De létezett valaha, ez egészen biztos, még a jó Mikszáth Kálmán is kerekít róla Bonfini írását felhasználva egy tanulságos történetet. De mi előbb nézzük a tényeket, azt, hogy a híres fürdőtől, Pöstyéntől 16 kilométerre délnyugatra ott van Nagykosztolány, ahol jelenleg 2700, jobbára szlovák ember él, de persze nem mindig volt ez így. Valaha a magyarok mellett jelentős német lakossága is volt, ám az idők változnak. Az biztos, hogy 1216-ban említik a települést először oklevelek, majd pedig jön a véres tatárjárás, és az elpusztított Kosztolányt IV. Béla a johannita lovagrendnek adja 1244-ben. Nagy valószínűséggel e harcos betegápolók építettek itt először valami erődítést, amelyhez egyébként is nagyon értettek. A Szentföldön 1291-ig kitartottak, majd Rodoszra költöztek amúgy a fehér köpönyeges lovagok. Aztán 1530-ban jött a török ide is, így kerültek Máltára, s lett belőlük mára a Máltai Lovagrend. (A törökök Máltára is utánuk hajóztak, de a szigetet 1565-ben nagy véráldozattal sikerült megtartaniuk. )

Horthy johannita köpönyegben (Magyar Nemzeti Filmarchívum CC BY-NC-ND)

Szóval a johanniták rendezkedtek itt be, de semmi továbbit nem tudunk itt tartózkodásukról. Az biztos viszont, hogy a település fejlődésnek indult, és Zsigmond alatt, 1408-ban már mezővárosként említi egy oklevél. Ha pedig város, akkor ott kézművesek, kereskedők élnek, van tehát tőlük mit elvenni, lehet rajtuk élősködni. A korábban Mátyás pálcája alatt harcoló huszita Jan Svehla is így gondolkodhatott, mikor is valami sértődés miatt elhagyva a királyt, magához hívta VI. Albert osztrák herceg gazda nélkül maradt huszita zsoldosait, a zsebrákokat, és elfoglalta 7000 emberével a morvaországi Swetlo várát. Csakhogy ennyi éhes szájat elég nehéz etetni, ezért is indult meg a gazdag Felvidék ellen. És 1466 februárjában pont ide, Kosztolány várába és városába vette be magát, hogy a környéket fosztogassa, és Nagyszombatra támadjon.

Mátyás egyik hiteles ábrázolása (Szent István Király Múzeum CC BY-NC-ND)

Ekkor indította el hadait Mátyás, és vezére, Magyar Balázs úgy döntött, hogy nem küldi neki a falaknak embereit, hanem körbezárja Kosztolányt, kiéhezteti Svehlát és társait. A koplalást 1467 januárjának végéig bírták a testvérek, azaz „bratnyikok”, ahogy egymást szólították. Aztán a folytatásnak két változata is van. Az egyikben Svehla egy titkos alagúton kiszökve igyekezett volna Morvaországba segítségért, de Ó-Turán a sanyargatott polgárok felismerték és elfogták. Bonfini erről ír, Mikszáth szerint pedig a husziták kitörést színleltek a déli kapunál, közben egy 250 fős különítmény Svehla vezetésével az északi kapun surrant volna ki, de megint csak elfogtak mindenkit. És ekkor jött Mátyás, vagy éppen Magyar Balázs ítélete, és felakasztották mind a 250 rablót, a legmagasabb fára pedig vezérük került. A várban maradtak erre meg is adták magukat.

Egy lap a Bonfini által írott kódexből (Szent István Király Múzeum CC BY-NC-ND)

De Kosztolányra kétszer, 1599-ben és 1663-ban a portyázó török is rátalált. 1848-ban pedig Ziska és Abafi szlovák felkelővezérek mozgolódtak itt. 1849 nyarán aztán jöttek az orosz hadak, Grabbe kozákjai, de hogy a várral, a falakkal mi lett, azt talán nem is tudja senki.

Címlapkép: A vár ott lehet a falu régi házaiban (hungaricana.hu)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu