Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

Francia impresszionizmus

Monet és Edgar Degas művészetének filmes kistestvére szintén a húszas években, azonban a német-francia határ déli oldalán jelent meg. Az expresszionizmushoz viszonyítva a francia impresszionizmus egy érzelmileg telített, lírai műfaj, melynek visszatérő témája az érzelem, az objektíven megélt valóság-észlelés kölcsönhatásai.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Az expresszionistákra jellemző sötét, nyomasztó világképet itt egy sokkalta idealizáltabb szemlélet váltja fel, melynek hangsúlyos eleme mind az érzelmi és mind a vizuális esztétika. Az impresszionista kifejezésmódot továbbá egyfajta narratív direktség és a kikezdhetetlen főhősi pátosz jellemzi, melyek tökéletesen kiütköznek a Jean Epstein rendezte Hűséges szívben (1923) vagy Germaine Dulac A kagyló és a lelkész (1928) című filmjében.

Az irányzat legjellegzetesebb filmje mégis az 1927-es Napóleon lett, amelyben Abel Gance bátran ötvözi a képi szuggesztivitást az epikusan szerkesztett történelmi drámák eszköztárával. A végeredmény egy négy órán is túlnyúló életrajzi eposz lett, ahol a legendás hadvezér élete a fenséges képi világ és a benyomásszerű történetmesélés egységében ölt alakot.

Jellegzetesen impresszionista képkompozíció a Napóleon (1927) című filmben

A legfontosabbak…

Hűséges szív (1923)

Az embertelen nő (1924)

A kagyló és a lelkész (1928)

Napóleon (1927)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus