A „nemzet csalogányának” emlékét korábban is őrizte már egy tábla egykori lakóhelyén, amelyet 93 évvel ezelőtt helyeztetett el a Győri Jótékony Nőegylet egy adománygyűjtő akció nyomán. Az akkor még Lépcsőköznek nevezett utcácska szerény épületének ablaktalan padlásszobájában lakott családjával Blaha Lujza 1857 és 1859 között. Innen indult meghódítani a közönség szívét a már gyerekként is rendkívüli tehetség, amelyre a kor jeles színikritikusa (egyben orvos és író is) dr. Kovács Pál is felfigyelt.

A megyei kamara Női Vállalkozói Klubja bár „adománygyűjtő teadélutánt” nem szervezett, az avatással és a hozzá társított ünnepséggel méltóképpen tette tiszteletét a Győrből induló híres színésznő emléke előtt, amivel nem titkolt céljuk volt felhívni a figyelmet a várossal való kapcsolatára is. „Örülök a civil kezdeményezéseknek, hogy a győriek felkarolják a jó ügyeket. Blaha Lujza és a neki állított emléktábla jó példa arra, hogy városunkban már évszázadokkal ezelőtt magas színvonalú kulturális élet folyt, és jó példa arra is, hogy a győriek fontosnak tartják a múltunk megőrzését, ápolását” – fogalmazott köszöntőjében dr. Dézsi Csaba András polgármester.

Pintér-Péntek Imre, a kamara elnöke az összefogás fontosságáról beszélt, amely egykor és ma is egy nagyszerű céllal párosult. Horváth Imre Tamásné, a Női Vállalkozói Klub elnöke avatóbeszédében kiemelte, az emléktábla elhelyezésével nemcsak a művésznő iránti tisztelet kifejezése volt a céljuk, hanem az is, hogy megismertessék és felhívják a figyelmet a színésznő és Győr kapcsolatára.

Dr. Rechnitzer János regionális kutató rövid előadásában rámutatott, hogy városunk történetében több olyan hölgy akad, akik megérdemelnék, hogy emlékhellyel tisztelegjünk előttük. Győr azonban erősen maszkulin típusú város – állapította meg a professzor –, amelynek 750 éves múltjára inkább az erősen férfias beállítódás jellemző. Jól mutatja ezt az emlékhelyek vizsgálata, amelyből kiderül, hogy ezek közül mindössze négynek a címzettje győri hölgy: Meszlényi Teréziát, Kossuth Lajos feleségét férjével együtt láthatjuk Újvárosban; az 56-os mártírnak, Máté Máriának a börtönnel szembeni épület falán, Popper Vilma írónőnek a Kossuth utcában, Kovács Margit keramikusnak pedig az Árpád úton található egy-egy emléktáblája. A kutató szerint különös jelentősége van, hogy egy újabb hölgy kerül fókuszba az avatással, és annak is, hogy ez egy női összefogásban valósul meg.

Dunai Csenge, a Győri Nemzeti Színház színművésze részleteket olvasott fel a magyar színháztörténet egyik leghíresebb primadonnájának naplójegyzeteiből. „Az előző századok színészeinek nem lehetett könnyű dolga azzal a tudattal élni, hogy művészetük az idő múlásával elillan. A színház, ahogyan minden előadóművészet, a pillanat varázsáról, nem pedig az örök életű műalkotások létrehozásáról szól. Talán ezért is van, hogy a technikai sokszorosítás megszületése előtt sok színész döntött úgy, hogy memoárral vagy naplójegyzetek kiadásával örökíti meg pályájának és életének legszebb pillanatait” – vezette be a hangulatteremtő jegyzeteket a színésznő. Szólt a 12 éves gyermeklány nélkülözéseiről, rendkívüli szorgalmáról, az elvesztett gyerekkorról, a cserébe kapott országos népszerűségről, a rendkívüli élményekről, találkozásokról, párizsi fellépésekről, a magyar nyelvű kultúra feltámasztásáról, a Nemzeti Színház örökös tagságáról. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan odaadással, szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel. Az Életem naplója először éppen száz évvel ezelőtt jelent meg, 1920-ban a Magyar Lap- és Könyvkiadónál.

Az avatóünnepséget a Voksband és Karsai Klára előadóművész zenei közreműködése, valamint a Kisalföldi Népművészek Egyesületének kézműves vására színesítette.

Szaszi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Emléktábla Győrben a nemzet csalogányának, Blaha Lujzának

Vas Balázs fotói

20 kép