263

Slash és Anthony Bozza: Slash

Könyvkritika

slash-anthony-bozza-slash

Bő három évtizede annak, hogy a világ legveszélyesebb rockbandájának négy tagja úgy döntött, az egyre súlyosbodó és kezelhetetlenné váló drogproblémái miatt kirúgják Steven Adler dobost, és Matt Sorummal vágnak neki a kilencvenes éveknek. Mint utóbb kiderült, ez a momentum jelentette az első szöget a klasszikus Guns N’ Roses koporsójában. Harminc év alatt gyökeres változáson ment át a zene- és a szórakoztatóipar, a gitárhősök és rocksztárok kora végérvényesen leáldozott.

Harminchárom év telt el a banda bemutatkozó albuma, az Appetite For Destruction megjelenése óta. A korong alapjaiban változtatta meg a nyolcvanas évek popkultúráját, és számos generáció rockzenéhez való hozzáállását emelte új dimenzióba, visszahozva a zabolázatlan lázadás szellemét. A kiváltott globális zenei őrület egyik fő felelőse, Saul Hudson, alias Slash, a húristen, a húrnyűvő rocksztárok proto- és archetípusa, akit kis túlzással még a ma született csecsemők is ismernek. Ha máshonnan nem, hát az édesanyjuk biztosan hallgatott néhány örökzöld Guns slágert, és mint tudjuk, a magzatkorban történő zenehallgatás jótékony hatással van a születendő gyermek kreativitására, nyelvérzékére és matematikai készségeire.

Igen, ő a pulira emlékeztető hajszerkezettel rendelkező, introvertált, ritkán mosolygó, cilinderes, napszemüveges fickó, aki úgy tudja megszólaltatni a Gibsonját, hogy hatására mind a mai napig gyerekek százezrei fognak gitárt a kezükbe. A nemes egyszerűséggel Slash címmel ellátott életrajzi kötete 2007-ben látott napvilágot, rá két évre jelent meg az első magyar kiadás, már lehetetlenség beszerezni. Titokban reménykedtem, hogy a világ nyolcadik csodájának bekövetkezte – a klasszikus Guns N’ Roses félig-meddig újjáalakulása – után ismét megjelenik, mivel nem olvastam korábban. Az imák meghallgatásra találtak, azóta is a Guns meg a Slash szólóprojektek pörögnek folyamatosan.

Mivel Slash elsősorban a gitározáshoz ért, így kalandokban bővelkedő életét Anthony Bozzának mondta tollba, aki többek között Tommy Lee és Eminem biográfiáit is jegyzi. Az egyes szám első személyben megírt életrajz értelemszerűen a gitáros viselt dolgait veszi nagyító alá, de részletgazdag információkkal szolgál a banda karrierjéről, valamint Slash szólóprojektjeiről, a Velvet Revolver második albumának megjelenéséig. A kötet sablonos is lehetne, hisz a zsáner kötelező elemei maradéktalanul jelen vannak, ám jóval több ennél. A sztori a főhős és hippi szülei konvencionálisnak nem mondható kapcsolatával indul, a tinédzserkori csínytevések között önmagára eszmélő siheder gondolatai, életfelfogása már mutatják azokat a személyiségjegyeket, amelyek meghatározták életét. Innen kezdve a kötet pedig egy érzelmi hullámvasútra hívja az olvasót, aki önfeledten ugrik fejest a nyolcvanas évek második fele Sunset Stripjének fülledt, szexszel, drogokkal, cigifüsttel, whiskey-vel, mocsokkal, a rocksztárság fény- és árnyoldalaival átitatott világába.

Az őszinte, személyes, mindenféle sallangtól mentes, fanyar humorral átitatott, a Guns N’ Roses zenei jegyeit magán viselő, szókimondó nyelvezetnek, na meg a színes sztoriknak köszönhetően a jelentős terjedelmű kötet könnyen olvastatja magát. A bulik, átmulatott éjszakák, évek, koncertek felidézésén, és számos egyéb poénos, elgondolkodtató, megrázó, szó szerint szédületes történeten túl a könyv egy végtelenül őszinte, tiszta, nyílt, személyes vallomás egy olyan ember részéről, aki szemtelenül fiatalon elérte azt, amiről a legtöbben álmodni sem mernek. A szélsőséges, önpusztító életforma, különösen a dekadencia évtizedeként emlegetett nyolcvanas években a legtöbb rocksztár életére jellemző volt, Slash viszont ezen a téren is köröket vert a legtöbb pályatársára.

A drog- és alkoholmámorban eltöltött évek ellenére azonban sosem tévesztette szem elől azt, hogy amióta a BMX-et maga mögött hagyta, a gitározás, a stúdióban való alkotás és a színpadi jelenlét a hivatása. Ez megsüvegelendő teljesítmény, mi több, bölcsességre, céltudatosságra vall egy olyan ellentmondásos figurától, aki még két gyermeke születése után is képes volt belőni magának az első útjába kerülő anyagot, hogy aztán végérvényesen erőt vegyen magán, a tisztulás útjára lépjen. Slash ugyanolyan figura, amilyennek a színpadon megismertük; minden viselt extremitása, ambivalenciája ellenére egy higgadt személyiség, aki úgy vall magáról, ahogy gitározik: őszintén, érzelemdúsan, nyers természetességgel, megalkuvás nélkül.

A kötet végén található szerkesztői utószó a 2007-es kiadás óta eltelt éveket foglalja össze. Remélem, Slash is úgy fogja gondolni a jövőben, hogy elérkezett az ideje a biográfia bővítésének, és a következő kiadásban már a néhány oldalas utószó helyett egy újabb terjedelmes vallomássorozattal örvendezteti meg a rajongókat. Az akkori kiadás úgy ért véget, hogy Slash többször is elmondta: elképzelhetetlen, hogy egy színpadon álljon újra Axllel. Ehhez képest 2016 óta újra stadionokat tölt meg a klasszikus felállás háromötöde. Bőven lenne mit tollba mondani.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.com

2020.11.26