Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

Hollywood aranykora

Az ötvenes évek a legsötétebb hidegháborús paranoiát hozta el Amerika számára. Az atombomba, a vaníliaízű Coca-Cola és Joseph Raymond McCarthy Amerikája volt ez. No meg Hollywood aranykoráé.

Furcsa módon az ötvenes és hatvanas évek nagy részén átívelő időszak többnyire Hollywood aranykoraként él a nézői tudatban, miközben művészileg feltehetően ez volt az Álomgyár legsúlytalanabb időszaka. Rendszerkritika alig vagy csak finomkodó művészi eufemizmusokban kerülhetett vászonra, az ellenhangok nevével pedig többnyire csupán a feketelistán találkozhattunk.

Tizenkét dühös ember (1957)

Mindössze néhány, a kor mainstream filmnyelvezetétől eltérő alkotó tudott erőteljeset alkotni, többek közt az ő munkájukat dicséri a Tizenkét dühös ember (1957), A rakparton (1954) vagy a Haragban a világgal (1955) című film. A korszak stílusteremtő alkotójának a brit rendező, Alfred Hitchcock számít, akinek a Szédülés (1958) és az Észak-északnyugat (1959) elnevezésű munkáiban a narratíva új formája valósult meg. Hitchcok legelhíresültebb alkotásának a Psycho (1960) számít, amelynek ikonikus fordulata egy generáció számára jelentett meghatározó élményt.

Janet Leigh elhíresült sikolya a zuhanyban, Psycho (1960)

A filmgyártás szigorú tematizáltsággal zajlott, a kontraszelektált piacot négy-öt, domináns zsáner uralta. Az idealizált patriotizmus vált meghatározóvá, amelynek kedvelt műfaja a western lett. Tökéletes táptalaja volt, mert a kor vadnyugati mozijaiban többnyire egy magányos pisztolyhős szállt szembe azokkal, akik veszélyt jelentettek a tradicionális amerikai értékekre. Persze a műfajnak vannak művészetileg releváns képviselői is, a Délidő (1952) és A pisztolyhős (1950) című filmekre például majd hetven év távlatából is jó szívvel emlékszünk vissza.

Szintén kitermelt emlékezetes darabokat a musical és a komédia műfaja, elég csak az Ének az esőben (1952) vagy a Van, aki forrón szereti (1959) című filmekre gondolni. A háborús film, amely a technika előrehaladtával fokozatosan átvette a western piacvezető szerepét, pedig azért csak-csak produkált olyan klasszikusokat is, mint A nagy szökés (1963) vagy a Most és mindörökké (1953).

Ének az esőben (1952): kedves és amerikai, minden, amire a kor Hollywoodjában igény volt

A legfontosabbak…

A pisztolyhős (1950)

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Délidő (1952)

Ének az esőben (1952)

Haragban a világgal (1955)

Tizenkét dühös ember (1957)

Van, aki forrón szereti (1959)

Psycho (1960)

A nagy szökés (1963)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus
13. rész ‒ Az olasz mozi nagy kora
14. rész ‒ A japán film aranykora
15. rész ‒ A lengyel iskola
16. rész ‒ Az 50-es évek indiai filmjei
17. rész ‒ A skandináv film