Rajec várából semmi sem maradt?
Hát nem könnyű Rajec várának történetéről írni, az biztos. Már csak azért sem, mert nem volt ez egy hosszú történet, hiszen még Zsigmond királyunk leromboltatta valamiért 1397-ben.
A Zsolna városától 18 kilométerre, délnyugatra található kisváros valaha várral bírt, ez az oklevelekből világosan látszik. Már III. Béla összeírói emlegetik 1193-ban, és azt is tudjuk, hogy a német nyelvterületről érkeztek ide ekkoriban telepesek. Aztán 1297-ben, mikor is a felvidéki kiskirályságát kiépítő Csák Máté elfoglalta, éppen Hontpázmány Kázmér fiai voltak a birtokosai. Akik a Balassákkal ellentétben valahogy nem kapták vissza várukat Károly Róberttől, mivel a józanul tervező uralkodó azt a bányavárosok védelmére, a besztercei várispánsághoz rendelte. Rajec vára eme fontos szolgálatban töltötte a 14. század nagyobbik részét, majd aztán jött a már a sorozat cikkeiből olyan jól ismert történet: Zsigmond királyunk, miután nem kis szerencsével feleségül vehette Nagy Lajos királynővé koronázott lányát, Máriát, majd pedig megkapaszkodhatott a magyar trónon. Az ide vezető út csöppet sem volt egyszerű, a jó magyar urak, pontosabban a bárók még be is börtönözték a csak 1387-ben megkoronázott Zsigmondot 1401-ben. A két rivális érdekcsoporttal is küzdő ifjú király kénytelen volt királyi birtokok, várak adományozásával, zálogba adásával híveket és pénzt szerezni. S végül csak megkapaszkodott a magyar trónon, sőt, mivel atyja is német-római császár volt, végül ő is az lett 1433-ban. Előtte német királyként (1411) és cseh királyként (1419) már ténylegesen ő irányította a hatalmas birodalmat.
Vár már nincs, de van fürdő (Balatoni Múzeum, Terleczky József CC BY-NC-ND)
Tehát, ahogy a bevezetőből is tudhatjuk, birtokában volt Rajec várának. Amit 1387-ben, koronázásának évében Ilsvai Leusták birtokolt, majd pedig 1392-ben az uralkodó Serkei Rezsőnek adott zálogba. Ezekben az időkben a hatolom átvételekor a királyi kézben lévő vagy háromszáz várból mindösszesen 70 maradt. (Legnagyobb zálogosítási akciója 1416-ban volt, amikor a lengyel koronának zálogosított el szepességi településket 37 ezer ezüstgarasért, hogy sereget tudjon küldeni a Dalmáciában hódító Velence ellen. Ezek a Magas-Tátra oldalában lévő városkák aztán 1772-ben kerültek csak vissza az országhoz.) Rajec viszont mindvégig magyar maradt, a vár alatti település, később városka fejlődgetett, attól függetlenül is, hogy 1397-ben valamiért a vár lerontásáról döntött a király. Ami a lőpor ismeretének a hiányában nem is lehetett olyan egyszerű feladat, de végrehajtották. A településen viszont a 16. század végén már vagy 140 ház állt, céhek is működtek, így aztán II. Rudolf nagy kegyesen megadta a vásártartás jogát is. II. Mátyás pedig a vám- és adómentességet, így aztán az 1700-as évek vége felé már 2800-an lakták a városkát, amely híres volt sokáig a tímárjairól, akik az ország legjobb szattyánbőrét állították elő. Lakói a kézművesipar mellett méhészkedtek is, ha pedig köszvény gyötörte őket, vagy csontjuk tört, hát elmentek a határban fakadó gyógyvizes forrásokhoz, ahol fából emelt fürdőház is várta őket.
A rajeci fürdőház (Balatoni Múzeum, Terleczky József CC BY-NC-ND)
(A kutatások szerint a lerombolt vár a város központjától vagy 3 kilométerre, északra volt egy hegygerincen, a 728 méteren lévő Dubova közelében. A 8-10 méter széles árkokat még látni ma is, melyek egy 120 x 60 méteres épületet övezhettek.)
Címlapkép: Csak ennyi maradt volna belőle? (varak.hu)
Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu