Régen, amikor egy hajó kifutott a kikötőből, teljesen elszigetelődött minden szárazföldtől. Bármilyen probléma adódott, az csak akkor derült ki, ha nem érkezett meg időben a céljához, vagy ha megtalálták a maradványait a nyílt vízen. Esélyük sem volt a segítségre. Samuel F. B. Morse találmányának, a távírónak köszönhetően ez megváltozott, mert lehetővé vált a vezeték nélküli kommunikáció, így az úton lévő hajóknak módjuk nyílt a segítségkérésre nem csupán a legközelebbi szárazföldtől, hanem más, a közelben járó vízi járművektől is.

A nemzetközi morzekód vészjelzés szétbontva az S, O, S betűknek felel meg. Ennek a rövidítésnek többféle értelmet is tulajdonítanak mind a mai napig: Save Our Souls (Mentsétek meg a lelkeinket), Save Our Ship (Mentsétek meg a hajónkat), Stop Other Signals (Szüntessetek be minden más jelzést), Send Out Succour (Küldjetek segítséget) vagy Send Our Savior (Küldjétek a megmentőnket), a valóságban azonban semmiféle jelentést nem szántak a segélyhívónak, egyszerűen azért ezt választották, mert könnyű használni és felismerni még interferencia mellett is, csak véletlen, hogy SOS-ként fordítható le. A hivatalos írásmódja az SOS, felette folyamatos felülvonással.

Az SOS-t először 1909. június 10-én a Slavonia hajó használta Portugália partjainál, az Azori-szigeteknél. Előtte, 1899 óta vészhelyzetben a hajók a CQD (— · — · | — — · — | — · ·) jelsorozatot adták le, amelynek a jelentése „Sürgős! Minden állomásnak!” volt. A Slavonia összes utasát kimenekítette a közelben járó Prinzess Irene és Batavia, de a ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti segélyhívás csak a Titanic 1912-es katasztrófája után vált általánosan használttá. Az óceánjáró rádiókezelői még felváltva használták a két jelzést, azt gondolván, hogy így biztosabban eljut valakihez, de sajnos nem ez történt. Éppen abban az időben küzdött egymással a kétféle vészjelzés, a régi kezdett kimenni a divatból, az új azonban még nem terjedt el. Több rádiós fogta is a jelzést, de azt hitték, hogy normál táviratról van szó, ezért továbbálltak más hullámhosszra. A Titanic katasztrófája végleg rendet teremtett, és a CQD-t mindenhol felváltotta a sokkal egyszerűbb és jellegzetesebb SOS, mely bevonult a rádiózás történetébe éppúgy, mint a köztudatba, hiszen bárki hallja, pontosan tudja, mit jelent, még ha fogalma sincs a morzejelekről.

A technika fejlődésével a morzejelek elvesztették általános jelentőségüket, a vészjelek leadásában azonban továbbra is fontosak maradtak egészen 1999-ig. Ekkor leváltotta a GMDSS, az Általános Tengeri Vészjelző és Biztonsági Rendszer, mely az ultrarövid-, rövid- és középhullámú rádió, valamint a műholdas távközlő és vészhívó rendszereket fogja össze.

Manapság az SOS kifejezés elszakadt az eredeti formájától, hiszen írásban és szóban is használjuk.

tmoni

Forrás: Wikipédia, National Geographic, 24.hu, Huszadik Század

A képek a pixabay.com és a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.