A Battyhyány család 25 kiváló történelmi személyt adott nekünk, régóta kötődnek az orvosláshoz. Batthyány-Strattmann László első nagy drámai élménye az 1876-os dunai árvíz volt, amely elől csak nagy nehézségek árán tudtak elmenekülni Dunakilitiről Köpcsénybe. Édesapja később elhagyta a családot, ebbe édesanyja belebetegedett, és korán meghalt. Zilált otthoni élete miatt rossz tanuló és nagyon problémás gyerek volt.

A kalksburgi kollégium után, 1885-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult, majd Ungváron érettségizett le. Ezt követően Magyaróváron folytatta tanulmányait, majd a hadseregbe került huszárönkéntesként. 1892-től a bécsi tudományegyetem bölcsészettudományi karán kémiát tanult, de hallgatott filozófiát és csillagászatot is. Miután oklevelet szerzett, beiratkozott az orvosi karra. Már itt is kiemelkedett, kitűnt alapos felkészültségével, szorgalmával, végül 1900-ban avatták doktorrá. Orvosi tanulmányai alatt, 1898-ban feleségül vette az osztrák arisztokrata családból származó Marie Theresie von Coreth-t, akivel boldog házasságban élt, tizenkét gyermekük született. Felesége képzett nővérként asszisztens volt férje műtétjeinél.

Batthyány-Strattmann Lászlót mindig nagyon érdekelte a kémia, és ennek később is nagy hasznát vette. Már orvostanhallgatóként eldöntötte, hogy köpcsényi birtokán kórházat fog berendezni. 1902-re készen is állt a 30 ágyas intézmény, melyet a legmodernebb berendezésekkel szerelt fel. Az 1. világháború idején kórházát 70 ágyasra bővítette, és a település körorvosi feladatait is ellátta. Figyelme fokozatosan fordulta a szemorvoslás felé: ekkor Magyarországon még sokan szenvedtek vakságot okozó szembetegségekben, ezért határozta el, hogy szemészorvos lesz. Bécsben sebész- és szülészmesteri vizsgát tett, majd 1906-ban megszerezte szemorvosi oklevelét is.

Köpcsényben bármivel felkereshették a betegek, vagyonából óriási összegeket áldozott a kórházra, betegeire. Ebben az időben ritkaságnak számított a laboratórium, de nála még ez is rendelkezésre állt. Óriási betegforgalmat bonyolított, erején felül dolgozott. A családi törvények értelmében 1915-ben megörökölte a hercegi címet, a körmendi hitbizományt és a Strattmann nevet. Trianon után Köpcsény Ausztriához került. Itt lévő kórházát az osztrák államnak adományozta, körmendi kastélyába költözött, ahol az egyik melléképületben szemészeti klinikát rendezett be. Tekintélyes szakkönyvtárat is létesített, a legszínvonalasabb hazai és külföldi folyóiratokat járatta. Betegeit ingyen gyógyította, sőt még anyagilag is támogatta őket, ezért kapta a „szegények orvosa” jelzőt. Orvos volt a hercegek között, herceg az orvosok között. 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába hívta és rendes tagsággal tüntette ki.

Életének egyik legnagyobb tragédiája volt elsőszülött fiának, Ödönnek a halála, aki egy későn felismert vakbélgyulladás következtében hunyt el. Batthyány-Strattmann Lászlónál 59 éves korában hólyagrákot diagnosztizáltak, a bécsi Löw-szanatóriumba utalták be. Súlyos betegsége idején felesége odaadóan ápolta. Itt halt meg 14 hónappal később, 1931. január 22-én. Németújváron (ma Güssing), a ferences templom Batthyány-kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Már 1944-ben kezdeményezték szentté avatását, de a háborús helyzet miatt csak 1982-ben, László István kismartoni püspök kezdeményezésére próbálkoztak meg vele újra. 1989-ben Batthyány László közbenjárására pedig csoda történt. Egy előrehaladott, áttételes rákbetegségben szenvedő beteg, orvosilag megmagyarázhatatlan módon, hirtelen meggyógyult. Ezt a csodás gyógyulást 12 év után a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadta el. Ezután a Bíborosi és Püspöki Testület elé került az ügy, amely 2002. február 7-én rendes ülésén egyhangúlag kinyilvánította azt a véleményét, hogy Isten Szolgájának közbenjárására Isten adta meg a gyógyulást. Végül 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta őt.

1992-ben Battyhyány-Strattmann László-díjat alapítottak azok részére, akik szakmai vagy közszolgálati munkájukkal hozzájárultak az egészségügyi és szociális, valamint családvédelmi ellátás fejlesztéséhez.

Nagy Mária

Forrás: acta.bibl.u-szeged.hu; kepmas.hu, real.mtak.hu; Klemm Nándor: Csak eszköz vagyok : Batthyány-Strattmann László élete. Szombathely : Egyházmegyei Hatóság, 1989.; Puskely Mária: Boldog Batthyány-Strattmann László : Dokumentált életrajz. Budapest : Szent István Társulat, 2003.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.