Ő volt a magyarországi dixieland atyja. 1940. augusztus 25-én született Budapesten. Édesapját korán elvesztette, édesanyja egyedül nevelte fel. Már gyerekkorában érdekelte a zene, először hegedülni tanult, majd a híres klarinétművésznél, Berkes Kálmánnál kezdett klarinétozni. Később kiválóan játszott szaxofonon is. Sokat hallgatta Louis Armstrongot, jazzmuzsikán nőtt fel.

A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1963-ban diplomát és doktori címet szerezett, innentől egészen 1995-ig a Villamosgépek Tanszékén volt adjunktus, közben egyetemi jegyzeteket is írt. Több könyve nívódíjas lett, és kitüntették a Zipernowsky-emlékéremmel is. A Magyar Mérnök Akadémia és a Kamara tiszteletbeli tagja volt.

Zenekarát, a Benkó Dixieland Bandet még középiskolás évei során, 1957-ben alapította. Már az első kiadványuk aranylemez lett. Az első hat évben hetvenöt zenész fordult meg az együttesben, köztük Benkő László, Frenreisz Károly, Laux József, Solymos Antal és még sokan mások. A hetvenes években nem volt olyan verseny, fesztivál, ahonnan ne virágesővel tértek volna haza.  Benkó Sándor tudta, hogy a három "t" (tiltott, tűrt, támogatott) korszakában azért mehettek a tűrt kategóriába sorolt zenészeivel a kapitalista országokba, hogy ott díjakat, kitüntetéseket szerezzenek a szocialista Magyarországnak.

A zenészkörökben csak „porosz császárként” aposztrofált Benkó Sándor vasszigorral tartotta össze a zenekart. Zenésztársai csak „apunak” hívták. Minden részletre ügyelő szervező volt, egy menedzser, bár ez a fogalom akkor még nem létezett. Gondosan gyűjtögette a Benkó Dixieland Bandről szóló sajtótermékeket - komoly cikkgyűjteménye volt. Az egy-egy zenekar köré szerveződő rajongói klubok általában rövid életűek voltak, kivétel volt ezek közül a Benkó Dixieland Band Cub, amely 1966-ban alakult meg a Török Pál utcában. Minden héten itt tartották összejöveteleiket, és itt találkoztak a rajongókkal is. A szigort Benkó Sándor itt is betartatta, mert a klubbeli próbára késve érkező zenészeknek minden perc késésért 2 Ft-ot kellett leperkálni. Az idők folyamán országszerte alakultak Benkó klubok. Ezek közül a legjelentősebbek Győrben és Székesfehérvárott működtek. A győri klub a Petőfi Sándor Ifjúsági Klubban működött, szellemi irányítója Hartyándi Jenő volt. 

1971ben már saját sajtójuk is volt, a Jazzhiradó, a Benkó Dixieland Club Tájékoztatója. Négyhetente minden olyan újságíró megkapta, akinek bármiféle köze is volt a dzsesszhez. Bejárták a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát, a hetvenes évektől pedig Nyugat-Európába is eljutottak. 1971-ben a svájci Montreux-ban elsők lettek a jazzfesztiválon, 1972-ben San Sebastianban pedig közönségdíjat nyertek. Az angol Music Week magazin 1976-ban az Év Csillagának választotta őket, 1982-ben a Sacramentói Jazz Fesztiválon pedig Grand Prix-t nyertek.. Alig akadt olyan hely a világtérképen, ahol ne zenéltek volna.

A Benkó Dixieland Band írta meg a világ első megkomponált New Orleans-i karácsonyi Miséjét, melyet 1991-ben a nyíregyházi evangélikus templomban mutattak be. Benkó Sándor sokat tett a dixieland társadalmi elismertségéért, neki köszönhető, hogy a műfaj kilépett a jazzklubok világából. A Benkó Dixieland Band öltözködési kultúrája messze megelőzte a hazai dzsesszmuzsikusok átlagát. Ők voltak az első igazán színpadképes öltözködésű zenekar, mindig elegáns egyenruhában léptek fel.

Amikor egy hónapig turnéztak a műfaj szülőföldjétől, New Orleanstól New Yorkig, az útról kétszer egyórás filmet készítettek, amelyet világszerte sugároztak a televízióállomások. 1987-ben maga Ronald Reagan elnök tolmácsolta az amerikai nép elismerését és háláját az amerikai dzsessz magas színvonalú műveléséért. 2007-ben George W. Bush az Amerikai Egyesült Államok elnöke kitüntető elismerésében részesítette őket. 

Benkó Sándornak a zene mellett a divat és a kozmetika volt a hobbija. Világjáró körútjai során ő inkább a nagyáruházak kozmetikai kínálatát tanulmányozta. Megalapította a Sunfleur Kft-t, amely kozmetikumgyártásra alakult. A „sun" angol szó, a napot jelentette, a "fleur" a francia "Petite Fleur", azaz "Kis virág" című dixienótából származott.

Számos kitüntetés birtokosa volt: Liszt Ferenc-díj, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt, Prima Primissima díj, Pro Urbe Budapest, Magyar Érdemrend középkereszt.

Élete végén májbetegséggel küzdött, de betegségét titkolta, amíg lehetett. Végül 2015. december 1-én hunyt el, a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra 2016. január 15-én.

Nagy Mária

Forrás:  Origo, ADT
Koltay Gábor: Benkó Dixieland Band story. Budapest : Zeneműkiadó, 1982.
Benkó Dixieland Band története / [szerk. Benkó Sándor] ; [az interjúkat kész. és angol szöveg ... Petrányi Judit].[Budapest] : Bencolor, cop. 2007.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép