77

Austin Wright: Éjszakai ragadozók

Könyvkritika

austin-wright-ejszakai-ragadozok

Az Éjszakai ragadozók regény a regényben, műfaját tekintve végső soron thriller, bár a kerettörténet körülbelül csak annyira izgalmas, mint egy szalagavató bál a nyugdíjazás előtt álló osztályfőnök számára. A regénybeli regény sokkal izgalmasabb, de nem világos, miért ezt a formát választotta Austin Wright. Valamilyen kapocsnak léteznie kell a két történet között, de ember legyen a talpán, aki ezt világosan látja.

A kerettörténet főszereplője Susan, aki egy kéziratot kap a volt férjétől, Edwardtól. Susan és Edward több mint 20 éve váltak el; a férfi akkoriban hagyta félbe a jogi tanulmányait, hogy az írásnak szentelje minden idejét, de folyton kudarcot vallott. Susan három hónapig halogatja a kézirat elolvasását, de aztán egy hétvégén, amikor a mostani férje épp egy szívsebészeti találkozóra utazik, kezébe veszi az Éjszakai ragadozók című regényt, és olvasni kezd.

Edward regényének főszereplője Tony Hastings, aki a feleségével és tizenéves lányával autózik Maine felé. Vakációzni készülnek, Tony éjszaka is vezet, hogy hamarabb odaérjenek. Éppen Pennsylvania északi részén haladnak át, amikor három fickó leszorítja őket az autópályáról, gumidefektet okozva Hastingsék kocsiján. A kerékcserét és egy rövid vitát követően a három idegen erőszakkal szétválasztja a családot: ketten elhajtanak Tony feleségével és lányával a család kocsiján, a harmadik férfi pedig Tony-val megy tovább, az egyezség szerint a legközelebbi rendőrőrsre, hogy bejelentsék a koccanást. Hamarosan kiderül: nem Hastingsék autóját követik. A pasas kiviszi Tony-t az erdőbe, és magára hagyja. Tony gyalog tér vissza az első lakott településig, ahonnan telefonon értesíti a rendőrséget. A következő 24 órában megtalálják előbb a család autóját egy folyóban, majd Tony feleségét és a lányát, meztelenül, holtan egy erdei tisztáson, közel ahhoz a helyhez, ahol Tony-t is az erdőben hagyta a harmadik férfi.

A fejezetek váltakozva követik Susant, ahogyan a kéziratot olvassa, néha a múltján, az Edwarddal való kapcsolatán merengve, illetve Tony-t, ahogyan megbirkózik a rátörő félelemmel, szégyennel, gyásszal, dühvel, depresszióval és bosszúvággyal. A regény nagy részét Tony Hastings története tölti ki; Edward regényét többnyire rövid fejezetek szakítják meg, amikor Susan abbahagyja az olvasást, bár van két viszonylag hosszabb rész is, amelyből több is kiderül Susan és Edward múltjáról, az ő házasságukról, a válás okáról.

Tony Hastings története rendben van. Ő a központi karakter, szinte teljesen csak rá fókuszál a szerző, és nagyon jó képet fest az erőszakkal életében még nem találkozó matematikatanárról. Nagyon is hihető figura elevenedik meg a könyv lapjain, egy olyan békés ember, aki kamaszkora óta nem verekedett, és akkor is mindig alulmaradt. Hirtelen olyan szituációba keveredik, amit nem tud kezelni: éjszaka, az isten háta mögött három férfival találja szemben magát, három erőszakosan fellépő idegentől kellene megvédenie a családját, de az első dolog, amit érez, az a pánik és a félelem. Amikor rádöbben arra, hogy itt neki meg kell védeni a családot, már tulajdonképpen késő.

Az olvasóban vegyes érzéseket keltenek ezek a jelenetek. Egyrészről sokkol az epizód kegyetlen realitása: valószínűleg valamennyien autóztunk már éjszaka, idegen helyen, kietlen pusztaságban, és egy kicsit megrémít a gondolat, hogy ez bármikor bárkivel megtörténhet. Aztán egyszerre dühítő és zavarbaejtő Tony viselkedése. Azt várnánk, hogy macsó férfiként megvédje a nőket – de közben tudjuk: három gyanús külsejű férfival szemben valójában tehetetlen. Az érzés, hogy Tony egy kicsit puhány, később is elkísér, de mindvégig társul egy másikkal, ami azt súgja: Tony valószínűleg teljesen érthetően viselkedik. Bűntudata támad, majd bosszúra szomjazik, aztán próbál újra normális életet élni, de a feltörő emlékek még egy évvel később is kísértik és a kétségbeesésbe kergetik, amikor az ügyben eljáró nyomozó felajánlja, hogy esetleg a végére járhatnak a dolgoknak.

A kerettörténet ezzel szemben nincs rendben – vagy én nem találtam meg, hogyan kapcsolódik Susan és Edward története Tony Hastings sztorijához, legalábbis azon túl, hogy Susan olvassa Edward regényét, amely Tony drámájáról szól. A könyv eredeti címe – Tony and Susan – is arra utal, hogy kettejüket összeköti valami. Susan is mereng valami hasonlón olvasás közben, és keresi a hasonlóságot az ő világa és Tony története között, próbálja megfejteni, hogy Edward mit akart üzenni neki a regénnyel. Talán valami olyasmit, hogy felelősséggel tartozunk a szeretteink iránt, csakhogy ez a párhuzam nagyon elvont és erőltetett.

Azt gondolom, úgy tisztességes, ha megemlítem, hogy a regényt annak 1993-as megjelenésekor a kritika jól fogadta; a Publishers Weekly okos prózáját dicsérte, a The New York Times lenyűgözőnek és ellenálhatatlannak titulálta, Ruth Rendell pedig azt mondta róla: lebilincselő, rémisztő, gyönyörű és megdöbbentő. Tudjuk, hogy ezek a pár szavas ajánlók híres szerzők tollából nem mindig mérvadóak, de a regénybeli regényre szerintem illenek. Nekem az nem tetszett, ahogy Austin Wright Tony Hastings történetét keretbe helyezte.

A könyv alapján 2016-ban Tom Ford rendezett mozifilmet, amelyhez a forgatókönyvet is ő írta. A vásznon Susant Amy Adams alakítja, míg Edwardot és Tony-t egyaránt Jake Gyllenhaal játssza. Nyomasztó hangulatú film, akárcsak a könyv, napokig velünk van azt követően is, hogy megnéztük, illetve befejeztük a könyvet. A Könyvmolyképző Kiadót dicséri, hogy a regényt magyarul nem filmes borítóval, nem Jake Gyllenhaal és/vagy Amy Adams arcával próbálják eladni Magyarországon, hanem igazodik a 2016-os angol nyelvű kiadáshoz, ízléses, megnyerő és kifejező.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

2020.10.30