Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

Kezdetek

A film technikai értelemben vett születése a 19. század alkonyára tehető. Ekkor jött létre az emberiség számára addig elképzelhetetlen csoda, a vetítővásznon festmények és a fotográfiák vizualitása és a mozgás dinamizmusa talált egymásra.

Persze minden kezdet nehéz. Eleinte a filmet egyfajta vásári látványosságként kezelték, így csak igen keveseknek voltak vele művészi ambíciói. A film ekkor még csak egy része volt a vegyes műsornak, a rövid filmecskékből összeállított előadás olyan műsorszámok közé ékelve jelent meg, mint a kabaré, az állatszámok vagy a bűvészmutatványok. Ekkor születtek az olyan felvételek, mint a Roundhayi kerti jelenet (1888) vagy A munkaidő vége (1895), ahol cselekményről még nem beszélhetünk. Ekkortájt a puszta kinesztetikus áttörés is valóságos csodának számított.

Auguste és Louis Lumiére

A film kommercializálódásának úttörői végül a Lumiére fivérek lettek. 1895. december 28-án ők rendezték meg az első filmvetítést Párizsban, ahol nagyságrendileg harminc néző jelent meg. A siker átütő volt, igaz, a legenda szerint a teremben eluralkodott a pánik, mikor a nézők azt hitték, hogy a vásznon robogó vonat pillanatokon belül közéjük hajt.

Azonban, mint minden szemfényvesztés, idővel a film is elvesztette a szórakoztatóipari novum státuszát. Az emberek kicsodálkozták magukat, ám az áhítat nem volt tartós. Úgy tűnt, ennek az egyszerű kis hóbortnak mindörökre befellegzett.

A legfontosabbak…

Roundhayi kerti jelenet (1888)

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A munkaidő vége (1895)

A megöntözött öntöző (1895)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu