Az amerikai író, esszéíró egyébként harmadik nagyregényével, a 2001-es Javításokkal (The Corrections) hívta fel magára végleg a figyelmet: a szerteágazó – szintén – családregény elismeréseként Nemzeti Könyvdíjat nyert, valamint a Fikciós Pulitzer-díj döntősei közé is beverekedte magát. A Szabadság (Freedom) így Franzen negyedik nagyregénye, amelyről 2002-ben, még a munka legelején így nyilatkozott: „Nagyjából egy év csalódottságát és zavarát fojtottam eddig bele. Tudod, én az a fajta vagyok, aki egy jéghegy aljáról kukucskál ki a felszínre, annyi kétségem van írásbeli képességeim felől, hát még azzal kapcsolatban, hogyan is fog kinézni aztán a regény.”

Nos, a végeredmény immár ismert: a „Szabadság hatalmas, poszt-updike-i amerikai családregény modern szerelmekről és házasságokról. Egyszerre komikus és tragikus feltérképezése a szabadság fogalmával és gyakorlatával együtt járó kísértéseknek és terheknek: a tinédzserszex mámorának és izgalmainak, a középkorúság hirtelen megbillenő kompromisszumainak, városi létnek és pusztuló természetnek, a birodalomépítés nyomasztó súlyának. Hogyan éljünk, szeressünk, boldoguljunk egyre zavarosabb világunkban.” (Európa Könyvkiadó) A regényben a főhős Berglund házaspár régebben a város legeszményibb lakói közé tartozott: a lakónegyed csinosítói, a leggondosabb szülők, a bionemzedék úttörői voltak. Ám Patty és Walter életét az új évezredben csupa rejtély övezi, a modern kori szabadság hétköznapjaikat olyan viselkedésekbe sodorja, amely kívülről már korántsem tűnik annak, mint ami régen volt.

A Szabadság 2010. augusztus 31-én jelent meg Amerikában, egy októberben készült interjúban pedig maga a szerző adott magyarázatot a cím értelmezésére: „Az ok, amiért ez a fogalom megragadt végül a könyv címeként, három évre nyúlik vissza, amikor még anélkül javasoltam a kiadónak, hogy tisztában lettem volna, végül hogyan is fog kinézni a regény. Csupán azt a szándékomat tudtam, hogy olyan könyvet akarok írni, amely valamilyen módon felszabadít engem. A szabadság szerintem egy absztrakt fogalom; akkor tudsz igazán szabad lenni, ha elfogadod, amilyen vagy, és egyszerűen együtt élsz ezzel a milyenséggel, és nem kötöd magad azokhoz a lehet-e, szabad-e ál-szabadságokhoz, amelyek nem magadból, nem belülről, hanem kívülről jönnek.” A The New York Times kritikája szerint Franzen karakterei a múltban meglehetősen cinikusok voltak, és egy olyan mechanisztikus világképet képviseltek, amelyben szimpla freudi-darwini igények mozgatták őket. Ezzel szemben a Szabadság hősei immár képesek sorsuk megválasztására egy rosszul működő családban, kitörölhetetlen múlttal a hátuk mögött. Nos, talán valóban ez az igazi, nagybetűs Szabadság.

Szilvási Krisztián

Forrás: europakiado.hu, wikipedia.org