Valóban azzal a céllal létesült, hogy emléket állítson azon ismert művészeknek és a zeneiparban tevékenykedő szakembereknek, producereknek, akik valami nagy és hatásos dolgot alkottak a rocktörténelemben, de a híres zenészek által használt hangszerek, színpadi ruházat és kellékek, dalszövegek vázlatai, levelezés, eredeti albumok, kézjegyzetek, plakátok és fényképek mellett a zene is jelen van, hiszen a kiállítások interaktívak. Az „állandó” tárlat gyakran változik, vagyis az ismert műtárgyak újabb és újabb megvilágításba kerülnek azáltal, hogy hol a földrajz, hol a divat, hol az életrajz, vagy más jellegű prizmán át szemlélhetjük őket. Emellett nagy kutatási könyvtárral és archívummal rendelkezik, oktatási tevékenységeket kínál, konferenciákat és szimpóziumokat tart. És persze koncerteket, amelyeket az évente megrendezésre kerülő beiktatási ceremóniák alakalmával tartanak.

Hogyan jött az ötlet egy ilyen létesítmény megalakítására? Mikor és hova vezetnek a szálak? A műfajra aggatott„rock ʼnʼ roll” kifejezést először 1951-ben Alan Freed (1921-1965) lemezlovas kezdte használni. A clevelandi WJW rádiónál ő volt az első fehér műsorvezető, aki rhythm and blues lemezeket játszott be a hallgatóknak. Korábban nem igazán volt példa rá, hogy egy fehér „fekete” zenét propagál. Annak idején az afroamerikai előadók lemezeit race records-nak (faji lemezek) nevezték, és Freed volt az, aki először rock and roll lemezeknek nevezte ezeket a korongokat. Rádióshowja, a Moondog Rock ʼn’ Roll Party nagyban elősegítette a rock and roll zenei irányzat népszerűsítését, így nem véletlen, hogy ő is tagja a hírességeknek. A műfaj igazi hangzása valójában csak ezután, a 60-as évek végén kezdett kialakulni, ami eltartott a 80-as évek elejéig. Ekkorra körvonalazódott az is, hogy mit jelent rockernek lenni.

A műfaj megerősödésével Ahmet Ertegün, az Atlantic Records alapítója és elnöke, valamint Jann Wenner, a Rolling Stone magazin kiadója felvetette, hogy értékőrzés céllal hozzanak létre egy múzeumot. 1983-ban meg is alapították az ezt működtető alapítványt, és elkezdték keresni a megfelelő helyszínt. 1985 júliusában Clevelandbe látogattak, és nagyon lenyűgözték őket a város „rockos” gyökerei, de esélyt akartak adni más, a rocktörténelem szempontjából kulcsfontosságú amerikai városoknak, ezért országos megmérettetést hirdettek. New Orleans, Memphis, Detroit, Philadelphia, Chicago, San Francisco és New York City ajánlatait mind alaposan megvizsgálták, végül Cleveland lett a befutó. A város 65 millió dollárt ajánlott a múzeum megvalósítására, de az építkezést csak 1993-ban kezdték meg I. M. Pei építész tervei alapján. Az Erie-tó partján elhelyezkedő, 150 ezer négyzetláb (14 ezer négyzetméter) területű, főleg üvegből álló épület tulajdonképpen geometriai formák szögletes együttese. Ünnepélyes megnyitójára 1995. szeptember 1-jén került sor, látogatóit pedig a következő naptól fogadta.

Ekkor iktatták be első tagjait, olyan legendákat, mint Chuck Berry, James Brown, Ray Charles, Jerry Lee Lewis, Little Richard vagy Elvis Presley. A rockhéroszok sora évről évre bővül, de csak olyanok kerülhetnek be a bűvös körbe, akik első anyaguk megjelenése óta legalább 25 éves pályafutást mondhatnak magukénak. Évi 5-7 kiválasztott örülhet a megtiszteltetésnek. A művészek mellett létezik a zeneipari szakembereket elismerő (dalszerzők, producerek, lemezlovasok, lemezkiadó-vezetők, újságírók) kategória is.

A jelöltek listáját az alapítvány rockszakértőiből álló nemzetközi bizottság állítja össze, majd egy kb. nyolcszáz fős zsűri szavaz, és a szabály szerint a voksok több mint 50 százalékát begyűjtő előadók kerülnek be a hírességek csarnokába. A kiválasztási folyamat során gyakran támad feszültség a kereskedelmi siker és a kritikusok tisztelete között. Leginkább az a kérdés, hogy hol húzódik meg a határvonal a rock and roll és minden más között. De ahogy a bölcs rocker mondaná, a RʼnʼR egy életérzés, egy láthatatlan kötél, ami húz magával. Így legalább annyi joga van ott lenni Michael Jacksonnak, mint az Abbának, a Bee Gees-nek, vagy az idei jelöltek közül a T-Rexnek.

A ceremóniát egyébként New York City-ben rendezik, amelyen a jelöltek és más prominens vendégek is fellépnek. 2020-ban több nagy „durranást” is terveztek, így például együtt szerepelhetett volna a Rolling Stones és a Def Leppard, és a május másodikára tervezett beiktatási ünnepséget az HBO élőben is közvetítette volna. 2020 indulói között szerepeltek a Doobie Brothers, Whitney Houston, a Depeche Mode, a Nine Inch Nails, a The Notorious BIG és a T-Rex. Az idei nagy év lehetett volna! A világban kialakult helyzet ezt alaposan átrendezte, de a fenntartók, szervezők nem csüggednek, már tervezik a jövő évet, ami még szenzációsabb lehet minden eddiginél. És ha lehet hinni a híreknek, területileg is növekedésbe fogtak.

SzaSzi

Források: rockhall.com, britannica.com, cleveland.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.