Fonda Lee: Jáde város

Könyvkritika

fonda-lee-jade-varos

Mindig öröm olyan könyvet kézbe venni, amely tud újat mutatni a Nap alatt, úgy témában, mint történetben vagy stílusban. Tekintve, hogy a különböző alapötleteket már sokan és sokféleképpen megírták, viszonylag egyszerű bizonyos sémákat felfedezni a főbb irodalmi zsánereken belül.

Nem kivétel ezalól a fantasy sem, ahol többnyire az epikus-, heroikus- és grimdark történetek uralták az elmúlt évek piacát, azonban a kanadai-amerikai Fonda Lee-nek sikerült mindezek ellenére is maradandót alkotnia Jáde város című gengszter fantasyjével. Az írónő könyve 2017-ben jelent meg először, egy évvel később pedig elnyerte a World Fantasy-díjat a legjobb regény kategóriában. A Jáde város a Zöldcsont-saga trilógia első kötete.

A regény cselekménye Kekon szigetén játszódik, és két rivális klán, a Nincs Csúcs és a Hegy közötti folyamatos utcai és politikai összetűzések állnak a középpontjában, amelyeket a Nincs Csúcsot vezető Kaul család tagjain keresztül bemutatva ismerünk meg. Miután a Nemzetek Háborújában Kekon kivívta függetlenségét, és lassan rátért a modernizáció ösvényére, a sziget az egész világ számára ismertté vált, amikor pedig a nyitottabb határok lehetővé tették a csak a szigeten bányászható, mágikus tulajdonságokkal bíró jáde csempészését, az ország óhatatlanul is a figyelem középpontjába került. Közel két évtizeddel később a Kaulok a családi örökségnek eleget téve próbálják meg kézben tartani a főváros és a jádebányászat irányítását, miközben riválisaik támadásaival is számolniuk kell.

Fonda Lee kitűnően keveri a hollywoodi gengszterfilmek stílusát a mágiával, mindezt úgy, hogy az ne menjen a történet kárára. Bár a jádét viselő klántagok, az úgynevezett zöldcsontok szinte folyamatosan a kő által biztosított képességek valamelyikét használják, hogy területeiken és azok határain érvényt szerezzenek akaratuknak, a mágia ritkán központi jellegű, sokkal inkább egy olyan erő, amely az írónő által megteremtett világ szerves része, valami, ami nélkül a szereplők nem lennének ugyanazok, akik. Ugyanakkor a klánok közötti harcok sem merülnek ki egymás püfölésében, a legnagyobb összecsapások gyakran zárt ajtók mögött, üzleti megbeszélések képében zajlanak.

A regény további érdekességeként fogható fel maga a Nincs Csúcs és a Hegy közötti viszály, amely a hagyományok megőrzésére tett erőfeszítések és az elkerülhetetlen modernizáció összeütközésének metaforája. Míg az egyik fél tagjai a klán szigorú hierarchiáját betartva bármit megtennének azért, hogy megóvják hazájukat az idegenek behatásától, riválisaik az ország határain túlra nyúló terjeszkedésen gondolkodnak, ez pedig remek kettősséget ad a regénynek. Lee ezt tovább mélyíti a fejezetek előrehaladtával, ahogyan egyre többet tudunk meg a Kaul testvérek érzéseiről, motivációjáról és világszemléletéről. Shae, Hilo és Lan sokban különböznek egymástól, mindhárman más személyiségtípussal rendelkeznek, a regény többi szereplőjével folytatott interakciók során pedig mindezek a dolgok segítenek abban, hogy jobban megértsük a szigetország múltját, jelenét és jövőjét.

Fonda Lee könyvére A keresztapa által inspirált regényként hivatkoznak a kritikusok, ha pedig egy rövid időre megfeledkezünk arról, hogy egy fantasyt tartunk a kezünkben, a hasonlat nagyon is pontos; bátran ajánlom mindenkinek, akit csak egy kicsit is lenyűgöznek a 20. századi gengsztertörténetek és a remekül megírt harcművészeti jelenetek.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2020.07.03