A bandában Joe testvére, Mario Duplantier a dobos, Christian Andreu a szólógitáros és Jean-Michel Labadie a basszusgitáros. Első stúdióalbumuk, a 2001-es Terra Incognita óta nem változtattak a személyi felállásukon, a 2012-ben megjelent L’Enfant Sauvage az ötödik nagylemezük volt a sorban. (A közbeesők: The Link – 2003, From Mars to Sirius – 2005, The Way of All Flesh – 2008.) A Gojira stílusa az imént felsorolt alműfajok miatt egyértelműen nem kategorizálható zárt és merev hangzásokba. Zenéjére olyan együttesek voltak hatással, mint a Sepultura, a Morbid Angel, a Meshuggah, a Metallica vagy a Pantera. A Gojira a metál technikásan ritmikus válfaját képviseli a precíz dobhangzással, a szokatlan ritmusmintákkal és az úgynevezett start-and-stop riffekkel.

Progresszív dalaik nem éppen gyakori szerkezetben szólalnak meg, ritkán használván a bevett verze-refrén-verze-refrén struktúrát. Vokális téren is változatosak, kezdve a felsikoltásszerű metál stílusától a halálhörgésig, hogy aztán tiszta énekhangokat használjanak még magasabb sikoltásokkal. Mivel az együttes tagjai Franciaország délnyugati partjáról származnak, a szülőhelyüket körülvevő festői táj inspirálta zenéjük természettel és földdel kapcsolatos érdeklődését. Dalszövegeikben spirituális hiedelmek és a környezetvédelemmel szoros aggodalmak is megjelennek. A L’Enfant Sauvage előtt 2008-ban jelent meg utoljára nagylemezük.

Az új album hangzásvilágáról Joe Duplantier elmondta, hogy „bölcsebb és nehezebb, mert a zenénk folyamatosan fejlődik. Hiszem, hogy keményebbek, mélyebbek és varázslatosabbak tudunk lenni, mint valaha. Tisztelem azt, amilyenek korábban voltunk, de egyúttal bízom abban az új irányban, amelybe merülünk: ez nem technikai változás, hanem sokkal inkább spirituális. Azt hiszem, egyre közelebb kerülünk ahhoz, amiért egyáltalán zenélünk.”

A Gojira 2011 novemberében közölte új stúdióalbum 2012 tavaszi megjelenését a Roadrunner Records égisze alatt. A LʼEnfant Sauvage lemezcím magyarul A vad gyermeket jelent. A korongra végül összesen 11 dal került fel. „Ha zenész leszel, nem kapsz hozzá egy főnököt, aki megmondhatná, mit csinálj és hogyan csináld, ezért kell roppant felelősségteljesnek lenned” ‒ indokolta Joe a címválasztást. „A szabadság felelősséggel is jár, ezért muszáj megkérdezni magunktól: mi a szabadság, mit jelent a számunkra? A LʼEnfant Sauvage ezt tükrözi. Mivel válasz úgysincs, ami van: élet és kérdések.” Aztán augusztus elsején észak-amerikai turnéra indultak.

A LʼEnfant Sauvage-t a zenekritikusok szinte egyöntetű elismeréssel fogadták. Olyan hibátlan extrém metál albumnak minősítették, amely „fenntartja a védjegyükké vált kiismerhetetlenséget, a szerkezetbeli újításokat, valamint az ökológiai-egzisztenciális költészet keverékét, miközben finoman fokozza annak drámai és érzelmi hatását”. (The Guardian) Aztán 2016-ban következett az együttestől – az azóta is utolsó album, a – Magma, amely még nagyobb sikert ért el: stílusbeli eltérésként értékelték a zenekar korábbi lemezeitől könnyedebb atmoszférikus hangzása és a tiszta vokál hangsúlyosabb használata miatt, az 59. Grammy Awards-on jelölést is kapott a legjobb rockalbum kategóriában.

Szilvási Krisztián

Forrás: wikipedia.org