A világ legnagyobb, ember által alkotott létesítménye mintegy kétezer éven át épült, a kr.e. 3. századtól a kr.u. 17. századig azért, hogy megvédje Kínát az észak felől támadó nomád törzsektől. Jelenleg körülbelül 7200-8800 kilométerre becsülik a hosszát, de egyesek szerint még ezt is meghaladja. Pontos meghatározása azért nem egyszerű, mert nem egybefüggő falról, hanem egy erődítményrendszerről van szó; különböző korokban, több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége gyakran megszakadva, elsősorban a természeti adottságok, a hegyek vagy a folyók miatt. Fő vonala mellett számos kisebb ággal rendelkezik, amelyek az önálló államok határait jelzik. A hegyvonulatok gerincén húzódik, több kiindulópontja is van. Keletről Shanghai-nál indul, és egészen a Góbi-sivatagig tart. A ma látható falak elsősorban a Ming dinasztia idején épültek, de a hatalmas területen kanyargó építmény későbbi dinasztiák hozzájárulásának is köszönhető. Darabjainak épsége változó, sok helyen áldozatául esett a vandalizmusnak, vagy téglánként elhordták építkezésekhez.

Valóban látható a világűrből? Korábban gyakran elhangzott, hogy ez az egyetlen olyan emberi alkotás, amely a Holdról szabad szemmel látható. Az ezzel kapcsolatos legenda egy 1932-es amerikai képregényből ered. Az elsőként 1754-ben, William Stukeley régiségkereskedő levelében felbukkanó legendával ellentétben a kínai nagy fal nem látható szabad szemmel az űrből, mivel csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez. Az űrhajósok beszámolói alapján egyértelmű, hogy távolabbról nézve már nem lehet kivenni az építményt.

A kínai nagy fal Thomas Child 1870-es fényképén

A fal első szakaszait a kr.e. 7. században építették az egymással versengő fejedelemségek. Kína első császára, Csin Si Huang-ti hadvezére kr.e. 214-ben kapott parancsot arra, hogy a már meglévő északi, határ menti erődöket összekösse, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A nagy fal megépítését elsősorban a Ming dinasztiának köszönhetjük: 1368 és 1644 között 8850 kilométert építettek fel, és mintegy 25 ezer őrtornyot is felállítottak. A legenda szerint jövendőmondók azt jósolták, hogy csak úgy épülhet fel a „Nagy Fal”, ha egy Van nevű embert, vagy helyette tízezer másikat befalaznak. Sikerült is egy Van nevű embert találni, akit azonnal kivégeztek, és örökre a falba zártak. Egy másik rege szerint egy Meng Csiang-nü nevű asszony férje meghalt az építkezés során, akit befalaztak, de a felesége keserves sírásától összedőlt a falszakasz, így az özvegy el tudta temetni a férfit. Akik az építkezések során elpusztultak a kegyetlen munkában, azok holttesteit valóban beépítették, emiatt nevezik a nagy falat a világ leghosszabb temetőjének vagy a Könnyek Falának. Összesen több mint egymillióan vettek részt az óriási munkában, a régészek pedig számos, a fal alá temetett emberi maradványt találtak.

Katonák mellett törvényszegő bűnösökkel, elítéltekkel, hadifoglyokkal, valamint parasztokkal építtették a falat, de volt köztük több ezer kényszermunkára ítélt tudós is. Rengeteg embert dolgoztattak halálra. Sokáig azokat, akik megszegték a törvényt, nem kivégezték, hanem kiküldték a falra. Aki például nem akart engedelmeskedni Csin Si Huang-ti hírhedt könyvégetésre vonatkozó rendeletének, amellett, hogy megszégyenítő „tetoválást” kapott az arcára, kivitték a falépítéshez. Az építkezés során számos veszély fenyegette a munkásokat, mintegy 400 ezren haltak meg a hideg, a betegségek, az éhezés és a kimerültség miatt. Testüket azért temették a falba, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. Volt olyan idő, amikor az építkezés áldozatait a fal tetején vitték végig, a koporsó tetején egy ketrecbe zárt kakassal. A kakas kukorékolására azért volt szükség, hogy ébren tartsa a halott lelkét, amíg átkelnek a falon. Attól féltek, ha nem így történik, akkor a halott lelke örökre a falnál marad.

