Ismerősei, bizalmasai Afrikában Tania-nak, az idős afrikai asszonyok Jerienek hívták; az angol nyelvű országokban Isak Dinesen álnéven jelentek meg a művei; a német nyelvterületek olvasói pedig Tania Blixen néven ismerik. Sírján (1962-ben halt meg) a Karen Blixen név áll. Legismertebb könyve a Volt egy farmom Afrikában, amelyet a Kenyában eltöltött 17 éve alapozott meg, és amelyből 1985-ben Sydney Pollack rendezésében film is készült Távol Afrikától címmel Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével.

Karen Blixen első írói álneve Osceola volt, viszont egyetlen regényét, az Angyalok bosszúját Pierre Andrézelként jegyezte. A misztikus, viktoriánus stílusú történetet 1944-ben Dánia német megszállása alatt írta, mintegy túlélési terápiaként. A regény Angliában 1946-ban, az Egyesült Államokban 1947-ben jelent meg, álneve ellenére azonban a kiadó és a fordító személye miatt tudni lehetett, hogy valójában Blixen az írója. S habár a sajtó megpróbálta elismertetni vele a szerzőséget, ő mindvégig tagadta, nem kevéssé köszönhetően annak, hogy a regény története eléggé egyértelműen a dán nép és a német megszálló hatalom kapcsolata allegóriájának tűnik. Végül aztán csak 1956-ban, egy interjú során vallotta be nyilvánosan, hogy az Angyalok bosszúja az ő „törvénytelen gyermeke”.

Az említett allegória helyett mások inkább a Jane Eyre paródiájaként értelmezik, mindenesetre az tény, hogy jól felismerhetőek benne a Karen Blixent foglalkoztató kérdések és témák: a különleges női karakterek, a képmutató vallásosság, az erényességnek álcázott hatalomvágy és általában a maszk, amely szerinte jellemzőbb az emberre, mint a valódi arca. A regény története az 1840-es években játszódik. Lucan és Zosine két magára maradt angol lány, akik eltérő okokból hagyják el szülőhelyüket, hogy végül egy Franciaországban élő idős skót pap és a felesége fogadják őket magukhoz. Ám a lányoknak hamar rá kell döbbenniük, hogy az emberség helyett a lelkész és neje valójában rabszolgáknak szánja őket…

Két valódi oka van igazából a regény megszületésének. Az egyik prózai: Blixen, mivel szűkös anyagi körülmények között élt, s a háború alatt külföldi jövedelmeihez nem tudott hozzájutni, a könnyű pénzkereseti lehetőséget látta benne. A másik okot azonban az Angyalok bosszúja egyik karaktere fogalmazza meg a legpontosabban, amikor arról beszél, hogy az ember alapvető joga és – bizonyos helyzetekben – a kötelessége is, hogy jól érezze magát, még akkor is, ha olyan börtönbe van zárva, ahol még az is tilos, hogy rabnak nevezze magát. Mert aki nem képes felvidítani magát legalább egy kicsit, az végleg elveszett. Ami viszont biztos: Karen Blixen sosem fog elveszni a világirodalom fenséges emlékezetéből.

Szilvási Krisztián