A reformkor elnevezés arra utal, „hogy a magyar politikai elit a polgári átalakulást fokozatos reformokkal, alkotmányos úton, az országgyűlésen alkotott törvényekkel akarta megvalósítani”. Ennek a küzdelemnek a színterei a vármegyék közgyűlései és az országgyűlés, azaz a hagyományos rendi intézmények voltak. A sajtónak pedig óriási szerepe volt abban, hogy a közvélemény támogassa a reformokat, segítségével „egyfajta reformklíma” alakult ki, ugyanis a különböző sajtótermékek lapjain az egymástól eltérő reformelképzelések jelenhettek meg, továbbá helyt adott különböző elgondolások és programok összecsapásainak, és egyre nagyobb szerepet játszott ezek vitájában is.

A megyénkhez ezer szállal kötődő Széchenyi István (1791-1860) is felismerte, hogy „az országos perspektívában gondolkodás megfelelő nyilvánosságot igényel”, éppen ezért döntött úgy, hogy hírlapot indít, azonban a tényleges szerkesztésben ő maga nem kívánt részt venni. Erre Kisfaludy Károlyt (1788-1830) jelölte ki, akinek lapalapítási kérelmét számos támogató közreműködésével 1830 nyarán fogadták el. 1831-ben indult volna az új folyóirat, azonban Kisfaludy 1830 novemberében elhunyt, ezért Széchenyinek a jogokat át kellett ruháztatnia az új szerkesztőre, ez azonban időveszteséget okozott. Végül 1832. január 4-én látott napvilágot az első, szoros értelemben vett politikai hírlap Jelenkor címmel, Helmeczy Mihály (1788-1852) szerkesztésében. A hetente kétszer (szerdán és szombaton) megjelenő folyóirat programja „a nemzeti erőknek minden oldalú, szabad, de józan kifejtése, egyesítése” volt. A lapot „sokoldalú érdeklődés” jellemezte, ebből fakadóan tartalmilag végtelenül színesnek bizonyult. A tájékoztatásban igyekeztek objektivitásra törekedni, továbbá népes tudósítói hálózattal rendelkeztek.

A Jelenkor kezdetben hagyományosnak mondható negyedrét formában jelent meg, kéthasábos szedéssel, 1836-tól Széchenyi elképzelései nyomán „áttért a nagyobb, angol újságformátumra, majd a háromhasábos szedésre”. A belföldi hírek az első két oldalon szerepeltek, ezt követte a külföldi rovat, amelyet határon túl megjelenő hírlapok alapján szerkesztettek. Az arányok eltolódásának több oka is volt. Egyrészt a hatalom tiltotta a belpolitizálást, másrészt Széchenyi kiváltképp érdeklődött a külföldi, különösen az európai események iránt, fokozottan figyelte „a civilizációs haladást”. A szabályok értelmében az egyértelműen politikai (pl. megyei gyűlésekről szóló) beszámolókat csak rövid formában adhatták közre, a cenzor pedig a társadalmi és kulturális írásokból kihúzta a liberálisnak vélt szövegeket. A Jelenkor azonban a megyei politizálásnál sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy figyelemmel kísérje az országgyűlés munkáját: 1833 januárjában részletes beszámolót közölt az ülésekről, a tudósításokat Kossuth Lajos készítette, azonban ez a kísérlet a követek tiltakozása miatt megbukott; olyannyira nagy port kavart az eset, hogy még az engedélyező cenzort is nyugdíjazták. Továbbá nem adhattak közre „sem politikai elemző, sem támadóan kritikus hangú publicisztikákat”. A cikkek „alaphangja buzdító, lelkesítő volt, ilyen érzülettel kísérte figyelemmel Széchenyi szerteágazó tevékenységét is, szervezéseinek, alkotásainak és programjának alakulását”.

A példányszám a kezdetektől folyamatosan nőtt, volt olyan év, amikor a 4080 előfizetőt is elérték, ennek oka valószínűleg Széchenyi személye és jelentősége volt, továbbá a közönség is igényelt egy ilyen orgánumot. 1841-ben azonban a Pesti Hírlap és a Kelet Népe megjelenésével csökkent a népszerűsége, lemondták az előfizetéseket, így már az ezret sem érte el a példányszám. Széchenyi 1843-ban bejelentette, hogy abban az évben 50 vezércikket ír a lapba, emiatt újra megnőtt az érdeklődés, de a korábbi előfizetői számokat már nem tudták elérni. A Jelenkor 1848 júniusának végén jelent meg utoljára. Intézményünk Muzeális gyűjteményében az 1833. évi évfolyam található meg.

Társalkodó címmel 1832 januárjától hetente kétszer adták ki melléklapját. Bajza József (1832), Szenvey József (1832-1840), Helmeczy Mihály (1840-1848 áprilisa), Királyi Pál (1848 április-június) szerkesztésében. Legfőbb céljának azt jelölték ki, hogy szórakoztató, ismeretterjesztő érdekességeket, tovább divatos hazai és külföldi híreket közöljön. Ezt a vállalást az első évtizedben maximálisan teljesítették is. A körültekintő cenzúra mellett az országot, a külföldet, a gazdaságot és a kultúrát bemutató cikkekben is népszerűsíteni tudták a liberális reformellenzék nézeteit. Széchenyi olyan fontos és időszerű kérdésekben, mint például a dunai gőzhajózás vagy a Nemzeti Színház, a Társalkodó lapjain jelentette meg cikksorozatát. Néha még a főlapjánál is jelentősebb hatással bírt, az előfizetők száma a négyezer főt is elérte. Közöltek verset és színikritikákat, de elbeszéléseket csak nagyon ritkán. Olyan jelentős szerzők, mint Eötvös József, Fáy András, Jósika Miklós, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Madách Imre, Trefort Ágoston jelentették meg írásaikat. Intézményünkben az 1832-ben kiadott számok találhatók meg.

A Jelenkor számos tekintetben unikumnak számított a magyarországi sajtótörténetben. Ez volt az első olyan lap, amely „a korabeli európai, elsősorban német sajtóval összevetve is már kiállhatta az összehasonlítást”. Elsőként közölt rendszeresen tőzsdei híreket, „létesített 1834-ben külön rovatot a hirdetések számára, Értesítő címmel”. Meghonosította a tárcalevél műfaját, 1837 és 1842 között „a főváros mindennapi életéről, érdekes alakjairól írt Vegyes újdonságok” című rovattal.

oszem

Felhasznált irodalom: Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig; Magyar irodalom szerk. Gintli Tibor; Magyarország története szerk. Romsics Ignác; Új Magyar Irodalmi Lexikon vonatkozó szócikkei; wikipedia

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.