A Stabat Mater első előadást hat nemzet – magyar, orosz, ukrán, osztrák, brazil, olasz – képviselőivel, szimfonikus zenekarral, operaénekesek és helyi gyermekek részvételével október 30-án láthatják a nézők. A veszélyhelyzet kihirdetése miatt a márciusi főpróbák idején kényszerültek elhalasztani a tavaszi premiert, és most újból elkezdték próbálni a szinte teljesen elkészült előadást: fizikai és technikai elemeket gyakorolnak, s miután egy-egy szerepet az eredetihez képest most más táncol majd a történetekben, így a figurák mozgásait, a koreográfiákat próbálják a helyzetekben, jelenetekben. A St. Pölten-i Europaballett együtteséből négy lány és három fiú érkezett Sopronba. A világ egyik leghíresebb Mária-himnuszára készült nagyszabású előadás két koreográfus, Alekszej Batrakov és Demcsák Ottó kétfajta értelmezése a műről. Merre fordulhat az ember az élet szolgálatáért, reményért? Milyen út vezet a felfelé és befelé figyelésig, a feltámadás, a megváltás valódi üzenetéig? Ezekre a kérdésekre is keresik a válaszokat.

Alekszej Batrakov Sosztakovics zenéjét választotta, hogy az ő Stabat Materében a háború borzalmainak tükrében beszéljen a tánc segítségével a fiát elvesztő asszony fájdalmáról. Történetében az egyedül maradt nő gondolatait, érzéseit idézi meg. Álmokat, emlékeket láthatunk, amelyek nem hagyják nyugodni az asszonyt, fájdalom, szenvedés kíséri az útját, s a szörnyű valóság. Háborúk zajlanak a világban, anyák ma is siratják gyermekeiket. Az apokalipszis lovasai vágtatnak. Életképek sorozata, nagyívű, drámai jelenetek érzékeltetik, az értelmetlen pusztítás és pusztulás közben merre is fordulhat az ember a reményért, hitért, az élet szolgálatáért. Az orosz szakember elmondta: a jóság és könyörületesség, élet és halál, az áldozatvállalás, a másokért való élés gondolatát feszegeti történetével, amely minden korban érvényes kérdéseket vet fel. Ő a koreográfiában a klasszikus alapú táncstílust helyezte előtérbe a mozgások, jelenetek, helyzetek, képek kialakításakor. A különleges díszlet és jelmezvilágot Húros Annamária alakította ki.

Demcsák Ottó a szakralitás mellett döntött, hogy azon keresztül beszéljen a keresztfa alatt álló asszony fájdalmáról, a Stabat Materről. A négy evangéliumból készített egy történetet, megjelenítve több bibliai szereplőt: Máriát, Jézust, Mária Magdolnát, Arimateai Józsefet, Simon Pétert, Jánost, Szalómét és az angyalokat. Fúziós alapú koreográfiájával azt is üzeni: a krisztusi megváltásban ott a lehetőség, hogy a rossz erőket legyőzheti az ember, s nemesedhet a lelke a próbatételek közben. A Sopron Balett vezetője Pergolesi klasszikus Stabat Mater-feldolgozását használta zenei kíséretként. A művet minden egyes előadáson a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar adja elő Kóczán Péter vezényletével. Dupla szereposztásokban énekel majd Benedekffy Katalin, Eisienbeck Ágota, Megyesi Schwartz Lúcia, Forgó Eszter. A dramaturg Katona Imre, a jelmez Húros Annamária munkája. A díszletvilágot maga Demcsák Ottó alakította ki, aki egyben az egész előadás rendezője is.

A két részt gondolati és érzelmi síkon Mária jelenései kapcsolják össze, akinek ajkán biblikus mondatok, himnusz- és zsoltártöredékek hangzanak fel, jelezve a művészetek egybefonódását, a profán és a szakrális szféra kölcsönösségét és harmóniáját. Máriát Szőcs Erika színművész jeleníti meg. „Kihívás, hogy megmutassuk: Krisztust nem vesztettük el! Él, üzenete az evangéliumban megjelent. Fel kell támadni bennünk a szeretetnek, erőnek, a tudásnak, hogy szolgáljuk az életet, egymást. Autentikusan szeretnénk ezt a szenvedéstörténetet megmutatni, reflektálva egy kicsit a mai korra. Ha Jézus most megjelenne köztünk, vajon megismernénk? Ezért teszünk utalást az emmauszi vacsorára” ‒ mondta el Demcsák Ottó.

Legendák veszik körül Giovanni Battista Pergolesi Stabat Materét. Az egyik, hogy ez volt a 26 évet élt zeneszerző utolsó műve, viszont csak annyiban bizonyított: valóban a halála esztendejében írta a darabot Pozzuoliban egy kolostorban. Abban a városban, ahol a hagyomány szerint Rómába utazva Pál apostol ért partot, és hét napig időzött ott. Azt is cáfolták, hogy nem ő, hanem kortársa, Leonardo Leo fejezte be a világ egyik leghíresebb Mária-himnuszára készült kompozíciót.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház