A bécsi klasszika időszakát tartják „a kamarazene első igazi virágkorának”, mivel „1765 és 1795 között a kamarazene a klasszika egészébe szervesen illeszkedő, ugyanakkor autonóm, hatalmas repertoárt felölelő műfajcsoporttá vált”. A korábbi korszakokban is létezett már maga a műfaj, azonban a szólamok még nem voltak egyenrangúak. A vonósnégyes mellett a másik nagy csoport a zongorás kamarazene volt, amelynél a legnagyobb fejlődést az jelentette, hogy a vonós hangszerek „az alárendelt, kísérő funkciótól az önálló, szabad szerkesztésű, tematikus anyagokat is előadó társszólam szerepköréig” jutottak.

Zongoratriói komponálása során maga Mozart is hosszú utat járt be addig, amíg el tudott szakadni „a szólózongora és kísérőhangszerek” típustól, és eljutott egészen „a szólamok teljes szabadságáig és autonómiájáig”.

Az 1. CD legelső triója tulajdonképpen egy divertimento, amelynek elsődleges célja még a szórakoztatás volt, ezzel az alkotásával Mozart még „a szalonzene hagyományait folytatta”. 1776 augusztusában Salzburgban készítette el ezt a művét, de még nem tekinthető klasszikus értelemben kamarazenei műnek, valójában egy vonóskísérettel rendelkező zongoraszonáta. A második rögzített triót Mozart halála után hat évvel, 1797-ben az André zeneműkiadó felkérésére Maximilian Stadler (1748-1833) zongorista, orgonaművész bencés szerzetes állította össze Mozart töredékesen fennmaradt zenedarabjaiból.

A 2. CD-n szerepelnek Mozart „első, teljes értékű zongoratriói”, amelyeket Bécsben komponált 1786 nyarán és őszén. A második, Esz-dúr trió eredetileg klarinét-trió, amelynek fúvós szólamát barátja, a Hofkapelle kiváló szólóklarinétosa, Paul Anton Stadler számára írta a zeneszerző. A melléknevét (Kegelstatt) a kompozíció állítólag onnan kapta, hogy Mozart a mű legfontosabb témáit tekejáték közben jegyezte le.

A 3. CD-n az 1788 nyarán és őszén alkotott triók szerepelnek, amelyek zenei anyagát ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelentette az Artaria kiadó. Az első, E-dúr triót professzionális előadók számára komponálta Mozart, ellentétben a második trióval, amelyet amatőr zenészek is elő tudtak adni. A harmadik pedig valószínűleg házi muzikálásra készült.

Az albumhoz nagyon informatív kísérőfüzet társul, amelyből az érdeklődők számos további információt olvashatnak magyar nyelven is az egyes művek keletkezéséről és zenei anyagáról.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Retkes Attila: Mozart összes zongoratriója (az írás a CD kísérőfüzetében olvasható)