Még mielőtt belemélyednénk az aktualitásokba, valamint a jelenlegi helyzet szülte kényszerlehetőségekbe, reményekbe és tervekbe, egy sikertörténettel kezdem: tavaly decemberben rendezték meg a FESZT-FEST – Fesztiválgyőztesek Fesztiválját, a Kárpát-medencei amatőr színtársulatok legjelentősebb találkozóját, ahol az évad legjobb előadásáért járó Paál István Diplomát a RÉV Színház – KB35 – FAQ Színház koprodukciója, a Pillangó nyerte el. Két évvel ezelőtt ugyanezzel kezdtem, és úgy vélem, ideje most is megkérdeznem: „amatőr” színtársulatként mennyire araszoltok a „nagyok” irányába, egyáltalán lehet-e, kell-e a saját kereteitek között tovább nyújtózkodnotok?

Az elmúlt két évben is nyújtózkodtunk rendesen, és ahogy eddig, most is sikerült fejlődnünk, több fronton is. A tavaszi pályázati időszakban minden eddiginél nagyobb költségvetésre pályáztunk, és nagyon erős támogatást sikerült szereznünk. A KB35 Inárcs Társulattal közös Anyakicsinyítés című előadásunkat beválogatták a X. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé programjába. Egyre több és erősebb együttműködői és partneri viszonyt sikerül kiépítenünk, aminek köszönhetően még szélesebb szakmai körben ismerik meg a munkánkat. Az előadásszámunkat évről évre növelni tudjuk, és ezzel természetesen az elérésünk is növekszik, mind diákszámban, mind befogadói intézmény vagy elért város tekintetében. Már szívesebben is gondolkodunk inkább független társulatként magunkra, semmint amatőrként, hiszen 150-200 alkalommal játszunk évente, van egy 8 előadásból álló repertoárunk és éves szinten minimum két bemutatónk. Fő profilunk, a színházi nevelés miatt természetesen nehezebb helyzetben vagyunk, mint a kőszínházak, mivel jóval kevesebb azon alkalmainknak a száma, ami nyitott esemény, hiszen 90%-ban osztályközösségekhez szólunk, ez pedig kifelé nem mondható látványos tevékenységnek. Ebben a társulati működésben ez a 9. évadunk, talán most kell egy sebességgel visszaváltani, és a már megteremtett lehetőségeket kiaknázni maximálisan, mielőtt ismét a következő fokozatba kapcsolnánk. Húszas éveink végén, harmincas éveink közepén vagyunk épp, már tolódik a fókusz a családalapításra, lassan kíméletesebben kell bánnunk magunkkal, az energiáinkkal, mint tettük azt pár évvel ezelőtt.

Szabó Gergely, Szántó Dániel, Bálint Betty, Balla Richie (hátul), Lakatos Dorina (elöl)

A világjárvány a hétköznapi élet teljes területén átírt minden megszokott sémát és tervet. Így ahelyett, hogy mosolyogva kérdezhetném, hogyan telt az idei nyár, helyette borongósan azt kell tudakolnom, hogyan vészeltétek át ezt az év eleje óta tartó időszakot?

A tavaszi időszakban, március 11-én léptünk utoljára színpadra. Ezt követően közel negyven előadásunk maradt el. Társulati szinten meg is állt nálunk az élet, inkább mint egymás barátai kerestük a többieket, online tartottuk a kapcsolatot, de nem dolgoztunk, nem találkoztunk viszonylag sokáig. Mindannyian más-más taktikát választottunk a karanténidőszak alatt. Volt, aki ételkiszállítással segítette az időseket, volt, aki más színházi projekten dolgozott közben, de leginkább családjaink, szeretteink között töltöttük ezt az időszakot. Márciust követően augusztus 16-án álltunk ismét nézők elé, a szegedi Thealter Fesztiválon a Pillangót mutattuk be nagy sikerrel. Szóval produkciók tekintetében nem volt túl aktív időszak, de ahogy említettem, a szakmai munka nem állt meg, hiszen épp pályázati időszakban voltunk, így a mostani évad tervezése már akkor elkezdődött, naptárak egyeztetésével, külső alkotók és partnerek leszervezésével telt az időszak, készültünk az őszi újrakezdésre, amely végül ugyanúgy borult, mint a tavaszi program.

Milyen muszáj-keretek között futtok neki, futottatok neki a következő évadnak? Mennyiben befolyásolják a terveiteket a járvány miatti kötelező szabályok és óvintézkedések?

