A film rövid története ‒ 18. rész
Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amelyben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film – talán nem is olyan rövid – történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig.
Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.
Hollywood aranykora
Az ötvenes évek a legsötétebb hidegháborús paranoiát hozta el Amerika számára. Az atombomba, a vaníliaízű Coca-Cola és Joseph Raymond McCarthy Amerikája volt ez. No meg Hollywood aranykoráé.
Furcsa módon az ötvenes és hatvanas évek nagy részén átívelő időszak többnyire Hollywood aranykoraként él a nézői tudatban, miközben művészileg feltehetően ez volt az Álomgyár legsúlytalanabb időszaka. Rendszerkritika alig vagy csak finomkodó művészi eufemizmusokban kerülhetett vászonra, az ellenhangok nevével pedig többnyire csupán a feketelistán találkozhattunk.
Tizenkét dühös ember (1957)
Mindössze néhány, a kor mainstream filmnyelvezetétől eltérő alkotó tudott erőteljeset alkotni, többek közt az ő munkájukat dicséri a Tizenkét dühös ember (1957), A rakparton (1954) vagy a Haragban a világgal (1955) című film. A korszak stílusteremtő alkotójának a brit rendező, Alfred Hitchcock számít, akinek a Szédülés (1958) és az Észak-északnyugat (1959) elnevezésű munkáiban a narratíva új formája valósult meg. Hitchcok legelhíresültebb alkotásának a Psycho (1960) számít, amelynek ikonikus fordulata egy generáció számára jelentett meghatározó élményt.
Janet Leigh elhíresült sikolya a zuhanyban, Psycho (1960)
A filmgyártás szigorú tematizáltsággal zajlott, a kontraszelektált piacot négy-öt, domináns zsáner uralta. Az idealizált patriotizmus vált meghatározóvá, amelynek kedvelt műfaja a western lett. Tökéletes táptalaja volt, mert a kor vadnyugati mozijaiban többnyire egy magányos pisztolyhős szállt szembe azokkal, akik veszélyt jelentettek a tradicionális amerikai értékekre. Persze a műfajnak vannak művészetileg releváns képviselői is, a Délidő (1952) és A pisztolyhős (1950) című filmekre például majd hetven év távlatából is jó szívvel emlékszünk vissza.
Szintén kitermelt emlékezetes darabokat a musical és a komédia műfaja, elég csak az Ének az esőben (1952) vagy a Van, aki forrón szereti (1959) című filmekre gondolni. A háborús film, amely a technika előrehaladtával fokozatosan átvette a western piacvezető szerepét, pedig azért csak-csak produkált olyan klasszikusokat is, mint A nagy szökés (1963) vagy a Most és mindörökké (1953).
Ének az esőben (1952): kedves és amerikai, minden, amire a kor Hollywoodjában igény volt
A legfontosabbak…
A pisztolyhős (1950)
Délidő (1952)
Ének az esőben (1952)
Haragban a világgal (1955)
Tizenkét dühös ember (1957)
Van, aki forrón szereti (1959)
Psycho (1960)
A nagy szökés (1963)
Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu
A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus
13. rész ‒ Az olasz mozi nagy kora
14. rész ‒ A japán film aranykora
15. rész ‒ A lengyel iskola
16. rész ‒ Az 50-es évek indiai filmjei
17. rész ‒ A skandináv film