A nagy fal hushani szakasza Észak-Korea határa mentén

A fal magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. Egyes szakaszai olyan vastagak, hogy autóval is kényelmesen végig lehetne hajtani rajtuk. Először a tornyokat építették meg, amelyeket négy hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek fel. Utána ezeket erődfalakkal kötötték össze. Belsejében összekötő folyosót és rakodóhelyiségeket találunk. Néhány száz méterenként bástyákat, őrtornyokat építettek, innen figyeltek, és figyelmeztettek az ellenségre az őrök, de itt tárolták a fegyvereket és az élelmiszert is. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy időben észleljék a külső támadásokat. Mivel éppen nyíllövésnyi távolságra voltak egymástól a bástyák, támadás esetén a védők gyorsan tudtak üzenetet küldeni akár több száz kilométer távolságra is. Tűz- és füstjelekkel továbbították a közelgő veszély hírét, így átcsoportosíthatták a seregeket a birodalom más területéről. Azonban a fal összességében olyan hosszú volt, hogy az egész rendszer védelme megoldhatatlannak tűnt: egy üzenet 24 óra alatt futott végig a teljes hosszán. Most üzenetek helyett minden év májusában maratoni futók veszik birtokba a nagy falat.

A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét agyaggal és kőzúzalékkal töltötték fel. Területenként változik az anyag, amelyből a falat építették, hiszen mindenhol a közelben elérhető alapanyagokból dolgoztak. Mészkövet, gránitot és égetett téglát is használtak. Bár nagyrészt téglából készült, egyes szakaszai kövekből vagy földből, bizonyos részei pedig nádból, fűzfából és homokból. A legérdekesebb az, hogy cementet itt sosem használtak, helyette ragacsosrizs-habarccsal tapasztották össze a köveket, melynek kötése erősebb a hagyományos habarcsénál (még a földrengéseket is kibírta évszázadokon át), ez lehet a titka a fal tartósságának. A kémiai analízis kimutatta a rizsben található szénhidrátot, és azt, hogy a mészkőben jóval apróbb kalcium-karbonát kristályok keletkeztek.

A nagy fal pekingi szakaszának egy része

Kína a legfontosabb nemzeti szimbólumának tekinti ezt a kétezer éves építményt, melynek állapota azonban drámaian romlik, főként a természetes eróziótól. Északnyugati szakaszai gyors ütemben pusztulnak, bizonyos részek néhány évtizeden belül teljesen eltűnhetnek a természeti hatások és emberi beavatkozások miatt. Ráadásul napjainkban a fal vandalizmus áldozatává is sokszor válik: tégláinak egy részét a helyi lakosok elhordják, hogy abból építkezzenek, más részei pedig a szabálytalanul működő bányák miatt omlanak le. A becslések szerint a Ming-kori falnak kb. a 40%-a már eltűnt.

Restaurátorok hosszú évek óta próbálják felújítani legalább a fal egy részét, elsősorban a turisták miatt, azonban ennek ellenére is csak néhány szakasza látogatható. Évente több mint tízmillióan keresik fel. Egyik legnépszerűbb része a Badaling (a címlapképen), amelyet már 300 államfő és VIP-vendég látogatott meg a világ minden részéből. Számos híres ember megfordult itt: II. Erzsébet, Margaret Thatcher, Richard Nixon és Ronald Reagen is. A másik legkeresettebb pedig a Mutianyu 20 km-es szakasza, amely 90 km-re található Pekingtől. A falra jegyvásárlás után lehet felmenni, ha megmászunk egy dombot. A turistáknak lehetőségük van felvonóval megközelíteni, lefelé pedig akár csúszdát is választhatnak. A kínai történelem monumentális örökségéről gyönyörű a kilátás, ameddig csak a szem ellát.

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, index.hu, invia.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.