589

Mozaik a Villa Hadrianából

Remekművek világszerte 1. rész – Berente Erika írása

mozaik-villa-hadriana

A római villák eredetileg a vidéki birtokok gazdasági és lakóépületei voltak, s mindig a városfalakon kívül álltak. Ezeket az épületegyütteseket villa rusticának nevezték. Azonban az idők során ezen építmények funkciója, megjelenése és neve is megváltozott. Ha ma villa urbanaról vagy villa maritimáról beszélünk, akkor gazdag földbirtokosok, arisztokraták, kereskedők pazarul berendezett ideiglenes lakhelyére, nyaralójára gondolunk.

A római villák a szabadidő eltöltésének színterei voltak, ahol az újkori szalonokhoz hasonlóan filozófiáról, művészetekről, politikáról folytattak beszélgetéseket – és persze szórakoztak, lakomáztak is. Villát építtetett például Horatius és Cicero, Lucullus és Caesar is. Az uralkodók villáit elképesztő luxus jellemezte: gondosan tervezett kertek, növény és állatritkaságok, szökőkutak, tavak, vízesések, szoborparkok, árkádsorok, padlófűtés és fürdők gondoskodtak a kényelemről.

A képen látható mozaik Hadrianus császár i. sz. 120 körül Tiburban (mai nevén Tivoliban), a Róma kapui előtt építtetett „palotavárosból” származik. Itt már nem csak egy villáról, hanem egy egész épületkomplexumról beszélhetünk, amit mesteri bravúrral alkottak meg. A nagy műveltségű, építészetet kedvelő és sokat utazó uralkodó a birodalom különböző részein látott nevezetességeket kívánta sajátosan átformált alakban együttesbe foglalni. A hatalmas parkban a lakóépületek mellett lazán csoportosítva bazilika, színház, kör alaprajzú tengeri színház, nimfeumok (nimfaszentélyek), könyvtár, az athéni filozófusok Tarka csarnokát idéző sétacsarnok és más épületek tartoztak hozzá.

mozaik-villa-hadriana

A fotón látható padlómozaik egy triclinium, azaz ebédlőterem padlóját díszítette. A kép témája kentaurok küzdelme vadállatokkal. Egy oroszlán már a földön fekszik súlyos sérüléssel. A kép középpontjában ágaskodó kentaur egy követ emel feje fölé, amivel egy tigrisre készül lesújtani. Ugyan a földön heverő társát készül megmenteni, de nem téveszti szem elől a bal oldali sziklán álló, ugrásra kész párducot sem. Alakja erőt és elszántságot sugall – a túlerő ellenére bízunk győzelmében. A részletgazdag mű mesteri alkotás: a feszültségteli kompozíció, a perspektivikus látásmód és a színharmónia arra utal, hogy nagy valószínűséggel létezett egy korábbi, alaposan kimunkált kép, amit a mozaik készítője reprodukált (lemásolt).

A mozaik legtalányosabb alakja a bal alsó sarokban elnyúló, súlyosan sérült kentaur, akinek felsőteste – jól látható módon – egy nőé. A kentaurok nőként való ábrázolása egyáltalán nem volt bevett dolog. Az időszámításunk előtti ötödik században élt görög művész, Zeuxisz festett először női kentaurt. Felmerülhet a nézőben a gondolat, hogy talán az ő egyik elveszett képének másolata díszíti az ebédlő padlóját. Nem ritka ugyanis, hogy a görög műalkotás eredetije megsemmisült, s csak a pompakedvelő rómaiaknak köszönhető, hogy legalább egy utánzat fennmaradt.

Ha ezt a remekművet valaha is szeretnék személyesen megnézni, akkor nem Rómába, hanem Berlinbe, ott is a Pergamonmúzeumba kell jegyet váltaniuk. De ez már egy másik történet.

Berente Erika

Felhasznált irodalom: Michael Siebler: Római művészet. Köln - Budapest: Taschen Verlag - Vince K., 2009.; romaikor.hu

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2020.07.11