát. De bátran ajánlom a hölgyek figyelmébe a higiéniai termékek mosható, többször használatos változatait! Elképesztő mennyiségű hulladéktól szabadulhatunk meg így, és nagyon gyorsan visszahozza az árát.
Az újrahasznosítás azt jelenti, hogy egy tárgy eredeti funkcióját már nem képes betölteni, de másra még jó lehet. Például a rengeteg kinyomtatott egyoldalas papírt mi sosem dobjuk ki, hanem azokra jegyzetelünk a próbák alatt, és utána kerül a szelektív kukába, hogy újrapapírként új életet kapjon. Egy teljesen elrongyolódott zokniból varrás nélkül csodás mosogatószivacs készíthető. Vagy sok kis szappanmaradékot egybeolvasztva új szappant készíthetünk otthon. Régi ruhákból retextil technikával csodás szőnyeg, táska, rongylabda születhet. De nagy meglepetés, hogy a leeső növényi részek is használhatóak még a komposztálás előtt. Például mi a zöldségek héjából még zöldség alaplevet készítünk. A munkahelyemről el szoktam hozni a kollégák által termelt narancshéjat, amiből narancsos ecetet készítek a takarításhoz. A kollégák közül sokan viszik haza a kávézaccot növényeikre. Én a krumpli vagy a tészta nem túl sós főzőlevét szoktam a növényeinkre önteni. Ezer és ezer ötlet kering az interneten, biztosan nem maradunk inspiráció híján!
Egy dolog azonban fontos! A szelektív kukákból újrahasznosítással új életet kapó hulladékok anyaga minőségileg romlik a feldolgozási folyamat során. Így például egy PET-palackból nem lesz a végtelenségig valami új. Előbb-utóbb valóban a szeméttelepre kerül. Fontos, hogy megértsük, a szelektív hulladékgyűjtésnek köszönhető újrahasznosítás a borzalmas hulladék mennyiség egyfajta tüneti kezelése, és nem a megoldása.

Véleményed szerint mennyire reménytelen megállítani a sok tudós által mára visszafordíthatatlannak ítélt folyamatot, hogy ne vigyük végleg pusztulásba bolygónkat? Ha körülnézünk, mit tapasztalunk embertársaink ebbéli beállítódása terén?

Ó, az emberek hozzáállása nagyon nagy skálán mozog. A „hagyjad már, a dinoszauruszok is kihaltak”-tól a „mi nem tehetjük meg, de szuper, hogy te csinálod”-on át egészen az „elköltöztünk, és önellátó gazdaságot működtetünk” helyzetekig tart. Őszintén, én valahol mélyen nagyon félek. Ez ugye egy negatív érzés. Vannak napok, amikor elsodor ez az érzés, és felmerül bennem, hogy „minek bármit is…”, aztán arra gondolok, hogy az ember ennél többre hivatott, többre képes, hiszen folyamatosan tanulunk. Csecsemőként is minden tudást tapasztalati úton sajátítunk el. Szóval általában az emberiségbe mint ideába vetett hitem és reményem derűlátóbbá tesz.
Azt gondolom, mindenkinek hatalmához, befolyásához mérten illene – mondanám, ha ez a beszélgetés húsz évvel ezelőtt készült volna, de mivel mára rettentően sürget az idő, azt mondom – KELLENE cselekednie. A törvények még mindig nem elég kemények. Csodaszámba mennek olyan országok, mint például Vanuatu, ahol betiltották az egyszer használatos pelenkák használatát. Meg kell érteni a világ vezetőinek és nekünk, a többségben lévő „kis embereknek”, hogy saját magunk alatt vágjuk a fát. Ha a levegő, a hőmérséklet, az élelmiszer nem szolgálnak majd minket, gyorsan végünk lesz. Képzeljük csak el a napot, amikor majd nem a Covid miatt kell maszkot hordanunk. Amikor légkondi helyett levegőtisztítókat veszünk majd otthonra, és csak néha nyitjuk ki az ablakot. Amikor nem lehet nyáron trikóban biciklizni. Amikor nem terem meg a búza, a zab, az árpa, az alma, a barack. Amikor már nem lesz ivóvíz minőségű a csapból folyó víz. Hihetetlen, ugye? Milyen érdekes, nem? Most egy ismeretlen vírus miatt elképzelhetetlen helyzetekben kell élnünk. Nem ülhetsz le ebédelni, kávézni, sütizni, nem mehetsz el moziba, színházba, könyvtárba. Nem utazhatsz más országba. Nem vehetsz részt workshopokon. Sokan nem találkozhatnak a családjukkal. Nem ölelhetjük meg egymást. Nekem gyakorlatilag a munkám március óta nem az, aminek lennie kellene. Mindezt miért? Az egészségünkért, az ember életekért. Ezt nem láthattuk előre... Ezt nem. Nem lenne jobb időben és valóban cselekedni, még mielőtt ránk szakad az a szinte apokaliptikus helyzet, amit a szakemberek jósolnak? Borzalmasan szomorú, hogy az evolúció csúcsán jó ideje trónoló ember a saját maga sírját ássa, miközben tud róla... Ha ez be is következik, én akkor sem érzem feleslegesnek a mai tetteimet. Komolyan boldogít a tudat, hogy én nem leszek azok között, akik ezt nem látták be. Boldogan vállalom a felelősséget, és merek tudatos felnőtt emberként élni.

A Zölden Győrben vlogodon milyen tevékenységekkel, akciókkal, üzenetekkel „buzdítasz” a környezetvédelemre? Milyen „mérhető” sikereket könyvelhetsz el az oldaladnak köszönhetően? És mi a legfontosabb üzeneted ebben a témában?

Pár ezer emberről beszélünk. Teljesen amatőrként csinálom ezt. Ha ebben lennék tudatosabb, akkor sokkal nagyobb követőszámot tudnék most mondani. De én elsősorban nem a kattintást akarom generálni. Az első és legfontosabb, sőt legbiztosabb tapasztalatom, hogy a hitelesség a legfontosabb! Lehet, hangzatos lenne egy ilyen vagy olyan cím, de ha nincs hozzá tapasztalatom, akkor nem írok róla. Csak olyan témában blogolok, vlogolok, amelyhez személyesen kapcsolódom. Amit többször kipróbáltam. Ez idő, amit cseppet sem sajnálok. Hiszek abban, hogy a minőség minőséget és a hitelesség hitelességet generál. Örömmel látom, hogy a követőim közül sokan komolyan kipróbálják az általam ajánlott alternatívákat. Azt pedig meglepve tudatosítottam magamban, hogy az online térből rettentően nagy erővel szeretne ez kimozdulni. Rengetegen igényelnék a személyes beszélgetést, kontaktot, workshopolást, közösségi eseményeken való részvételt. Sajnos ennek a nagy kimozdulásnak épp gátat vetett a világot megrengető vírus. De biztos vagyok abban, ha ezen túl leszünk, nagy lelkesedéssel válnak valóssá ezek a virtuális kapcsolatok. És akkor elszabadul egy zöld hullám. Sorra alakulnak a közösségi kertészetek, a közösségi kertek, a csomagolásmentes boltok, a méhlegelők, a darázs garázsok, a társasházi komposztálók, a szemétszedések, a biciklitúrák, a közösségi ruhacserék, a zöld workshopok…


Az Európai Hulladékcsökkentési Hét magyarországi programsorozatához a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér is csatlakozott, a témában itt szedtünk össze néhány könyves információforrást.

Szilvási Krisztián

2020.11.26