Ahogy egész Európa, úgy Pest és Buda lakosai is mindent tudni akartak arról, mi is történik a fényes császárvárosban. A lapok beszámoltak a vendégekről, a bálokról, az estélyekről, a fogadásokról, de a tárgyalásokról vajmi kevés hír szivárgott ki. A látványos események egymást követték, de a pest-budaiak számára a legnagyobb érdeklődést I. Ferenc osztrák császár és magyar király terve váltotta ki, amikor bejelentette, hogy vendégül látja a városban III. Frigyes Vilmos porosz királyt és I. Sándor orosz cárt. Ferenc az ország nádorát, József herceget kérte fel arra, hogy megszervezze a koronás fők látogatását, akinek mindössze egy hónapja volt, hogy összeállítsa a programot.

Metszet a bécsi kongresszusról (mult-kor.hu)

A herceg a budai polgármesterrel és a pesti tanáccsal közösen kezdett neki az ünnepségsorozat előkészítésének: kivilágított diadalkapukat emeltek, utakat javítottak, nyomtatványokat készítettek. A tervek szerint a rendezvényt látványos szüreti mulatság zárta, melyet a természetkedvelő nádor margitszigeti birtokán rendeztek meg. Október közepén azonban már nem volt termés, amit szüretelni lehetett volna, ezért délről hozattak szőlőfürtöket, és rákötözték a csupasz szőlőtőkékre. A következő feladat a szüretelő lányok és legények felkutatása volt. A budai polgárok leányai közül a tizenhat legszebbet választották ki, melléjük pedig ugyanennyi deli legényt. A szüretelőket népviseletbe öltöztették, a lányok kezébe kosarat adtak, a legények hátára puttonyt raktak.

A főhercegi villa (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A szüret napján, október 27-én az uralkodókat hintókon vitték a Vizafogóig, ahonnan vitorlás hajókon folytatták az utat a Nyulak szigetére. Sándor cárt, aki József herceg sógora volt (József első, fiatalon elhunyt felesége, Alekszandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő a cár húga volt) ámulatba ejtette a festői sziget, ahol a herceg egyemeletes nyári palotájához hatalmas fák és színes virágágyások között, a régi kolostorromok mellett vezetett az út. Amikor a vendégsereg a palota elé ért, felcsendült a zene, és megjelentek a szüretelő párok. A vendégek helyet foglaltak, és elkezdődött a szüreti bemutató. A szedőlányok alkalmanként egy-egy gyönyörű fürttel kínálták az uralkodókat. Sándor cár – akit „észak Apollójaként” is emlegettek – talán ekkor figyelt fel egy szép tabáni (akkor rácvárosi) lányra, Borbálára, aki – a legenda szerint – a szüreti mulatság végén az uralkodói kísérettel tartott.

A királyi vendégek késő délután hagyták el a szigetet és tértek vissza a Várba az esti lakomára. Az ünnepségsorozatot a budai vigadóban megrendezett táncmulatság zárta, ahol – ha hinni lehet a szóbeszédnek – a budai polgárok között ismét feltűnt a szép Borbála a cár egyik táncpartnereként.

József nádor kérésére 1800-ban festett vízfestmény a Margit-szigetről, melyet apósának, I. Pál orosz cárnak küldött (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Ferenc császár és vendégei másnap tértek vissza a bécsi Burgba, és folytatták a tanácskozást Európa jövőjéről. József nádor évről évre szüreti ünnepséget tartott ürömi birtokán, Borbála pedig férjhez ment egy budai Apollóhoz, arra gondolva, amiről a szüreti nóta is szól: „Az én rózsám nem lesz soká árva / Szüret után én leszek a párja.”.

Címlapkép: A József nádor kérésére a szigetről festett vízfestmények egy másik darabja (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Fejes Katalin
Forrás: forumhungaricum.hu