Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

A lengyel iskola

Lengyelország művészi szférájának liberalizációja 1956 októberében lezajlott, a forradalmi események egyik legjelentősebb kulturális vetülete volt. A szovjet érdekszférába tartozó államok filmkészítői közül először a lengyeleknek nyílt alkalmuk szélesíteni művészi perspektívájukat, egy megengedőbb politikai légkörben demonstrálni, hogy legalább annyira képesek az értékteremtésre, mint nyugati alkotótársaik.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Ezen törekvésük a kor filmesztétái által a lengyel iskola névre keresztelt vonulatban manifesztálódott, amit a kelet-európai film iniciális irányzataként tartanak számon. A lengyel iskola egyaránt origója a lengyel és az egyetemes filmtörténet progressziójának, és kiindulópontja egy művészi szemléletnek, ami a szocialista kultúrpolitika igen szűkös határait feszegetve megkísérel szociálisan érzékeny témákat beemelni a közéletbe.

Andrzej Wajda: Hamu és gyémánt (1958)

A lengyel iskola visszatérő témája a múlt és a múlt eseményeinek feldolgozása. Az irányzaton keresztül a lengyel társadalomnak először volt alkalma szembenézni az olyan, kollektív sokkhatásokkal, mint a holokauszt vagy a II. világháború borzalmai. Nem véletlen, hogy a lengyel iskola filmjeinek többsége ezen két kérdéskör köré koncentrálódik, a témában a Haláltánc (1957) és Andrzej Wajda Csatorna (1957) című filmje is precedensértékű alkotásnak számít.

Wajda életművéből továbbá kiemelendő a Hamu és gyémánt (1958), valamint a Lotna (1959) című mozi is. Fontos megemlíteni Roman Polanski személyét is, akinek szárnybontogatása egybeesik a lengyel iskola késői időszakával. Mielőtt meghódította volna Hollywoodot, Polanski még Lengyelországban dirigálta le Kés a vízben (1962) című filmjét, amellyel megalapozta saját és a mindenkori lengyel filmművészet nemzetközi hírnevét.

Roman Polanski művészete idővel messze túlnőtt, a lengyel iskola mozgalmán (Kés a vízben, 1962)

A legfontosabbak…

Csatorna (1957)

Hamu és gyémánt (1958)

Kés a vízben (1962)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus
13. rész ‒ Az olasz mozi nagy kora
14. rész ‒ A japán film aranykora