Azt, hogy mennyire húzza keresztbe a számításainkat a járvány, egy készülő produkcióink konkrét példáján keresztül tudnám érzékeltetni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesülettel koprodukcióban készítjük bulivan / majdjövök című előadásunkat, amelynek már nyár elején megkezdődtek az előkészületei. Szeptember elején szerettük volna bemutatni, de akkor egy színészünk kontaktszemély lett COVID-19-es megbetegedés kapcsán, így a főpróbahetet kénytelenek voltunk októberre tolni. Októberben egy másik vírusos megbetegedés miatt kellett halasztanunk, és most ismét muszáj volt meghoznunk egy nehéz döntést a projekttel kapcsolatban, így nagy valószínűséggel csak tavasszal tudjuk majd bemutatni. Egy másik produkcióinkban rövid úton kellett színészt helyettesítenünk, de minden a legnagyobb rendben zajlott végül, remek beugrással. Minden iszonyúan bizonytalan lett, napról napra változnak dolgok, pillanatok alatt kell újratervezni eseményeket, melyek aztán szintén rövid idő alatt nullázódhatnak le. A konkrét gyakorlatot tekintve pedig lényegesebben nehezebb az osztályok leszervezése, hiszen most mindenki – teszem hozzá joggal – óvatosabb. Mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek sok tényezőt kell megvizsgálniuk, hogy elengedik-e a gyerekeket egy előadásra, és az iskolák is sokkal kevesebb lehetőséget fogadnak be. Az előadásaink java a Generációk Művelődési Háza falain belül valósul meg, ahol belépéskor testhőt mérnek, illetve a járványügyi szabályoknak megfelelően a résztvevők maszkban vannak jelen, és mi is, amint kilépünk a szerepből, maszkot veszünk, és úgy beszélgetünk a diákokkal a kis- és nagycsoportos formákban. Sok mindent lehet hallani, de ha nem szigorodnak az előírások, akkor a mi működésünk ilyen szempontból biztonságban van, tudunk dolgozni, találkozni biztonságos keretek között.

Nagy Zsolt Zsozsa, Bálint Betty, Szántó Dániel

Milyen projektekkel készültök a 2020/2021-es szezonban, várhatunk-e új „nagyprodukciót” tőletek? Ki dönti el közületek és milyen szempont(ok) alapján, mit állítsatok színpadra?

Nagy tervekkel indultunk neki az idei évadnak is, de a bizonytalan helyzet azért sok mindent megkever. Mivel a legelső bemutatónkat folyamatosan halasztani kényszerülünk, így a későbbi projektek is alakulnak ezzel együtt. De konkrét tervek, sőt folyamatok is elindultak már, amelyeknek előbb-utóbb látható bizonyítéka is lesz. Az idei évben is van lehetőségünk újabb együttműködésekben részt venni, a Máltaival közös projektünk például ilyen, amelybe a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves drámainstruktor hallgatója, Horváth „Holly” Lilla Melinda csatlakozott, aki az első félévben nálunk tölti szakmai gyakorlatát.
Októberben kezdetét vette a RÉV – Matrózok projekt, amelynek fő célja, hogy olyan vendégszínészek dolgozzanak együtt, akik az elmúlt években már játszottak, közreműködtek színházi vagy épp színházi nevelési előadásainkban (Árvai Péter – Massza; Bojkovszky Zsolt – Liliom, Kívül-belül, 146 nap, Pillangó; Horváth Lilla – bulivan / majdjövök; Szabó Gergely – Liliom, Méretre vágva), a rendezői szerepet pedig én töltöm be.
A középiskolás korosztály mellett a legkisebbnek is készítünk egy kéttanáros drámaórát, a klasszikus Jancsi és Juliska történetből, Lakatos Dorina rendezésében (játsszák: Nyári Barbi m.v. és Szántó Dániel).
Készülünk színházi produkcióval is. Tárnoki Márk vezetésével improvizációkból épülő előadásba kezdünk hamarosan, Világgá címmel, amelyben olyan helyzetekről, életszituációkról gondolkodunk, melyek már tarthatatlanná válnak a benne szereplők számára, és muszáj tenniük valamit: vitatkozni, botrányt csinálni, világgá menni.
De ez a négy előadás csak az első félévünk termése, a tavaszi időszakról szívesen mesélek majd február környékén.

Legutóbbi színházi nevelési előadásotok, a Fény leszel igazán súlyos témákat boncolgatott, köztük a fiatalkori öngyilkosságot. Készültök újabb komoly témákhoz nyúlni, amelyek ennek a korosztálynak az elevenébe vágnak?

