1930-ban végzett, egy évvel később ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz szerződött. Mellőzöttnek érezte magát, miközben beiratkozott a bölcsészkar magyar-francia szakára. Horváth János és Eckhardt Sándor voltak a tanárai, Várkonyi Zoltánnal Molière-t fordított. Ezidőben került kapcsolatba Bánóczi Lászlóval, a hajdani Thália Társaság alapítójával, a Szociáldemokrata Párt művelődéspolitikai korifeusával, akinek nevelt lányával, Olty Magdával együtt is lakott.

1937-ben Párizsba utazott. A spanyol polgárháború idején részt vett a Palais de Justice előtt az Aragon kiszabadításáért folyó tüntetésben. Tolnai Gáborral és Radnóti Miklóssal volt együtt. Hazatérte után erősödött kapcsolata a munkásmozgalommal.

1944 októberében Kádár Jánost a Conti utcai börtönből átszállították a Margit körúti fegyházba. Komárom felé vitték őket. A párt vezetői Majort és másokat küldték Kádár felkutatására. Még tartott a második világháború, amikor 1945-ben megalakult a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete.

1945-ben ő lett a Nemzeti Színház igazgatója, igazgatása alatt lökhárító volt a párt és a színház között. Megóvta az intézményt stréberdaraboktól, kötelező drámabeszolgáltatásoktól. 1962-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója, majd 1978-ig a főrendezője. 1982-ben az alakuló Katona József Színházhoz szerződött.

Évtizedekig (1947-86) tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Volt országgyűlési képviselő (1949-1953 és 1958-1971) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-1966).

Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli. Látszólag ugyan a számára tényleg színház volt az egész világ, valójában azonban, az ő felfogásában a színháznak kellett a világgal azonosulnia, kifejeznie, sőt megváltoztatnia azt. A sokféle tevékenység egyetlen alkatot takart, aki az élet különböző, számára elérhető, megragadható terepein kívánt megnyilvánulni.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. Legnevezetesebb alakítása talán Molière Tartuffe-je volt, melyet évtizedekig játszott. 1983-ban a Katona József Színház bemutatta Spiró György Az imposztor című komédiáját, a darab Major Tamásnak készült, és bizonyos értelemben róla is szól – el is játszotta ezt a szerepet. Több, mint 40 filmben játszott.

Népszerűségét számos rádiós és televíziós kabarészerep fokozta. A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel. Meghatározó zsűritag volt a Ki mit tud? versenyeken. A kétszeres Kossuth-díjas (1948 és 1955) Major Tamás 1986. április 13-án hunyt el.

Nagy Mária

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.