Első lépésként Bakonyi Károly készítette el a mű librettóját, amelyet azonnal elküldött a Király Színház akkori igazgatójának, Beöthy Lászlónak (1873-1931), aki a teátrum titkárának véleménye nyomán teljesen elutasította. Bakonyi azonban nem adta fel, és felkérte Heltai Jenőt, aki addigra már írásaival és színdarabjaival nevet szerzett magának, hogy „írjon verseket darabjához”. Újra Beöthy elé került a szövegkönyv, amelyen ezt követően azonban számos átalakítást hajtottak végre. Ezután kezdtek csak zeneszerzőt keresni. Először Huszka Jenőt kérték fel, aki azonban elfoglaltságra hivatkozott, de valójában a történet nem ragadta meg, utána Sztojanovits Jenőt bízták meg a komponálással, de az általa írt muzsika nem aratott tetszést. Végül Kacsóh Pongrácot, a középiskolai fizika és matematika szakos tanárt, a Zeneélet című folyóirat felelős szerkesztőjét Huszka és a színikritikus Kern Aurél javasolta az alkotóknak. Kacsóht azonban elsőre elutasította mind a színigazgató, mind a főszereplőnek kiválasztott Fedák Sári, ám miután néhány dalát eljátszhatta, megváltozott a véleményük. Kacsóh végül öt hónap alatt készült el a zenével.

A három felvonást három különböző hangulat jellemzi: „Az első tartalmában és hangvételében inkább a népszínműre emlékeztet, a második a bécsi és francia operettek hagyományos világát tükrözi, míg a harmadik a tündérvilág felidézésével egyfelől a melodráma, másfelől a mesék irányába mutat.”

A mű elkészültét a szereposztás összeállítása követte. Fedák Sárit először a két női főszerepre, Iluska és a Francia királylány életre keltésére szerződtették, azonban ő a férfi címszerepet nézte ki magának, amelyet végül meg is kapott. Iluskát Medgyaszai Vilma, a francia királykisasszonyt az Operaház szopránja, Szamosi Elza, Bagót Papp Mihály, Németh József, a kor népszerű komikusa pedig a francia királyt alakította. Vezényelt Konti József, az előadást rendezte Bokor József.

A premieren, köszönhetően „a fordulatos történetnek, a fülbemászó muzsikának és a nagyszerű előadói gárdának”, a János vitéz zajos, „minden előzetes várakozást felülmúló” sikert aratott, ami az alkotókat teljesen meglepte. A kritikusok is jól fogadták a művet, Kacsóht egyenesen „a magyar operett-zene megteremtőjének” nevezték. Egyikük így fogalmazott: „Kacsóh a magyar népdal ritmusát hímezte bele az operett hangjegyei közé”.

Az ősbemutatót követően a darab sikere csak egyre fokozódott, a Király Színházban egymást követően 165 alkalommal játszották telt ház előtt, erre korábban még soha nem volt példa, végül „öt hónap alatt kétszázezren látták az előadásokat, mialatt … szövegéből egymillió, kottájából félmillió példány fogyott el”. A premier sikerén felbuzdulva egyre több magyar színház is műsorára tűzte, néhány hónapon belül 29 vidéki magyar teátrumban adták elő. Csak a Király Színházban összesen 689 alkalommal játszották. Egészen napjainkig levehetetlen a színházak műsoráról.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Gajdó Tamás: Kacsóh Pongrác; Winkler Gábor: Operett; Magyar színháztörténet 2. kötet 1873-1920

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.