A regény egy negyvenegy éves New York-i orvos, Toby Fleishman válását meséli el: tizenhárom év házasság után a feleségével (Rachel) közösen úgy döntenek, hogy különmennek, s hirtelen Toby nyakába szakad minden. Előbb a (szexuális) szabadság érzése, aztán a gyerekek (a felesége egy hétvégén átpasszolja őket, és köddé válik), majd a munkahelyi problémák (egy súlyos beteg, egy beígért előléptetés, kacérkodó gyakornok). A zátonyra futott házasságuk egyre keserűbb hónapjai után Toby egy ideig még élvezi is, hogy szabadon váltogathatja a szexpartnereit, hogy valósággal buknak rá a nők, a különböző randiappokon vadabbnál vadabb fotókkal és üzenetekkel bombázzák – de aztán rájön, hogy ő nem ezt akarja, és hogy amit akar, az már megvolt neki. De akkor hogyan jutottak idáig?

A történetet Toby egyetemi barátnője meséli el egyes szám első személyben; ő Libby, a narrátor, aki belelát a férfi fejébe, mindent tud róla. Okos és merész döntés ez a szerző részéről, több szempontból is, de nagyon jól működik. Egy férfit állít a sztori középpontjába; egy férfit, akire csőstül szakad minden a válás közepette (Fleishman valóban bajban van), miközben a sorok között nem feltétlenül a férfi problémáira igyekszik rávilágítani. Toby az alfahím szöges ellentéte. Alacsony, soha nem buktak rá a nők (és ő sem űzte őket olyan látványosan, mint egy másik egyetemi barátjuk, Seth), soha nem érdekelte a karrier, főzött, és szó nélkül ott volt a gyerekeknek az anyjuk helyett is, ha kellett – és akkor most, tessék, Rachel rányomja a gyerekeket, eltűnik a színről, nem válaszol semmilyen üzenetre, Toby-nak pedig egyszerre zúdul a nyakába minden: válás, gyereknevelés, a szexuális életében egyféle zsákutca, életközépi válság.

A narrátor kisebb kitérők és visszaemlékezések útján ismerteti meg a pár múltját és mutatja meg azt az utat, amely Toby és Rachel válásáig vezetett, miközben néha a saját életéről is elmélkedik. Ő boldog házasságban él New York egyik külvárosában, egy szerető és megértő férjjel és két gyerekkel. Külső szemlélő számára az élete maga a megvalósult amerikai álom. Ő viszont nem egészen így érzi. Tulajdonképpen szép lassan belesimult ebbe az életbe, és a folyamat során mindig feladott egy csipetnyit önmagból. Libby sztorija majdhogynem másodlagos, de ő az összekötő kapocs. A regény nagy részében Toby szemszögéből meséli el a történetet, a végén viszont Libby összetalálkozik Rachellel is, és egy rövidebb fejezetben ismerteti a történteket a nő szemszögéből is. Ekkor derül ki, hogy mi vezetett a kapcsolatuk megromlásához.

Taffy Brodesser-Akner regénye aktuális és fontos témákkal foglalkozik: házasság, házassági válság, karrier és család, válás, életközépi válság, a nemek szerepe a családban és a társadalomban egyaránt. Maró gúnnyal festi meg a New York-i (vagy úgy általában: az amerikai nagyvárosi) negyvenes diplomások életét, minden problémáikkal, szorongásaikkal, időnként nevetséges elvárásaikkal. S noha New York számunkra távolinak tűnhet, a főszereplők problémái közeliek, olvasás közben valószínűleg rájuk fogunk ismerni. A kérdésre pedig, miszerint mi a nő szerepe a társadalomban, a családban, és hogy összeegyeztethető-e a karrier és az anyaság/feleség, maga Toby Fleishman válásának a története a válasz.

A könyv televíziós jogait az ABC Signature Studios szerezte meg egy hosszas licitálást követően, amelyben az HBO végül alulmaradt, és a Fleishman bajban van alapján készülő miniszéria az FX-re kerül majd, ha elkészül. A sorozathoz a szkriptet maga a szerző írja, és producerként is részt vesz az alkotásban, olyanok mellett, mint Sarah Timberman és Carl Beverly (az Unbelievable producerei), valamint Susannah Grant (az Erin Brockovich forgatókönyvírója).

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com