Minden esetben arra törekszünk, hogy olyan témákkal kínáljuk meg az aktuális korosztályt, melyek valóban jelen vannak a résztvevők életében. Természetesen ezek közül vannak általánosabbnak mondható és húsba vágóbb felvetések is. Jelenleg a RÉV – Matróz projekt az, amelyben egy ilyen jellegű történetről gondolkodunk, ez pedig egy csoportos erőszak köré épülő sztori, ami egy bírósági tárgyalás mentén igyekszik felgöngyölíteni a valós szituációt. Edna Mazya Kisded játékok című drámájáról van szó, jelenleg műhelymunkákkal igyekszünk körüljárni, hogy vajon bennünket mi is érdekel igazán a történetből, miről szeretnénk majd beszélgetni, gondolkodni a résztvevőkkel. Sok kérdés felmerül ilyenkor az emberben, hiszen nyilván jobb lenne boldog és vidám történeteket játszani csak, de ha egyszer ezek a szörnyűségek is velünk, mellettünk vannak, akkor nekünk dolgunk van vele, nem csinálhatunk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Talán segítséget tudunk adni a felismerésre, vagy épp a közös feldolgozásra, megbeszélésre.

Balla Richie, Lakatos Dorina

Még a beszélgetésünk előtt említettél egy különleges tantermi színházi szemlét. Erről mit kell tudnunk bővebben?

Áprilisról novemberre került az I. Győri Tantermi Színházi Szemle, amely a RÉV Színház szervezésében kerül megrendezésre. Az elmúlt években minden alkalommal ott voltunk a budapesti FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) szemléin, sőt előadásainkkal mindig sikerült támogatást szereznünk. Ennek a formulának az első vidéki eseményét tartjuk meg a Summa Artium pályázati támogatásának köszönhetően. Az év eleji felhívásunkra 12 vidéki kőszínházból / független társulatból 14 előadás jelentkezése érkezett be, Soprontól Celldömölkön át Szekszárdig. Az általunk felkért színházi nevelési szakemberek, Hajós Zsuzsa és Patonay Anita ezekből választotta ki azt a 6 produkciót, ami Győrben is bemutatkozhat, és a zsűri döntése alapján további előadásokra nyerhet támogatást. Bár szerettük volna, hogy a győri közönség számára is elérhető legyen a találkozó, sajnos a járványügyi előírások most ezt nem teszik lehetővé.

Változott-e a tavalyihoz képest a jövőképetek? Vannak-e a RÉV Színháznak olyan kitűzött távlati céljai, amelyek meghatározzák majd az elkövetkező éveket úgy a számotokra, mint a közönség részére?

Távlati céljaink megegyeznek az elmúlt évek és a jelen célkitűzéseivel: stabil repertoárt építeni, Győrben és országszerte eljutni olyan diákokhoz, akik ritkán vagy egyáltalán nem kapnak színházi élményt. Színházi oldalról jelenleg egy előadásunk, a Pillangó van műsoron, de szeretnénk a következő időszakban 3-4 produkcióra duzzasztani az aktuális repertoárunkat. Színházi nevelési területen pedig továbbra is magas szakmai színvonalon, fontos témákról kívánunk beszélni, és olyan szakemberekkel dolgozni, akikkel tudunk egymásnak új, friss impulzusokat adni.
Jelenlegi társulatunk mellett (Bálint Betty, Balla Richie, Lakatos Dorina, Nagy Zsolt Zsozsa, Szántó Dániel) a színészi bázisunkat is erősítenénk, szerencsére egyre több olyan munkatársunk van, akikben egy-egy produkció kapcsán gondolkodhatunk.
És szeretnénk megtartani azokat az erős kötelékeket, amelyek két győri intézményhez kötnek bennünket: a Generációk Művelődési Házával olyan erős szimbiózisban dolgozunk, ami manapság a legfontosabb kapcsolat számunkra, hiszen ők adnak a színházi nevelési előadásainknak teret és lehetőséget. A Rómer Ház pedig operatív és színházi működésünkben hatalmas segítség. Szóval röviden: szeretnénk dolgozni, alkotni és játszani!

Szilvási Krisztián
Fotók: Mezősi Kristóf

Az I. Győri Tantermi Színházi Szemle programja:

BUDAÖRSI LATINOVITS SZÍNHÁZ: Apa anya fiú lány
rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám

SZAKURA PRODUKCIÓ: Atya, Fiú, …
rendező: Gyevi-Bíró Eszter

KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF NEMZETI SZÍNHÁZ: Osztályelső
rendező: Réczei Tamás

MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ: M.A. naplója
rendező: Szőcs Artúr

ESCARGO HAJÓJA SZÍNHÁZI ÉS NEVELÉSI SZÖVETKEZET: Tisztelt Szülő(k)!
rendező: Szalai Ádám

MAGYARORSZÁGI NÉMET SZÍNHÁZ: OUT! ‒ Gefangen im Netz
rendező: Stephan Rumphorst