Emlékeztetőül idézzük fel az ezeket megelőző legfontosabb eseményeket: 1836-ban Sina báró tárgyalást kezdeményezett a Bécset és Győrt összekötő vasút megépítéséről. Az építkezés 1840-ben megakadt, és 1846-ban csak a Bécs és Bruck közötti rész épült meg. A Győrig kiépülő szakaszt 1853-ban kezdték el. Az 1854 októberében megalakult Osztrák Államvasúti Társaság és a Bécs-Győri Vasúttársaság 1855. február 13-án kötötte meg az eladási szerződést, de a vonal építési munkálatait az előző tulajdonos még befejezte, ezek után október 1-jén vette át tényleges tulajdonába azt, és egy hónap múlva üzemébe is az Osztrák Államvasút. A vasútvonal Győrig 1855 karácsonyára készült el. Az átadáshoz közeli időben adták át a vasútállomás épületét is.

A vasútvonal ma már nem látható – a korabeli vélemények szerinti – legszebb felvételi épülete klasszicizáló stílusban épült. Kubinszky Mihály a Régi magyar vasútállomások című kötetében az épületet a következőképpen jellemezte: „Kétemeletes széles tömb, amelynek vágány és közúti homlokzatát egy-egy ikerablakos sarokrizalit szegélyezte, közben lizénákkal tagolt hét ablaktengelyes falmező látszott, az utcai oldalon a középtengelyben kiemelt óratornyocskákkal. Az oldalhomlokzaton, távol egymástól, három tengelyben nyíltak az ablakok. Az enyhén ívelt, kontyolt tető gerincvonalában kis építmény zárja le az épület tömbjét.” Ahogy a Bécs-Győri Vasút valamennyi épületén, úgy a győri állomásépületen is megtalálhattuk „a romantikus stílus kedvelt jegyeit, az ívsoros párkányt, a jellegzetes szemöldökpárkányokkal szegélyezett ablakokat, a bajor Rundbogenstílra emlékeztető íves ablakokat és az épületeket szegélyező tompa toronyzáradékokban végződő lizénákat.”

Az egykori vásártéren álló terebélyes épület környéke a 19. század közepéig rendezetlen volt. A vasút kiépítésekor a pályaudvar magányosan állt a por és a sártenger közepén, és csak nagy sokára épült be a környéke. Az 1870-es években felmerült a Győr-Ebenfurti vasútvonal létrehozásának a gondolata, melyet Győr város vezetősége lelkesen támogatott. A vasútállomás megépítésének helyéről a korabeli napilapok hasábjain folyt a nyilvános vita. Miután nem engedélyezték a Gysev állomás felépítését a Honvéd liget, ill. a Gabonavásártér területén, az a Kálvária út végén épült fel. Így 1876-ban azon a vonalon is megindulhatott a forgalom.

A Győri Közlöny 1890. március 6-i számában olvashatunk először arról, hogy a MÁV állomása új felvételi épületet kap, az igazgatóság a terveken dolgozik. Novemberre elkészültek a pályaudvar átalakításának tervei, melynek költsége 250 ezer Ft volt. Miután a terveket 1891 júliusában jóváhagyta a kereskedelmi m. kir. miniszter, az új személyfelvételi állomás épületének kivitelezésére utasította a magyar államvasutak igazgatóságát. Kubinszky a már említett kötetében így ír az átépítésről: „A győri pályaudvar-épületeken Pfaff Ferenc tevékenysége átalakításra, illetve bővítésre korlátozódott. Győr esetében a régi romantikus stílusú kétemeletes épületet megtartotta, s a nyugati oldalon földszintes szárnyat csatlakoztatott hozzá, míg a keleti oldalon a bővítés egy középső pavilonos kompozíció volt, melynek két oldalszárnyából az egyik ugyancsak hozzáépült a régi maghoz. Az állomás bejárata az új, egyemeletes középrészbe vezetett, innen nyíltak a folyosók és a tengelyükre felfűzött utasforgalmi helyiségek. A régi és az új épület teljes hosszát veranda szegélyezte, vele párhuzamosan ugyanolyan hosszúságban két szigetperon épült. A peronokat két öntöttvas oszlopsoron nyugvó W alakú, vasszerkezetű perontető fedte. A szigetperonokhoz két, viszonylag keskeny alagút vezetett.”

Az 1893-ban átadott személypályaudvar és az 1895-ben elkészült pályaudvari alagút bővítése és átépítése később tovább folytatódott.

A posta épületének átalakítása 1898-ban:

A győri felvételi épület átalakításának tervezete (1904, Műszaki Levéltár):

Győri Hírlap, 1904. október 27.:

1904-ben újabb átalakításokat végeztek a győri pályaudvar épületén. A jegypénztár helyét a játékbazár váltotta fel, emiatt a jegypénztárak a felvételi épület főbejáratától jobbra és balra, az erre nyíló ajtókkal szemben kaptak helyet. Így viszont nagyobb forgalom esetén a jegypénztárak előtt olyan tömeg zsúfolódott össze, hogy a bejárati ajtókon az utasok nem tudtak bejönni.

A város folyamatosan növekvő ipari és kereskedelmi forgalmával együtt járó személyforgalom emelkedését a századfordulón kiépült győri pályaudvar már nem bírta lebonyolítani. Emiatt a győri kereskedelmi és iparkamara többször kéréssel fordult a kereskedelmi minisztériumhoz. A minisztérium a teherpályaudvar fejlesztésére és az állomás főépületének bővítésére félmillió koronát irányzott elő. 1905-ben a MÁV és a város a személy- és teherpályaudvar megvilágítására kötött szerződést.

Győri Hírlap, 1905. november 16.:

A pályaudvar bővítésének fontosságát és szükségességét jelezte, hogy országos lapok is foglalkoztak vele (Budapesti Hírlap, 1908. május 19.):

A győri városházán a pályaudvar kibővítésének lehetőségéről megbeszélést tartottak, melyen részt vett dr. Hőfer Vilmos tanácsos, Erdélyi Ferenc főmérnök, a minisztérium részéről Krivácsy műszaki főtanácsos és Offner üzletvezető. Több tervet vitattak meg, közöttük azt is, amelyben a személypályaudvar a főreáliskolával szemben épülne ki. A tervet tíz éven belül valósították volna meg.

Győri Híradó, 1913. december 3.:

A Dunántúli Hírlap is tudósított december 3-án a lezajlott győri vasútállomás kibővítésének lehetőségét megvitató találkozóról. Megállapodás született arról, hogy a személyforgalmi állomáshelyet átköltöztetik a posta épületébe, így a mozdonyok távolabb állnak meg a hídtól. Ezzel egyidejűleg a rendező pályaudvar kibővítéséről is döntöttek.

Dunántúli Hírlap, 1913. december 4.:

A Győri Híradó 1913. december 4-i számában részletes tudósítást közölt a megbeszélésről:

1915-ben még mindig a vasútállomás kibővítéséről tárgyaltak, és a tervek még mindig nem készültek el. (Győri Hírlap, 1915. augusztus 25.).

A Győri Hírlap 1917. március 21-i számában már arról olvashatunk, hogy a MÁV igazgatósága a háború alatt kidolgoztatta a győri állomás kibővítésének tervét, és tervbe vette a munkák kiszervezését is.

Egy év elteltével már arról cikkezett az újság, hogy nagyobb arányú, végleges jellegű kibővítést tervez a MÁV igazgatósága (Győri Hírlap, 1918. március 6.).

Közben az épületben működő postahivatal is kinőtte a helyét, bővítését 12 méter hosszú szárny építésével kívánták megoldani. Az ehhez szükséges területet igényelték a várostól, melyet a háborút követő 5 évre meg is kaptak.

Győri Hírlap, 1918. július 12.:

Az 1920-as évek elejére egyre sürgetőbbé vált a személyfelvételi épület kibővítésének ügye. Az utasforgalom megnövekedése miatt az épület méretei már régen nem voltak megfelelőek. A szűk előcsarnok és a várótermek kibővítésére a háború évei alatt nem volt lehetőség. Mauthner Vilmos állomásfőnök idején készültek el a tervek, de a kivitelezésről még nem döntöttek.

Győri Hírlap, 1920. május 11.:

A MÁV igazgatósága jóváhagyta a májusban megvitatott terveket, az építés költségvetését, és engedélyt adott a munkák megkezdésére.

Győri Hírlap, 1920. június 26.:

Dunántúli Hírlap, 1921. június 2.:

Az épület bővítési munkálatait Czillér Antal budapesti vállalkozó nyerte el (Győri Hírlap, 1921. július 21.):

Az épület bővítéséhez a MÁV 37,55 négyzetméter telket kért a várostól, melyet meg is kapott. Az új toldaléképületben helyezték el az I. és II. osztályú jegypénztárt és a poggyászfeladó pénztárt.

Győri Hírlap, 1921. október 27.:

1930-ban még mindig nem született meg a végső döntés (Dunántúli Hírlap, 1930. augusztus 9.):

Döntés született a pályaudvar világításának felújításáról (Győri Hírlap, 1934. április 20.):

A Győri Hírlap 1934. március 15-i számában a pályaudvar villamosításának megkezdéséről olvashatunk:

Megkezdődött a vasútállomás épületének felújítása (Győri Hírlap, 1934. augusztus 23.):

A belső átalakításról a napilap is tudósított (Győri Hírlap, 1935. január 17.):

A főbejárat elől eltávolították a forgalmat akadályozó üvegcsarnokot (Győri Hírlap, 1936. január 23.):

A második világháború alatt a közlekedés megbénítása fontos cél volt hadászatilag, ezért a vasútállomást és környékét több légitámadás érte. Így például 1944. július 2-án a vasútállomás légnyomástól és repeszdaraboktól szenvedett, október 21-én pedig súlyosan megrongálódott. A háborús károk óriásiak voltak. A főépület a bombázások következtében 80%-ban elpusztult, falai kiégtek, tetőzete beszakadt. A városba vasúton érkező utas az első pillanatban a háború pusztításának nyomaival találta szembe magát.

Pár hónap után, az ideiglenes helyreállításokat követően, augusztusban a győri állomás már minden irányba indított és fogadott vonatokat. A végleges újjáépítésre azonban éveket kellett még várni. Győrben egymás után állították helyre a háború alatt megsérült épületeket, a felrobbantott hidakat. Eltűntek a foghíjas utcarészletek, új épületekkel gazdagodott a város.

Dunántúli Szabad Nép, 1945. augusztus 8.:

A Győr-Sopronmegyei Hírlap 1954. december 25-én megjelent száma tudósított először arról, hogy a közlekedési minisztérium hivatalos értesítése szerint 1955 év elején megkezdődött az új győri vasútállomás építése. A húszmillió forintos beruházás keretében megvalósuló építkezés során eltüntették a háború utolsó nyomait is. Az új – a környezetet is figyelembe vevő – állomás kétemeletes főépületét és az egyemeletes szárnyépületeket Éhn József építész tervezte.

És valóban, 1955. január 4-én már a munkák ünnepélyes megkezdéséről tudósított az újság. Délután két órakor Gerencsér Ferenc állomásfőnök üdvözölte az ünnepség résztvevőit. Ezután a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium képviseletében Csamangó Henrik vezérigazgató-helyettes mondott beszédet, majd hivatalosan is átadta az építés munkáját a kivitelezőnek. Ezt követően ünnepélyes kapavágással megkezdődött az új vasútállomás építése.
 
A vasútállomásról a korabeli sajtó szinte naponta beszámolt. A Hídépítő Vállalat ideiglenes váróterem és utasellátó építését kezdte meg a Városháza (tanácsháza) vasúti oldalán. A MÁV 10 tehervagont adott az építtetőknek, amelyeknek külön vágányt fektettek le az Eszperantó utca parkosított területén. A Petőfi SE kosárlabdapályája helyére az építők ebédlője, melléjük az iroda barakkháza került. Az összes felvonulási épület vasvázas volt, ilyen csőelemekből összeállítva készült a több száz fős munkásszállás is. Gréczi László volt a külső építési munkák vezetője. Január közepéig negyvenezer tégla, négy vagon faanyag állt az építők rendelkezésére.

A felvonulási épületek 1955-ben, háttérben a Révai Miklós Gimnázium épülete (Fortepan/UVATERV adományozó, 91495. kép):

Az építkezés kezdete óta több mint 150 ember dolgozott a vasútállomáson. A posta a rendező pályaudvar mögötti 150 méteres ideiglenes épületbe költözött. Februárban már arról lehetett olvasni, hogy megkezdődött a győri vasútállomás romos épületeinek eltakarítása, falat bontottak, alagutat építettek. Március végéig el kellett készíteni a felvonulási épületeket. Elsőnek a posta épülete készült el.

Március 10-én már arról tudósított az újság, hogy 40 méter hosszú alagút építését kezdték meg a győri állomáson. Az aluljárót – melyet eredetileg ideiglenesre terveztek – az eredeti helyén építették fel, magassága 2 méter 90 cm volt, azonban 40 méterrel hosszabbra készítették, mint a végleges változat, így az utasforgalom zavartalan volt. Az alagút építésének vezetője Gergely Ferenc, az építkezés főművezetője volt.

Április végén kezdték meg a vasútállomás alapozását. Addigra már csak a forgalmi iroda állt a régi helyén, a személypénztár, a posta és a poggyászmegőrző átköltözött az ideiglenes épületbe. Az új vasútállomás építésvezetője Murdi Lajos lett.

A vasútállomás építése, háttérben a börtön (Fortepan/UVATERV adományozó, 91493. kép):

Májusban Babrics Lajos közlekedési és postaügyi miniszter győri látogatása alkalmával megtekintette az építkezést. Annak ellenére, hogy a végleges tervek még nem érkeztek meg, elkezdték az új szárny alapozását. Komoly gondot jelentett, hogy a munkásszállások még nem készültek el.

Ennek ellenére az építkezés, ha nem is gyorsan, de haladt. Befejezéséhez közeledett az alagút építése, és a posta új emeletes épületének alapozása, a pincék betonozása. Hozzáláttak a posta régi épületének bontásához, és a tervek szerint az utasellátó épületének bontásával együtt két héten belül szándékozták befejezni.

Az alagutat június 10-én műszaki vezetők átvizsgálták, és a rá következő hétfőn, június 13-án átadták azt a nagyközönségnek. Így a közlekedés zavartalan lett, mert a jegypénztártól és a váróteremből egyaránt közvetlenül az alagúthoz jutott az utas.

A vasútállomás építése (Fortepan/UVATERV adományozó, 91497. kép):

A forgalmi szárny építésének a határideje 1956. április 30. volt, a teljes építkezésé az új peronalagút építésével együtt 1956. augusztus 31. Eközben elkészültek az állomás műszaki tervei is, és a csarnokrész kivételével jóvá is hagyták őket.

Az 1955. július 17-i cikk szerint a legelmaradottabb stádiumban a postaszárny építése volt. Az alapozási munkák, a liftakna, a pincefalak és a pincefödém építése után elvégezték a szigetelési munkálatokat is. Már álltak a postaépület földszinti falai, kész volt a földszint feletti födém fele és az első emeleti falak 30 százaléka. Az állomás postaépületének átadási határideje szeptember 25. volt.

A vasútállomás építése (Fortepan/UVATERV adományozó, 79664. kép):

November 4-én az ország legnagyobb állomásának építését 160 mérnök látogatta meg a Közlekedési Építési Tudományos Intézetből. A vendégeknek bemutatták a tervrajzokat és az építkezés végrehajtásának megszervezését. A felmerülő problémák megvitatása után látogatást tettek a helyszínen. A nagyközönség számára maketten mutatták be a vasútállomás épületét december 3-án.

1956. január 6-án a vasútállomás építésének újabb stádiumáról írt az újság. A téli hideg időjárás alatt mintegy kétszázötven fő dolgozott az építkezésen. A régi, romos épületet teljesen eltüntették, és már látszottak az új épület falai, melynek átadási határideje 1956. augusztus 31-re módosult. A belső munkálatok még ezután következtek.

A következő napi tudósításban már az olvasható, hogy készítik az érkezési csarnokon az emelet fölötti födémet, a forgalmi rész és a váróterem építése pedig a pincefödém építéséig jutott.

A vasútállomás építése (Fortepan/UVATERV adományozó, 91494. kép):

A vasútállomás építése (Fortepan/UVATERV adományozó, 27001. kép):

Az állomás keleti szárnyán, a posta épületén már a tetőfedést és a bádogos munkákat végezték. A belső munkák közül elkezdték a központi fűtés, víz, gáz és az elektromos vezetékek szerelését is. A 250 méter hosszú épület másik szárnyán az utasellátó tetőzete készült. Megkezdték a középfronton a nagycsarnok építését a vasbetonpillérezéssel és a zsaluzási munkákkal. 

A vasútállomás építése (Fortepan/UVATERV adományozó, 79660. kép):

A munkálatokat nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a tervek az egyes állomásrészek építésével egyidejűleg készültek el. A belsőépítészeti terveket ezzel egy időben készítette az UVATERV, Éhn József vezetésével.

A téli időjárás nem kedvezett az építőknek, a mínusz 20-25 fokos hideg és a nagy hóesés több hétre megakasztotta a munkát. Márciusban először a havat kellett eltakarítani, nehogy a hirtelen meginduló olvadás kárt tegyen az épületben. Néhány nap alatt mintegy kétezer köbméter havat szállítottak el vasúti vagonokkal és billenő teherkocsikkal. Még ebben a hónapban hozzáfogtak a 66 ezer légköbméter peronalagút építéséhez is.

Míg márciusban arról írt a napilap, hogy a legjobban elmaradt építkezés a várócsarnok szakaszán van, melynek a tervei nem véglegesek, addig májusban az építkezés végéről tudósított. Már csak néhány kőműves dolgozott, akik a válaszfalazásnál és a vakolási munkáknál tartottak. Az új állomás fűtését külön kazánnal kívánták megoldani, telepítését a nyár végére akarták kivitelezni. Szeptemberben azt olvashatták az érdeklődők, hogy a többszöri időpontmódosítás ellenére sem tudták időben befejezni az állomás építését. Szeptember 12-én a Győr-sopronmegyei Hírlapban az jelent meg, hogy szinte már biztosnak látszik, hogy nem tudják az év végéig befejezni a vasútállomás építését, komoly nehézségek merültek fel az alvállalkozók munkájában, így az átadás csúszni fog. Az alagutak építésének vitája is eldőlt. Új épül a bejárat számára, melybe az indulási csarnokból lehet lejutni, de a kijárat a régin történik majd.

Az 1956-os év őszi eseményei miatt nem haladt az építkezés, csak a következő esztendőben folytatódott. Márciusban arról tudósított az akkori újság, hogy a posta és a vasúti épületszárny emeletén burkoló, mázoló és festési munkálatok zajlanak. További belső munkákat végeztek a földszinten lévő étterem és váróterem csarnokán. Júliusra elkészült az indulási csarnok nagy üvegfalának vasszerkezete, melyet lenn a földön szereltek össze, majd daruk segítségével állították a helyére. Novemberben belső munkálatok, burkolómunkák zajlottak. Nemsokára az épület díszítése következett. A fűtést csak december közepén helyezték üzembe, addig egy mozdony segítségével melegítették a helyiségeket.

Az új vasútállomás épületét fokozatosan adták át a nagyközönségnek. A posta épületének műszaki átadására februárban került sor. Márciusban átadták a vasútállomási szolgálati lakásokat, és megkezdődött az irodák berendezése. 1958. augusztus 12-én arról írt a Kisalföld, hogy többéves építkezés után befejezték a győri vasútállomás külső és belső munkáit. Az elkészült, 254 méter hosszú, egyemeletes épület egyhangúságát a bejárati csarnok kiképzésén kívül több dombormű és márványdísz töri meg.

Ezután a cikk írója, Moldován Tamás részletesen bemutatta az új épületkomplexumot. A különálló érkezési és indulási szárnyat aluljáró és föld alatti csarnok köti össze. Az utasok az aluljárón keresztül közvetlenül a városba jutnak. „Valamennyi szigetperont aluljáró köti össze az állomásépülettel. A két szárny között elhelyezkedő föld alatti várócsarnokot folyosórendszer köti össze az éttermi és várótermi folyosóval. Az Utasellátó Vállalat 180 személyes étterme az állomásépület külön nevezetessége. Az ízléses faburkolat és különleges csillárok méltó keretet adnak a hatalmas étteremnek. A konyhát a modern vendéglátóipar minden technikai berendezésével ellátták. A földszinten helyezkednek el a várótermek, köztük a 30 személyes „anyák várója”, melyet a gondos tervezők szoptatóval, melegedővel és fürdőhelyiséggel is elláttak.”

A márványborítású indulási nagycsarnok áll az épület középpontjában, melyben pénztárhelyiségek és IBUSZ-fülke található. A galérián kapott helyet a diák- és kultúrváróterem, oda külön lépcső vezet fel. Az épület bal szárnyán van a forgalmi iroda, melyet a legkorszerűbb távközlőberendezésekkel szereltek fel. Mellette a romlandó áruk, a ruhatár és a poggyászraktár helyezkedik el. Az emeleten oktatóterem és két orvosi rendelő van. Az épületben a dolgozók számára öltöző, mosdó és 9 vendégszoba található. Az épület bal szárnyán helyezkedik el a korszerű postaépület.

Az épület energiaellátását egy 3 és fél millió forintos beruházásból épült kazánház és energiaépület látja el. A kazánházból oldották meg az épület távfűtését. Az új épület mellett egy 11 lakásos vasutas-bérház épült.

Az építési munkákat Rakonczay Nándor vezetésével a Hídépítő Vállalat dolgozói, az aluljárót a MÁV Hídépítési Főnökség dolgozói végezték. Az épület külső és belső falait értékes képzőművészeti alkotások díszítették. A postaszárny külső oromzatára Marosán László szobrászművész kődomborműve került. A nagycsarnokba három művészi alkotást helyeztek el. Kerényi Jenő szobrászművész domborműve csak a következő évben készült el. A belső falakat Konecsni György festőművész mozaikja, Pekári István festőművész alkotása és Makrisz Agamemnon szobra díszítik majd.

Az új vasútállomás épületének ünnepélyes átadására 1958. augusztus 10-én, a VIII. Vasutasnap alkalmával került sor. Az új létesítmény térfogata 72 ezer légköbméter, alapterülete több mint 5200 négyzetméter. A postai és vasúti munka legnagyobb részét gépesítették. A korszerűsítési munkákat az épület átadása után is folytatták.

A vasútállomás, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 2945. kép):

A vasútállomás étterme, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 2947. kép):

A vasútállomás aluljárója, szemben Konecsni György alkotása, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 6100. kép):

A vasútállomás, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 6101. kép):

A vasútállomás, indulási csarnok, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 2941. kép):

A posta épületszárnya, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 27003. kép):

A vasútállomás, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 91911. kép):

A vasútállomás, 1958 (Fortepan/UVATERV adományozó, 91913. kép):

Köszönöm Győr Megyei Jogú Város Levéltára dolgozóinak a segítségét a cikk megírásához!

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Szablár Gyula: Dokumentumok Győr és Sopron közlekedésének történetéből.
Lovas Gyula: Dokumentumok Győr és Sopron közlekedésének történetéből
Fejezetek Győr állomás történetéből felszabadulásunk harmincadik évfordulója tiszteletére. szerk: Kecskeméti Lajos Győr, 1975.
Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások. Bp, 1983.
Bermann István: Augusztus 10-én avatják fel az új győri vasútállomást. In: Népszabadság, 1958. júl. 12. p. 5.
Képzőművészeti alkotásokkal díszítik az új győri vasútállomás épületét. In: Kisalföld, 1958. ápr. 12. p. 5.
Moldován Tamás: Győrött átadták rendeltetésének az ország legkorszerűbb vasútállomását. In: Népszava, 1958. aug. 12. p. 1.

A cikk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér kép- és sajtógyűjteménye, valamint adatbázisai alapján készült, a tervrajzok Győr Megyei Jogú Város Levéltára gyűjteményéből származnak.

Az 1. kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye itt található: FOTO:FORTEPAN / Adományozó: Jezsuita Levéltár.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.