A krotóni atléta a 6. század „celebje” és emellett minden idők egyik legdicsőbb olimpikonja volt. Már 14 éves korában, i. e. 540-ben a gyermekek birkózó viadalán babérkoszorút szerzett. Hat alkalommal nyert az olümpiai játékokon, ezen túl arról vált nevezetessé, hogy elnyerte a periodonikész címet. Ez azt jelentette, hogy egy periodosz (periódus, időszak) alatt mind a négy nagy ókori görög viadalon – az olümpiai, a Delphoi-ban tartott püthói, a Korinthoszban rendezett iszthmoszi és a Nemeában bonyolított nemeai játékokon is – győzni tudott. Életéről számtalan legenda maradt fent. Ezek szerint a diadal érdekében speciális étrendet és edzésmódszert dolgozott ki; a sporttörténészek úgy emlegetik, mint az első doppinghasználók egyikét. A bivalyerős és vasakaratú férfiú haláláról is számtalan történet kering. A legelterjedtebb az a verzió, miszerint idősödvén felhagyott a sportolással, és Itáliában utazgatott, amikor egy erdőben egy odvas öreg tölgyet látott. Próbára akarta tenni az erejét: szétfeszítette a törzset, ám amikor elengedte a fát, az eredeti helyére visszaugorva csapdaként összeszorította a kezét, így nem tudott szabadulni. Magatehetetlenül és védtelenül szenvedte el a rárontó fenevadak támadását, melyek megölték őt. Ennek a különleges – szinte emberfeletti – testi erővel rendelkező férfiúnak a története számtalan művészt megihletett, köztük Pierre Puget-t is.

Pierre Puget 1620-ban született Marseilles-ben. Sokoldalú művész volt: festett, rajzolt, hajó-dekorációkat és épületeket tervezett. Az alapokat a marseille-i hajógyár faragóüzemében sajátította el, majd 1638-ban Itáliába utazott, hogy festészetet tanuljon Pietro da Cortonánál. Hazájába hazatérve azonban inkább szobrászati megrendeléseket kapott. 1660-ban ismét olaszföldre utazott, Genovában telepedett le. Erősen hatott rá a korszak legjelentősebb szobrásza, Bernini és a korszak divatos stílusirányzata, az érett barokk. Ugyan hamar népszerű lett az itáliai arisztokraták körében, és sok megrendelést kapott, mégis visszatért hazájába.

Szenvedélyes, hirtelen ember hírében állott, ezért egy ideig nem is tudott megfelelő kapcsolatokat kiépíteni a francia udvarnál. Az 1660-as években például a touloni hajógyárat igazgatta, és építészként működött. Végre 1670-ben megbízást kapott a versailles-i kastélypark számára készítendő két szoborra: ezek A krotóni Milón halála (1670-1682) és a Perseus és Andromeda (1675-1684) című kompozíció.

A képen látható A krotóni Milón halála című alkotáshoz a touloni hajógyárból származó, elhagyott márványtömböt használt. Kiérlelt mesterségbeli tudással, biztos arányérzékkel és a rá jellemző határozottsággal, eltökéltséggel véste, faragta, formálta az anyagot. Egy alkalommal így írt Louvois-nak: „A nagy művek éltetnek. Ha dolgozom, tombolok, s a márvány, bármekkora legyen is a tömb, reszket előttem.” Mindazonáltal a munka így is 12 évig tartott. A kompozíció két fő alakja a csapdába esett atléta és a hátulról támadó oroszlán. Kettőjük egységét a Milón válláról függő, dús redőkben leomló, ám most inkább akadályt jelentő köpeny teremti meg. Az esztétikus férfialak, az oroszlán csigákban leomló sörénye, a férfi rendezett frizurájának szépsége azonban éles ellentétben áll a Milón arcvonásain tükröződő érzelmekkel: a döbbenettel, a fájdalommal, a borzadállyal. Az érzelmeknek ez a naturalisztikus ábrázolása nemigen fért össze a kifinomult francia szépségeszménnyel, ennek ellenére a szobor helyet kapott a versailles-i palota kertjében, a királyi úton. A mű másolata most is itt áll, a szobor eredetije a Louvre-ban található.

Ez Pierre Puget talán legismertebb szobra, de megítélésem szerint van ennél eredetibb és szebb munkája is – nem véletlenül nevezték kortársai „a provance-i Michelangelo”-nak, vagy éppen „a francia Bernini”-nek.

Berente Erika

Felhasznált irodalom:
Barokk stílus: építészet, szobrászat, festészet. Budapest: Vince Kiadó, cop. 1999.
The Encyclopedia of visual art. Vol. 8. Biographical dictionary of artists: Limburg Brothers – Francisco Ribalta. London: Enciclopaedia Britannica Intern., 1989.
Nave, Alain: A Louvre. Budapest: Balassi Kiadó, 1998.
Ybl Ervin: Francia és angol művészet a barokk századokban. Budapest : Gondolat K, Képzőművészeti Alap, 1958.

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel