Na igen. Nem túl nagy meglepetésre itt, Palm Springsben játszódik Max Barbakow Palm Springs című filmje. És nem véletlenül. Palm Springs ugyanis az amerikai életmód, a hedonista nihilizmus fellegvára. Egy hűsítő oázis a Colorado-sivatag kietlen valóságában, ahova csak a legkiváltságosabbak legkiváltságosabbjai (no meg persze a közvetlen udvartartásuk) emelkedhetnek. Ők a lét elviselhetetlen könnyűsége elől menekülve, kokainmámoros éjszakáikon fényűző partikat és bohém orgiákat rendeznek, nappal pedig kedvenc latin-amerikai házvezetőnőjük társaságában szürcsölgetik a Mojitot.

A Palm Springs című film ennek az életvitelszerű dekadenciának az allegóriáját teremti meg, egy ravasz, maróan ironikus science-fiction agymenésbe bújtatva. Egy elitista esküvőn alakul ki időhurok (tudjátok, az az izé, ami Bill Murray-t is elkapta), melybe Nyles, a cinikus szépfiú és Sarah, a menyasszony züllött életet élő nővére annak rendje és módja szerint benne is ragadnak. Újra és újra leélik az esküvő képmutatással és szükségtelen sznobizmussal kikövezett napját, ami talán nem is jelent markáns változást addigi életvitelükhöz képest.

A két főszereplő az időhurok metaforáján keresztül jut el Palm Springs és vele az amerikai életforma egzisztenciális megalapozatlanságához. Az esküvő napját újra és újra megélve olyan világba csöppennek, ahol a létezés tétjét, és ezáltal jelentését veszti. Mi tart vissza a bűntől, ha nem vonnak érte felelősségre, mit is jelent az intimitás, a szex, ha végtelen számú delikvens permutációjából egyszer úgyis sikerül majd elérned, és mit ér maga az élet, ha tudod, hogy valójában következmények nélkül eldobhatod? Holnap úgyis ugyanott, ugyanúgy ébredsz. Mintha meg sem történt volna…

Mert az élet menete valójában nem különbözik sokban ettől a kvantumfizikai paradoxontól, mondjuk egy kaliforniai villanegyedben. Ha felküzdöd magad, vagy éppen beleszületsz az amerikai pénzarisztokrácia krémjébe, a materiális javak jelentésüket vesztik, hiszen lényegében nem tudsz annyit fogyasztani, mint amennyit a társadalom alsóbb rétege felkínál.

A szexualitás is jelentés nélkülivé válik, hiszen egy pénzuralmi elvek mentén szerveződő társadalomban a pénz maga az erotika. De ha a hódítás még így sem megy, bizonyára egy Big Mac menü áráért is élvezheted egy tizenéves salvadori prostituált bájait. Ha kiskorúakkal való kéjelgésért elfognak, vagy esetleg részegen furikázva áthajtasz egy komplett óvodáscsoporton? Hát sebaj, valójában ennek sincs tétje, ha kellő mennyiségű George bácsi van a zsebedben, a bíró úr is messze elnézőbb lesz. Ha elég gazdag vagy, valójában semminek nincs tétje. Igaz, jelentése sem…

A Palm Springs főszereplői pedig hagyják magukat elveszni a tétnélküliség ragyogó entrópiájában. Csak mikor már megismerték a következmények nélküli élet határtalanságát, és kipróbálták a létezés kombinatorikájának összes variációját, akkor jönnek rá, hogy végtelen mozgásterükből kifolyólag olyan, mintha légüres térben élnének. Érzéseik, gondolataik, minden apró mozdulatuk elveszik a jelentésnélküliség fojtogató sötétségében.

Nyles mégis békére lel a határtalanság jelentette morális dekompozícióban, Sarah viszont a változást és a változtatást kutatja. Kettejük szemléletbeli különbsége kardinális válaszvonalként feszül az egész játékidő során, melynek mentén a szereplők tétova keringőt járnak saját igazságérzetük és a vonal másik oldalán morajló konformizmus ritmusára.

Ezzel együtt pedig a többi karakter is bravúros tudatossággal lett felvezetve. Az idő előrehaladtával (vagyis inkább ciklikus ismétlődésével) fokozatosan kibomlanak a hazugság, önzés és a végtelen immoralitás nyúlványai. Erkölcsi lealacsonyulásukkal pedig csak még inkább metszővé válik a karakterek szatirikus éle, és a néző a főszereplőkkel együtt döbben rá, hogy Palm Springsben nem tehet úgy egy lépést, hogy ne ütközzön a bujaság és a gátlástalanság társadalmának egy mintapolgárába.

Persze a Palm Springsben az obszcén, homoerotikus, egymás családtagjaival szexelős poénok a mindennapi társalgás bevett fordulatai. Mégis a filmben a provokatív humorvilág és a mélyértelmű tartalom példaértékű együttállása valósul meg. A merész viccek mindig a helyükön vannak, sosem válnak közönségessé, sőt sokszor ők a jellemábrázolás finom eszközei a karakterek erkölcsi megsemmisülésének tablóján.

A szexben és vulgarizmusban bővelkedő poénoknak ugyanis egészen dermesztő kontextust a film narratív ritmusérzéke ad, amellyel mondjuk egy altesti kalamajka után rendre olyan jelenetet ütemez, ahol hasonló félrelépés valósul meg immár drámai környezetben. Például elsőre ízléstelen viccnek tűnhet a montázsjelenet, ahol az időhurok purgatóriumában a főszereplő lefekszik a másik karakter apjával, ám egészen más ízt ad a poénnak, mikor kiderül, hogy az egyikőjük a való életben is egy családtaggal lépett félre.

Olyan az egész, mint az Idétlen időkig és az Amerikai birodalom hanyatlásának bizarr ötvözete. A film elsőre akár ócska polgárpukkasztásnak is tűnhet, ám aki rálel a dús keblek és a fergeteges LSD trippek mögött megbúvó jelentésrétegre, ráeszmél, hogy ez valójában egy intelligens, maró gúnnyal ábrázolt szatíra. Szatíra, mert mikor egy elvetemült poén hirtelen valósággá válik, a közönség rádöbben, hogy ez többé már nem vicc. Ezeknek az embereknek tényleg ez az élete.

Innentől a humor pedig nem a komikum, hanem a kőkemény dráma eszköze lesz, ami a történelem során (gondoljunk itt Rómára vagy az abszolutizmus Franciaországára) a jóléti társadalmakon eluralkodó, pusztító erkölcsi és kulturális bomlás portréját festi fel. Ez a bomlás pedig épp olyan ismétlődően, rideg kiszámíthatósággal játszódik le újra és újra az emberiség története során, mint az időhurokba szorított napok Palm Springsben…

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu